Magazin

Berlinale 2018: 7+1 film, amire érdemes figyelni idén

Gus Van Sant: Don't Worry, He Won't Get Far Away on Foot

Wes Anderson, Gus Van Sant, Isabelle Huppert és Gael Garcia Bernal – rengeteg sztár vonul fel ismét új filmjével a február 15-én kezdődő Berlinalén. Íme a 8 legfontosabb film, amire érdemes lesz figyelni így látatlanban is.

24 filmből áll idén a Berlinale versenyszekciója, ebből 19 film versenyez az Arany Medvéért. Mexikótól a Fülöp-szigetekig tart a földrajzi kiterjedés, de a fesztivál fókuszában ismét Európa áll. Cannes-hoz és Velencéhez képest megint kevés az amerikai név, de persze az onnan érkező alkotások ismét a program húzóneveit képezik. A február 15-én kezdődő fesztivál február 24-én ér véget, és idén ismét szurkolhatunk egy magyar filmért (ne felejtsük el, tavaly a Testről és lélekről nyert).

Kutyák szigete

Kutyák szigete (Isle of Dogs)

Wes Anderson Isle of Dogs-ja lesz a fesztivál nyitófilmje, ami egyben világpremier, és már azt is lehet tudni, hogy Magyarországon május 3-tól lesz látható. A kultrendező utoljára négy éve jelentkezett a The Grand Budapest Hotellel, ami szintén itt debütált. Új filmje még önmagához képest is elképesztően különleges: egy animáció, ami egy kutyák által uralt szigeten játszódik Japánban. A (szinkron)színészgárda a szokásos módon végtelenül illusztris: többek között Bryan Cranston, Edward Norton, Liev Schreiber, Greta Gerwig, Bill Murray, Jeff Goldblum, Scarlett Johansson, Tilda Swinton, Frances McDormand és Harvey Keitel kölcsönözte a hangját a filmhez.

Gus Van Sant: Don’t Worry, He Won’t Get Far on Foot

Don’t Worry, He Won’t Get Far on Foot

A versenyzők között széles körben ismert még Gus Van Sant, aki a Don’t Worry, He Won’t Get Far on Foot című életrajzi portréval érkezik a fesztiválra. A Joaquin Phoenix, Jonah Hill és Rooney Mara nevével fémjelzett mozi John Callahanról, a mozgáskorlátozott karikaturistáról szól az autóbalesete után és abban az időszakban, amikor ráébred a művészet gyógyító erejére. Nagy kérdés, hogy mire számíthatunk a megosztó rendezőtől, akinek a legutóbbi filmje, A fák tengere óriási bukás lett Cannes-ban.

Steven Soderbergh: Unsane

Unsane

Nem vesz részt a megmérettetésben, de a fesztivál keretében vetítik Steven Soderbergh új thrillerét, az Unsane-t, ami egy fiatal nőről szól, aki egy elmegyógyintézetben kényszerül szembenézni legnagyobb félelmével. Nem hangzik túl eredetien, ugye? A rendező az agyonrágott sémát azzal dobja fel, hogy az egész filmet iPhone-ra forgatta, és ez állítólag a történetmesélésen is érződik majd, mégsem found footage lesz. Kíváncsian várjuk a végeredményt.

José Padilha: 7 Days in Entebbe

7 Days of Entebbe

Ennél sokkal érdekesebbnek hangzik José Padilho új drámája, a 7 Days in Entebbe. A brazil rendezőt az Elit halálosztó filmek óta követem, legutóbb a Narcos című sorozattal alkotott emlékezeteset. A Berlinaléra egy megtörtént eseményt feldolgozó mozival érkezett, amelyben a főszerepet Daniel Brühl és Rosamund Pike játssza, a témája pedig egy 1976-os gépeltérítés. A Palesztin Felszabadítási Népfront a 248 fős személyzettel együtt Ugandába repítette az Air France Párizs-Tel Aviv járatát, ahol az Izareli Védelmi Erők végül sikeres terrorellenes akciót hajtottak végre.

Mani Haghighi: Pig

Khook (Pig)

A felsoroltakon túl nehéz kiemelni a programból, a Berlinale ugyanis talán még a szokásosnál is gazdagabb 2018-ban. Mint említettem, az európai filmművészet dominál, ezért azok a nem európai, de nem is amerikai filmek, amelyek a versenyprogramba bekerülnek, tudhatnak valami többet. A Khook (Pig) a három évvel ezelőtti Arany Medve-díjas Taxi Teherán nyomain halad, főhőse egy állami eltiltásban részesülő rendező. A csavart az adja, hogy a városban egy sorozatgyilkos ütötte fel a fejét, akinek áldozatai éppenséggel filmrendezők. A Khoot alkotója Mani Haghighi, aki két éve már megmérkőzött Berlinben a hazánkban is forgalmazott Sárkány közeleg! című filmmel.

Benoît Jacquot: Eva

Eva

Franciaország a legjobb filmjeit általában Cannes-ra tartogatja, szerencsére azonban mindig akad egy-két renitens rendező, aki inkább Berlinbe viszi a filmjét a kisebb háttérzaj és a nagyobb rivaldafény reményében. Az Eva a Búcsú a királynémtól rendezőjének új filmje, a története pedig egy szégyentelenül ambiciózus férfiról szól, aki ellopja a holtteste mellől egy idős író drámájának kéziratát, majd megjelenteti a saját nevén. A csavart maga a címszereplő adja, Eva, aki Isabelle Huppert alakításában kígyóként szorítja satuba a férfit.

Alonso Ruizpalacios: Museum

Museo (Museum)

Hazánkba sajnos nem igazán jutott el a Güeros híre 2014-ből, pedig Alonso Ruizpalacios első filmje a világ másik felén nagyot robbant egyedi látásmódjával. A fiatal rendező második mozijában a főszereplő már Gael Garcia Bernal, aki egy alkalomszülte tolvajt alakít. Csakhogy miután kirabolja a Nemzeti Antropológiai Múzeumot, maga is megdöbben, hogy az ország ezt a nemzet elleni direkt támadásként fogadja. Még attól lehet érdekes a Museo, hogy a rendező esetleg hozzáadja a korábban ábrázolt sajátos humorát.

Bogdán Árpád: Genezis

+1: Genezis

A Berlinalén egyetlen magyar film versenyez majd (noha vetítik még Enyedi Ildikó Az én XX. századom című filmjét is), ez Bogdán Árpádtól a Genezis. Sajnos nem a versenyszekcióban, hanem a Panoráma keretében vetítik, de ez semmit nem von le a jelentőségéből. A rendező 2007-es elsőfilmje, a Boldog új élet óta nem jelentkezett filmmel, második mozijában pedig a bibliai eredettörténet elevenedik meg egy cigány kisfiú életében, amikor egy brutális támadásban elveszíti a szüleit és családját.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu