Magazin

BIDF 2015: Háborgó nagyik és zimbabwei House of Cards – az idei dokuszemléből válogatottunk

haborgonagyikIdén második alkalommal rendezik meg a BIDF néven ismertté vált nemzetközi dokumentumfilm-fesztivált. Tavaly azért szerettük nagyon, mert egyszerre volt mesebeli és mélységesen reális, történetei vászonra születtek, pedig az élet írta őket. Szerdától vasárnapig minden dokufanatikus beköltözik az Uránia Nemzeti Filmszínházba, akinek azonban csak a legjobbakra van kedve vagy ideje, annak összeszedtük, mi az, amit semmiképpen nem szabad kihagyni.

A mai jó dokumentumfilmek sokszor használnak játékfilmes elemeket – erről is beszéltünk abban a tavalyi interjúban, amit a fesztivál egyik szervezőjével, a Láthatatlan húrokat és a Szerelempatakot is rendező Sós Ágnessel készítettünk. Idei kampányuk része, hogy azt kommunikálják: a dokumentumfilm igenis izgalmas. Valójában az emberekről szól, csupa „megtörtént eset”, aminek a forgatókönyvét az élet írja. És ez most nem közhely. A rendezőnő másodszor próbál meg falakat döntögetni társszervezőjével, Balogh Ritával. Nézzük meg tehát, mire érdemes a leginkább beülni.

 

  1. Drifter (Hörcher Gábor, magyar, 72 perc)

Hörcher Gábor fiatal rendező pszichológia tanulmányait filmesre cserélve robbant be a köztudatba a nehéz sorban felnőtt raliversenyző, Ricsi történetével. Az idei Európai Filmdíjra jelölt alkotó a szereplővel kisfilm formájában is foglalkozott, ez volt a Ricsi, amivel Szarajevóig menetelt idén, majd itthon részt vett a BuSho versenyprogramjában. Úgy néz ki, a dokumentumfilm verzióval ennél is tovább jut. „Ricsit környezete folyton arra kényszeríti, hogy behúzza a kéziféket” – írja a film sillabusza, és ha úgy vesszük, meg is teszi, csak máshogy, mint azt környezete várná: driftel, vagyis fékezve kanyarodik. Az ország egyik legszegényebb környékén egy iskolázatlan fiú vesz fejébe egy lehetetlen ötletet. Vajon megtalálja-e helyét a környezetében, teljesen kitör-e onnan vagy valami egyéb a történet vége? A Drifter október 29-én moziforgalmazásba is kerül, de egyben a BIDF nyitófilmje.

Vetítik: szeptember 23. 19.15 és szeptember 25. 11.00

DRIFTER_still_2

 

  1. Toto és nővérei (Alexander Nanau, román, 93 perc)

Három román testvér megrázó története. Anyjuk börtönben ül, a lányok nagyjából egymást nevelik. Korán felnőnek a gyerekek, ugyanakkor nekik is szükségük van arra, hogy még egy kicsit gyerekek maradhassanak. Láttunk hasonló alkotást a tavalyi fesztiválon: az Augusztusra várva az Olaszországban dolgozó anya és a Bukarestben maradt gyerekei közötti kapcsolatot mutatja intim közelségből, néha zavarba ejtő módon érzékelve mindennapi reakcióikat. A Toto, ami az idei Szarajevói Filmfesztivál győztese lett, valami hasonló megrázó élményt ígér.

Vetítik: szeptember 25. 19.15 és szeptember 26. 19.00

toto_es_noverei

  1. Mi, demokraták (Camilla Nielsson, dán, 99 perc)

A zimibabwei House of Cards néven emlegetik a világpolitikai dokumentumfilmekre szakosodott dán rendezőnő legújabb alkotását. Afganisztánban, Darfurban és Bombayben forgatott gyermekjogi trilógiája után most a dél-afrikai ország viszonyaival foglalkozott három évet, ahonnan legtöbbször nem a demokrácia kifejezést szoktuk hallani. Robert Mugabe elnökaspiráns egy diktátor vezette országban, feladata pedig hogy legnagyobb kihívójával közösen hozzák létre az új alkotmányt. A forgatás ideje alatt nemcsak az afrikai néplélekről kaphatunk árnyalt képet, hanem azt is látnunk kell, hogy a demokrácia nagyon törékeny valami, és egyben megfoghatatlanul mást jelent mindenkinek. Az idei Tribeca Filmfesztivál győztese eklatáns példája annak, hogy a BIDF előszeretettel bevállal európai szemnek gyakran nehezen befogadható témákat is.

Vetítik: szeptember 26. 15.00 és szeptember 27. 17.00

Democrats_mi_demokratak_1

  1. Valami jobbra várva (Hanna Polak, dán, 105 perc)

Az Oscar-jelölt dán rendező filmje a hétvégén még Miskolcon, az idei Cinefesten győzött, de holnap már Budapesten vetítik. Leginkább az ilyen filmek mutatják meg, mennyire kicsi a különbség játék- és dokumentumfilm között. A moszkvai Szvalka, a világ legnagyobb szeméttelepe kamerának való kihívás, egy ott elmesélt történet pedig a legnagyobb bestsellerek terepe. Valami jobbra vár Yula is, az a kislány, akit anyja egyedül nevel, akit a kamera 14 éven át (!) követ, és aki a legnagyobb mélyszegénységben sem adja fel, ha nem mind magasabbra szeretne törni. A forgatás 2000-ben kezdődött, amikor a főszereplő 10 éves volt. Hasonló a helyzet, mint a tavaly a Berlinálén bemutatott Sráckor esetében, csak éppen egy dokumentumfilmben. Mert a történet konkrétan igaz. Tényleg így van. Pedig én már fülemben hallom a filmzenét alatta.

Vetítik: szeptember 23. 11.00 és szeptember 25. 18.45

valamijobbravarva

  1. Háborgó nagyik (Håvard Bustnes, norvég, 78 perc)

De hogy lássuk, nem csak sötétség és kilátástalanság uralja a dokumentumfilmeket, javasoljuk felfrissülésként megérteni ennek a két szépkorú hölgynek aggódalmát a világgazdaság alakulását illetően. Ahelyett, hogy nyugodtan ülnének babérjaikon, inkább a végletekig elmennek, hogy megtudják, meddig haladhatunk a gazdasági fejlődésben, és hogy mi van azután. Elektromos mopedjeiken nem riadnak vissza a gerillaakcióktól sem, legyen szó egyetemi előadásról vagy gazdasági gálavacsoráról. A látott képsorok annyira hihetetlenek, hogy néha élünk a gyanúperrel, egy kis megrendezettség azért belefér a dologba, noha az öreg hölgyek motivációja kétségtelen. Rájövünk persze, hogy a műfaj a legkevésbé fontos. A lényeg mindig az üzeneten van.

Vetítik: szeptember 24. 10.45 és szeptember 27. 15.00

További verseny- és versenyen kívüli filmek a fesztivál weboldalán.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com