Fesztivál Fókuszban Interjú

Berlinale 2014: „Nálam mindig van egy füzet” – Ferge Roland interjú

Ferge RolandNagy dicsőség, ha egy rendezőt már fiatalon meghívnak a világ egyik legrangosabb filmfesztiváljára. A még csak 22 éves Ferge Rolandot ez a megtiszteltetés érte, El című kisfilmjét beválogatták a fesztivál fiatal filmesek bemutatására koncentráló Generation KPlus szekciójába. „Tarrbélás” hangulatú kisfilmje témája az otthonról való elvágyódás.

Majdnem azt kérdeztem, hogy milyen érzés, hogy bekerültél a Berlináléra, de gondolom, biztos nagyon örülsz.

Abszolút. Ez hatalmas megtiszteltetés, főleg ilyen fiatalon.

Hogy tudtad meg? Emlékszel arra, hogy éppen mit csináltál, amikor ez kiderült?

Egy emailt kaptam, egy belső infót, hogy még nem lehet nyilvánosságra hozni, egyelőre még tartsam titokban, de úgy néz ki, hogy bekerült a film a Generation KPlus szekcióba. Többször újra kellett olvasnom, hogy elhiggyem. Persze tudtam, hogy beneveztük, azt is tudtam, hogy hamarosan kapnom kell valami hírt arról, hogy mi a film sorsa, de így is sokkolt. Jó értelemben.

Voltál már Berlinben?

Igen, volt olyan szerencsém, hogy 2008-ban egy nemzetközi ifjúsági filmfesztiválon. A nagymamámról készült portréfilmem (Magam) elnyerte az Aranycsapó díjat megosztva egy osztrák sráccal és az is hatalmas élmény volt.

Miért kezdtél el filmkészítéssel foglalkozni? Miért pont a mozgókép érdekel téged?

Mindig is foglalkoztatott a kép. Először az iskolában működő fotó-videószakkörben fotóztam, utána Makóra kerültem az ottani Video- és Művészeti Műhelybe és dokumentumfilmeket kezdtem készíteni. Valahogy a környezetem mindig megmozgatott, mindig volt valami kisebb ötletem, kis vízióm, amit szerettem volna megcsinálni. Volt bennem belső késztetés a kísérletezésre. Ebből születtek ezek a kisebb-nagyobb alkotások.

A korai kisfilmjeid gyakran vidéken játszódnak. Érződik, hogy tényleg hatással volt rád ez a környezet. Miért fontos számodra ez a téma?

Egyrészt én is onnan jövök, ezzel találkozom minden nap. Ez vesz körül, ez az én atmoszférám és meg akartam örökíteni. Számomra ez evidens döntés volt, hogy abban próbáljam megtalálni az érdekes pillanatokat, momentumokat, amiben élek.

el_ferge_roland

A korábbi dokumentarista filmekhez képest az új filmed az El egy lassú, szótlan, fekete-fehér film. Miért döntöttél úgy, hogy ezt a filmet ilyen stílusban készíted el?

Úgy érzem, hogy ez mindig érett bennem. Szerettem volna kísérletezni és úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Nincsen benne szöveg, tehát dialóg nélküli a film, fekete fehér és gyerkőcök vannak benne, szóval ebből a szempontból tényleg nagy stílusváltás egy doksihoz képest. De valahogy úgy éreztük az operatőrömmel, Kovács Ákossal – akit a film kezdeti fázisánál már bevontam – hogy talán ezzel a megközelítési móddal jobban ki tudjuk fejezni azt, amit el szeretnénk mondani ezzel a témával kapcsolatban.

Miért gyerekszereplőket választottál?

A „szótlan gyermeket” mint szimbólumot tartottuk nagyon fontosnak. Ez nagyon erős képi dolog: nem látjuk őket megszólalni, csak mennek-mennek előre bizonyos szituációkban. A film végére remélhetőleg a nézőben egy olyan hangulati benyomás jön létre, amiben teljesen összeáll a kép. Rengeteg kérdés felmerül a film közben és remélem, hogy a végén ezek megválaszolásra kerülnek és kiderül,  hogy nem csak egyik városból a másikba utaznak. Ez egy nagyobb utazás története.

Nagyon erősen érződik a filmből az elvágyódásnak a hangulata. Mindenki máshol szeretne élni, máshol szeretne lenni. Miért érdekel téged ez a téma?

A környezetemben azt tapasztaltam, hogy egyre több ember dönt úgy, hogy meglépik ezt a dolgot, ha fájó szívvel is. Ki ne szeretne itthon maradni? De a társadalmi helyzet miatt sokan úgy döntenek, hogy inkább külföldön próbálnak szerencsét.

IMG_2776

Nagyfilmre is van már ötleted, vagy még kisfilmekben gondolkodsz?

Én egyelőre még kisjátékfilmben gondolkodom. Hamarosan szeretnék nagyjátékfilmet is, de ahhoz biztos kell majd egy írói segítség, mert én nehezen írok, de majd összehozzuk.

Nemrég végeztél a tanulmányaiddal. Miről írtad a szakdolgozatodat?

A szakdolgozatomat Vancsó Zoltán fotográfiáira épült, és a festészet és a film kapcsolatáról is szólt.

Akkor téged a festészet is érdekel?

Abszolút. Fotográfia, film, festészet kapcsolata nagyon érdekel.

Festesz is esetleg?

Még nem, de nagyon szeretnék.

Van olyan rendező, aki megihlet?

Persze, rengeteg van, például a Coen fivérek, Jean Pierre Jeunet… Fellini munkáit is nagyon szeretem. Magyarok közül pedig Jeles András és Fliegauf munkáit tartom nagyra.

Az El című filmedről eszembe jutott Tarr Béla. Ő volt rád valamilyen hatással?

Természetesen, ki ne szeretné az ő munkáit? Különösen A torinói ló tetszett. Persze beszéltünk róla, hosszú beállításokban gondolkodtunk, elhagyatott helyszíneket kerestünk. Úgy gondolom, hogy ő minden magyar alkotóra hatással van.

561251_10200442853506938_542918306_n

Volt valamilyen forgatási nehézség? Vagy valamilyen jó sztori a forgatás közben?

Az egész nagy kaland volt. Hódmezővásárhelyen forgattunk. Ebben a városban nőttem fel és úgy éreztük Ákossal, az operatőrrel, hogy az Alföldön szeretnénk forgatni ezt a filmet. Arra az öt napra a stáb többi része, az a 6-7 fő is megérkezett a családi házunkba. Mondhatni beköltöztek, így nagyon családias volt a hangulat. A szüleim maximálisan támogattak, sőt, nagyon élvezték. Anyukám volt úgymond a cateringes, ő főzött, mosott ránk, apukám a helyszínekre vitt minket. A kellékek keresésénél pedig az egész utca megmozdult, amikor egy retró biciklit kellett találni. Sok padlásról előkerültek érdekes dolgok, izgalmas volt.

Áprilisban ráadásul elég cudar hideg idő volt, ráadásul árvízkészültséggel. Volt egy olyan helyszínünk, ahol két srác biciklizett volna. Az ártérben játszódott VOLNA, csak hát elöntötte a víz. Egyik forgatási nap után hallottuk ezt az infót, azt hittük, hogy 5-10 centis víz az még jó is lehet, az még jól is mutathat akár, de annál sokkal nagyobb volt. Csak ladikkal lehetett közlekedni. Akkor mi legyen? Gyorsan vadászni kellett egy új kis utat, ami nem annyira forgalmas, de jó a közege ahhoz, hogy a fák mögötte zakatoljanak és végül kompromisszummal ezt a kishomoki helyet találtuk.

Mondtad, hogy nagyon kis stábbal forgattál, de ahhoz képest nagyon profi a film képi világa.

Nagyon örülök neki, elhivatottan jöttek és segítettek, nagyon sokan szívességből, mert magukénak érezték ezt a projektet és mindenki mindent beleadott. Korán keltünk, mindig mentünk. Volt egy tanya, és annak ellenére, hogy iszonyat közel van az úthoz, 100 métert tudtunk csak autóval megtenni, ott le kellett állni és menni még durván 200 métert gumicsizmában, mert belvíz volt és úgy kellett átevickélni, hogy a tanyát egyáltalán meg tudjuk közelíteni. Így tényleg nagyon hálás vagyok a stábnak, hogy ennyire odatették magukat.

Ferge Roland El

A gyerekeket hogy választottátok ki?

A gyerkőcöket úgy találtuk meg, hogy a volt középiskolámba, általános iskolámba bementem és a volt médiatanárom segítségét kértem. Sok gyerek jár oda, biztos találunk jópofa karaktereket. Végül kiderült, hogy az év végi fotózásról mindenkiről van egy portré feltöltve az iskola honlapjára. Ezeket szépen átnéztük és kiválasztottunk pár gyereket. Majd egy szülői értekezleten a szülőkkel is találkoztunk és mindenki rábólintott, hogy persze csináljuk, nagy kaland a gyerekeknek is. Nagyon sokan óva intettek, hogy gyerekekkel forgatni nehéz lesz, de én úgy voltam vele, hogy ki kell próbálni. Végül nagyon ügyesek voltak, lelkesek, kitartóak és strapabíróak.

Említetted, hogy szeretsz kísérletezni. Biztos vannak még ötleteid, amiket szeretnél megvalósítani.  Mik a terveid?

Abszolút, most is ezeket írogattam le a füzetembe, hogy egy új ötlettel elő tudjak állni mihamarabb. Szeretnék egy szinopszist meg egy treatmentet összeállítani az új, készülő filmemből. Rengeteg ötletem van. Még nehéz róla beszélni, amíg nem áll össze. Az Alföldön maradok az biztos és az egyszerű embereknél. A szerkezettel szeretnék játszani, a látvánnyal kapcsolatos dolgokkal és ehhez kell egy történetet találnom.

Akkor jártadban-keltedben keresed ezt a történetet egy füzettel a kezedben?

Igen, nálam mindig van egy füzet.

Avatar

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..