Fesztivál Fókuszban

Berlinale 2015: Példabeszéd Terrence Malicktól – Knight of Cups

berlinale-65-2015Terrence Malick ismét egy fantasztikus, szimbolikus utazásra hív minket. Legújabb filmjében is az emberi lét és a lélek alapjaihoz ás le. A Knight of Cups nem egy könnyed alkotás, megdolgoztatja a nézőt – ez a rendező munkásságát ismerve nem is meglepő. A 65. Belrinale versenyprogramjának egyik legizgalmasabb darabját láttuk.

Terrence Malick különös, szélsőségesen szerzői világának legújabb darabja  egyszerű mesével indít, amihez hasonlóakat mindnyájan ismerünk. Olyan mesével, amilyet elalvás előtt szoktak felolvasni a szülők gyerekeiknek. Ez a mese történetesen így kezdődik:

Egyszer volt egy ifjú herceg, akit apja, a Kelet Királya elküldött Egyiptomba, hogy találjon meg egy gyöngyöt. Ám amikor a herceg megérkezett, töltöttek neki egy pohár italt, amit megivott és elfelejtette, hogy ő a király fia, elfelejtette a gyöngyöt és mély álomba merült.

Ez a mese egyben a Knight of Cups történetének magva is. Ezt bontja ki, gondolja tovább a maga sajátos módján a rendező egyfajta parabolává. A főszereplő herceg, ahogy a film címe is mutatja, a kelyhek lovagja, ami a tarot kártya egyik lapja, amihez leggyakrabban romantikát,  kellemes légkört, a művészet szeretetét és vágyak sokaságát szoktak a jósok társítani. Malick törénetében Ricknek hívják (Christian Bale) és napjaink Santa Monicájában él mint népszerű forgatókönyvíró. A központi kérdés pedig, amire a film keresi a választ, hogy mire is vágyik igazán ez az ember, a kelyhek lovagja, aki oly könnyen kap meg sok mindent az élettől? Felébred-e és megtalálja-e azt a gyöngyöt?

Kinghts_of_cups

Rick testvére halála óta árnyéka önmagának. Apja (Brian Dennehy) bűntudattól szenved, öccse, Barry (Wes Bentley) is nehezen dolgozza fel a veszteséget. Rick sem képes úgy folytatni az életét, ahogy eddig tette. Új utakat kell keresnie. Nők kísérik, segítik, vezetik ezen a belső utazáson: a különös Della (Imogen Poots); Nancy (Cate Blanchett), a felesége; a gyönyörű modell, Helen (Freida Pinto); Elizabeth (Natalie Portman), aki teherbe esik tőle; egy sztriptíztáncosnő, Karen (Teresa Palmer); és egy fiatal lány, Isabel, aki segít, hogy meglássa a továbblépés lehetőségét (Isabel Lucas).

A Knight of Cups döbbenetesen összetett alkotás. Pont olyan mint a tarotkártya, amiben minden kártya, az azon szereplő szimbólumoknak köszönhetően bonyolult, kiterjedt jelentéstartalommal bír. Malick épít a párhuzamra, mitöbb, a mozgókép segítségével egyes kártyalapok különböző jelentéstartalmait viszi vászonra. Ricknek a film kezdetén jósolnak és az alábbi lapokat rakja ki elé az asztalra a jósnő: a hold, az akasztott, a remete, az ítélet, a torony, a főpapnő, a halál és a bolond. Ezek a lapok a történet fázisait jelentik. A szakaszok élesen tagoltak, minden egység címe az adott tarotlap. Malick az egyes lapokhoz kapcsolódó jelentéstartalmakat és szimbólumrendszert használja fel, hogy Rick belső útjának fejezeteit megjelenítse. Átgondolja, csoportosítja és mozgóképet teremt belőlük. Az egészen konkrét világos egyértelmű jelentésektől és eseményektől, az egyedi asszociációkon át az egészen különböző kultúrkörökből származó szimbólumokig mindent felhasznál egy-egy ilyen egységben, de a kártyalapok egyben személyeket is jelentenek a filmben. (Például az apja a remete, a sztriptíztáncosnő a főpapnő, aki inspirációt ad Ricknek a továbbhaladáshoz.)

A Knight of Cups-ban ez az igazán izgalmas, annyi lesz a tiéd ebből a filmből, amennyit megfejtesz magadnak belőle.

A cselekményt nem könnyű követni, a nézőknek fel kell fejteni a  felvonultatott szimbólumokat.  A Knight of Cups-ban ez az igazán izgalmas, annyi lesz a tiéd ebből a filmből, amennyit megfejtesz magadnak belőle. Malick itt is szokatlan logika mentén építette fel a történetet, ráadásul alapvetően nincsenek filmjében párbeszédek (már az előző kettőben sem volt túl sok), csupán gondolatfoszlányokat, monológokat hallhat időnként a néző és persze  zenét. Egyházi orgonazenétől, klubzenén át keleti dallamokig sok minden megszólal a filmben. A vizuális világa pedig tényleg elképesztően sűrű, hihetetlen mennyiségű ötlet van beleszőve ezen a szinten. A divat világa által inspirált szürreális snittek, hosszan kitartott természeti képek, elmosódó álomképszerű jelenetek – rengeteg minden szembejön a nézővel a játékidő 118 perce alatt, olyan módon, hogy egészét tekintve itt is megvan az furcsa lebegésszerű élmény, ami Malick utóbbi filmjeit jellemzi.  Emmanuel Lubetzki ismét bebizonyította, hogy miért szakmájának egyik legnagyobb mestere.

Az élet fájával Terrence Malick egyik lényegi célkitűzése az ábrázolhatatlan megragadása volt. A szándék az ezután következő, kevésbé monumentális kereteket kijelölő To the Wonderben is tetten érhető. Ha monumentalitását nézzük a Knight of Cups valahol a kettő között helyezkedik el, szándékát tekintve pedig ugyanazon az úton halad tovább. Ami meglepő, hogy most egy konkrét kézikönyvet is kap a néző a filmben felvonultatott szimbólumrendszerhez.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..