Fesztivál

Brüsszel Fantastic Film Festival 2019: Zombik, ördögök, darabolós gyilkosok és egyéb furcsa lények

Félidején túl van a majd’ kéthetes 37. Brüsszel Fantastic Film Festival, ahol már eddig is sok izgalmas dolog történt – pl. az éjszakai zombifutás –, de még jó pár program hátravan. És akkor a filmeket még nem is említettük.

Brüsszel nagy kulturális központja, a Bozar – amely immáron nyolcadik éve ad helyet a rendezvénynek – a belváros szívében található egy kellemes és sok játékkal felszerelt park közelében, amely mindig tele van emberekkel és játszó kisgyerekekkel. Jó kijönni közéjük sétálni két film között. A Bozar két vetítőtermében naponta 5-6 filmet játszanak, de sajnos nagy átfedésekkel, ami jócskán lecsökkenti a megnézhető filmek számát. A legtöbbször teltházas nézőtéren zajló beszélgetésfoszlányokat elcsípve bizton megállapítható, hogy sokszínű nézősereget vonz a kínálat.

A fekete ruhás, szegecsekkel kivert hard rocker pároktól kezdve az öltönyös-nyakkendős fiatal srácokig itt van mindenki, aki rajong a fantasyért – s láthatóan jól meg is férnek egymással.

A folyosó állandóan telve van emberekkel, akik filmekre várnak, vagy csak beszélgetnek az éppen látottakról, de olyanok is akadnak szép számmal, akik a sminkesekkel zombira vagy egyéb szörnyre varázsoltatják át magukat. Időnként szürke szőrruhába öltözött „farkasok” vegyülnek az emberek közé, s van, aki fut előlük, de akadnak hozzájuk bújók is. Mit is mondhatnék többet, igazán jó a hangulat!

A többi filmfesztiváltól eltérően a nézősereg itt beszólásokkal, füttyel, hangutánzással aktívan „közreműködik” a filmnézésben, így nem nehéz belőni egy-egy film tetszésindexét. A sűrű pfujolásokból, bekiabálásokból és füttyökből tudható, hogy az eddigiek közül Julian Richards a saját lányát csalinak használó, elképesztően durva kínzástechnikát alkalmazó, nőgyűlölő darabolós gyilkosról szóló Daddy’s Girl című filmjét tartotta a közönség talán a leggyomorforgatóbbnak. Emellett Andrew Desmond The Sonata című lélektani drámája is kellőképpen felborzolta a nézők idegeit. A film egy fiatal zongoraművész nőről szól, aki apja hagyatékéban egy Poklot megidéző szonátát talál, majd lejátssza azt.

A muzsikára megjelenő ördög látványa olyan vérfagyasztóra sikeredett, hogy a nézőtér egy emberként üvöltött fel.

Nicolás Puenzo a Mad Max képi világát megidéző apokaliptikus thrillere, a The Unseen nagy sikerét viszont mi sem bizonyította jobban, mint hogy a végén a nézőközönség állva tapsolta meg a rendezőt. A Bolíviában játszódó film egy fiatal párról szól, akik minden elképzelhető és elképzelhetetlen nehézséget legyőzve átverekedik magukat az országon, hogy egy régi kép alapján a fiú rátaláljon az apjára – aki felismeri őt, de idegenként elfordul tőle. Szívszorító jelenet ez, de mindezt feloldja az egymást ölelő – s nem mellesleg – gyereket váró pár látványa.

Elmondható, hogy az eddigi legnagyobb érdeklődés a The Pool című filmet övezte, még annak ellenére is, hogy a vetítés komoly csúszással éjjel fél egykor kezdődött, és még így is alig fértek be a nézőtérre. Ping Lumprapleng körömlerágós filmjéről itt nem is írnánk többet, mert hamarosan kritikát közlünk róla a Filmtekercsen. Míg a krokodiltámadásról szóló The Pool az izgalomra játszott rá, addig Wi Ding Ho három különálló történetet magába foglaló Cities of the Last Things című, súlyos melankóliát árasztó filmje

még a legádázabb bekiabálókat is csendre késztette.

Erről a filmről is hamarosan kritikát közöl a Filmtekercs. Elképesztőbbnél elképesztőbb hét történetével a katalán E. Soler, G. Quinto & D. Torras lepte meg nézőit 7 Reason to Run Away című filmjükkel, melynek gyilkos fekete humorral átszőtt jeleneteit mindvégig röhögős tombolás kísérte.

A filmfesztivál befogadásán túl a Bozar helyet adott egy fantasztikus festményeket felvonultató képzőművészeti kiállításnak és a falakat beborító idei filmplakát gyűjteménynek is. Szombat éjjel pedig ZomBIFFF elnevezéssel a sminkesek által életre keltett vállalkozó kedvű, jó humorérzékkel megáldott önkéntes zombik számára rendeztek polgárpukkasztó éjszakai futást a város egy közeli pontján, egyben kérvén az élőhalottaktól rettegő lakosságtól a mielőbbi „elrejtőzést”. De szakmai programoknak sincs híján a fesztivál, hamarosan kezdődik a Spielberggel és James Cameronnal is együtt dolgozó Steve Johnson mesterkurzusa, ahol a rendező szakmai titkokba való beavatást ígér a résztvevőknek. A Conference Apocalypse címmel meghirdetett beszélgetés pedig az éghajlatváltozás kapcsán foglalkozik azzal, miként lehetne a mára kialakult kritikus helyzetet figyelemfelkeltően ábrázolni az apokaliptikus filmekben. A 8. Fantasy Market a fantasztikus filmekhez kapcsolódó emléktárgyak rajongói és gyűjtői előtt nyitja meg a kapuját, a fesztivál zárónapján pedig a testfestés legelszabadultabb formáit sem elvető Body Painting BIFFF verseny kerül majd megrendezésre.

Fotó: Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..