Kritika

Sodródásban – Drifter

DRIFTER_still_2A jó filmnek van egy olyan mellékhatása, hogy másnap sokszor eszembe jut. És noha Hörcher Gábor első alkotásában, a Drifterben benne van a lehetőség, hogy jó film legyen, másnap mégsem jutott eszembe sokszor. Az autósportba vágyó problémás szegény fiú, Ricsi történetében minden a helyén van, mégsem érezni a katarzist.

Tisztában vagyok vele, hogy a Drifter – köszönhetően pazar fesztiválkörútjának és az idei BIDF-en kapott kitüntetett szerepének – rajongótáborral bír, akik fentebbi soraimat akár rossz néven is vehetnék. Kérem őket, ne tegyék. Őszintén becsülöm és megtalálom ennek a filmnek azon értékeit, ami miatt ilyen kiemelt helyen kedveli az elmúlt időkben a filmes világ: elsőfilmes díj a világ egyik legnagyob doku seregszemléjén, a hollandiai IDFA-n, számos egyéb fesztiválmeghívás, köztük Szarajevóban és a nemrég véget ért Cinefesten való szereplés, a hazai dokumentumfilmesek elismerése a mostani fesztiválon és a tegnapi nyitógálán, és persze az eddigi legnagyobb siker: jelölés az Európai Filmakadémia idei díjátadójára. Ráadásul a történet egy fiktív részletét kisfilmben kidolgozta már a rendező, aki filmes tanulmányai előtt pszichológiát is hallgatott. Ricsi című alkotásával szintén megjárta a Szarajevói Filmfesztivált, itthon pedig a BuSho-n vett részt, aminek apropóján mi is írtunk róla. A fikciós verzióban szintén Steinbach Richárd és barátai szerepeltek, és egy „így is lehetett volna” módon, mondhatni terápiás jelleggel vettek részt benne.

Nem csoda hát, ha nagy elvárásokkal ül be a cikkíró, és azt gondolja, olyat lát, amit eddig még nem. Persze minden kritikusban – és filmesben is, teszem hozzá – van egy ilyen attitűd: mindig többet mutatni, ami közben nem mindig jó. De mégis, mit tegyünk, ez van bennünk: tud-e újat mutatni Hörcher Gábor, lássuk, mire képes a nonfikciós csodagyerek.

Nem mutatott újat, „csak” egy egyszerű történetet, és ha ez kevésnek hangzik, ne gondolja azt az olvasó, hogy én azt gondolnám. Mert ez a film minden tekintetben megfelel a mai modern dokus elvárásoknak: remekül felépíti a karaktert, és azt már-már játékfilmes módon tárja elénk. Ricsit, aki mindent feléget maga mögött, akit se iskola, se munka, semmi nem érdekel, csak az, hogy driftelhessen. Hogy raliversenyző legyen. És közben mi nyilván mindannyian azt gondoljuk, mindenkinek van egy álma, hát tessék, lehet tenni érte, még ha nehezebb körülményekből, széthulló családból, szegénységből is kell indulni. Egyik oldalról megadjuk tehát a nagyot álmodás lehetőségét, másik oldalról viszont látjuk: nincs a filmben egy olyan döntés akár a fiú, akár a környezete, szülei részéről, amit ész érvvel alá lehetne támasztani. Úgy érzem magam a moziban, mint régen a bábszínházban: „Ne arra menj, az veszélyes! Fordulj meg, vigyázz!” – mondom sorra az intelmeket, de azok sorra mennek el a főszereplők, különösen Ricsi füle mellett. Nincs mese, senkit nem lehet boldoggá tenni akarata ellenére.

Drift: egy autósport, amelyben úgy kell vezetni, hogy az autó lehetőleg egy centimétert se haladjon a szokásos módon egyenesen. A szó eredeti jelentése azonban: sodródás. Nem tudom, mennyire voltak tisztában, vagy mennyire gondoltak bele az alkotók a szó eredeti jelentésébe, de egy újabb – sokkal riasztóbb – értelmezést ad a történetnek. És noha végig folyamatos sodródást látunk, a film végén, a főcím alatt mégis optimistán áll a rendező a tényekhez: Ricsi egy gyárban dolgozik, és pénzt gyűjt újabb autóra.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com