Kritika

Vigyázat, csalok! – Bolti tolvajok

Hirokazu Koreeda úgy kényszeríti meredek érzelmi hullámvasútra nézőjét az Arany Pálma-díjas Bolti tolvajokban, hogy kezdetben elhiteti velünk, egy idilli család egy kislány elrablásával is kialakulhat.

Hirokazu Koreeda életművének középpontjában felforgatott családi viszonyok állnak. Míg a 2004-es Anyátlanok négy magára maradt testvér boldogulásáról szól, addig a 2015-ös Our Little Sister három nagylányról mesél, akik közös apjuk halála után magukhoz veszik sosem látott féltestvérüket. A fiam családja című filmben még bizarrabb a konfliktus: hat év után derül ki, hogy két kisfiút elcseréltek kórházban. A visszacserélhetőség dilemmája a vér szerinti kapcsolatot és a kialakult köteléket állítja szembe egymással, amelyből a mit is jelent valójában a család? kérdése bontakozik ki. Hirokazu a Bolti tolvajokban bevallottan ugyanezt a kérdést gondolja tovább, az eredmény pedig ezúttal a cannes-i házirendezőnek számító japán művész számára (már hétszer járt a fesztiválon) Arany Pálma-díjat ért.

A japán rendező titka, hogy intim közelségben mutatja be a láthatatlan családi mindennapokat,

miközben formabontó rokoni viszonyokkal lepi meg nézőjét. Ez már önmagában új minőségekkel gazdagítja a Japánról alkotott képünket, a Bolti tolvajok azonban további újdonságként egy kvázi nyomortelepen élő, lecsúszott családról szól. Már A fiam családjában is felbukkant ez a motívum (a két család közül az egyik ugyanis jómódú, a másik kifejezetten szegény volt), de a Bolti tolvajok egyenesen Japán ismeretlen arcával szembesít: ez se nem a tradicionális, ősi kultúrák színhelye, se nem a nagyvárosok neonfényű, hipermodern közege. A film egy külvárosi kalyibában, építkezéseken, zsúfolt nagyüzemben, rideg szupermarketekben, olcsó trafikokban játszódik, ebből a perspektívából pedig az európai köztudatban élő Japán-kép alulnézetet kap: a tradíciók helyett a bolti lopáshoz alkalmazott babonák, a nagyvárosi személytelenség helyett olcsó peep-show szerepel a filmben.

Ennek ellenére – és ez a film legsajátosabb vonása – a Bolti tolvajok ezt a nyomort lírai ködbe vonja, a humort sem nélkülözve. Elhiteti, hogy létezik a „tisztes szegénység”, főhősei pedig simlis, de szeretetreméltó figurák. A történet szerint a bolti tolvajlásból és némi alantas munkából élő család, amely egy nagymamából, két fiatalabb nőből, egy apából és egy fiúból áll, egy este magához vesz egy magányos, teraszon didergő kislányt, hogy a sajátjukként neveljék. Szerető közösséget alkotnak, a melegszívű, piti bűnözők odaadással gondoskodnak a kislányról, főleg a „nagytestvérével” alakul ki szoros kapcsolata. Csak lassanként foghatunk gyanút, hogy itt nem minden az, aminek látszik, mire pedig végleg lehull az álca, már a szociohorror pereméig sodort a film.

A Bolti tolvajokban egyre döbbenetesebb titkokra derül fény, mintegy véletlenül.

A problémák természetesen a külvilág betörésével kezdődnek. Az érzéketlen, bürokratikus rendszer nem tűri a család szabálytalan magánvilágát. A film finoman előkészíti a nagy leleplezéseket, a magyarázatok mégis mellbevágóak: néhány jelenet alatt változik a lírai nyomor egyszerű nyomorrá. A hatóság szemszögét átvéve nyilvánvalóvá válik, hogy helytelen, ahogyan ez a család felépítette magát és ahogyan élt (és itt nem csupán a kislány „elrablásáról” és a tolvajlásról van szó). De eddigre a film családtagok nézőpontjából elmesélt első fele már meggyőzött róla, hogy igenis volt létjogosultsága ennek a konstrukciónak. Hirokazu üzenete, hogy a család intézményének határai sokkal homályosabbak, mint valaha is gondoltuk volna. Végül pedig az is kiderül, hogy a kezdetben felvázolt családi dramedy csak műfaji porhintés, a Bolti tolvajok voltaképpen az elmagányosodásról szól. Ez pedig szabálytalan melodrámába fordítja, egyúttal rendkívül aktuálissá teszi a filmet.

Azt, hogy mennyire benne vannak a levegőben a Bolti tolvajokban bemutatott, családot érintő kérdések, igazolja, hogy Csuja László ezzel egyidőben debütált filmje is hasonló helyzetet tárgyal. A Virágvölgy is egy rossz sorból „kimentett”, de nem konvencionális családi keretek közé kerülő gyerekről szól, miközben ugyanígy a családdá válás feltételeit, a normalitás utáni vágyat, a törvénytelen módszerekből fakadó örökös nyugtalanságot és természetesen az erkölcsi dilemmákat boncolgatja.

A Bolti tolvajok a lelepleződő titok és a súlyosabb szociokulturális tragédiák miatt különbözik magyar rokonától, valamint abban is, hogy lassabban hat. Japán Oscar-nevezettjét a fokozatosan adagolt információk és a hatalmas nézőpontváltás miatt érdemes kétszer is átgondolni és akár többször is megnézni, hiszen bár könnyen befogadható filmről van szó, szakadékként megnyíló mélységeire nehéz felkészülni.

***

A cikket a hazai bemutató kapcsán 2019. január 10-én frissítettük.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu