A Rejtőzködők megkapó hangulattal és szimpatikus együttérzéssel szól megértésről, tehetetlenségről, hiányról, barátságról és valami többről.
Gyengéd, lassú tempójú indie film, amely akárcsak az idei LMBTQ fesztivál egy másik filmje, A szürke vonzásában, szintén a szereplők életének egy eddig magától értetődő rétegét elemzi és tolja el a bizonytalan és ismeretlen határzónája felé. Az idegenség központi eleme pedig nem más, mint eddig természetesnek vett nemi hovatartozásuk.
Akárcsak A szürke vonzásában harmincas éveiben járó, családos építészét, Brunot, úgy a Rejtőzködők tizenéves tinédzserét, Ibrát is a rádöbbenés és az önfelfedezés időszakában találjuk. Megszokott mindennapjaikba beszivárog valami egészen furcsa, megfoghatatlan, mégis letagadhatatlan érzés, ami mindent felborít körülöttük.
Így történik egy tizenéves spanyol fiúval, Rafával is, aki egészen addig egy, a lányokat leginkább csak megalázó és kihasználó haverjai közül, amíg össze nem találkozik Ibrával, a vele egyidős marokkói bevándorló fiúval.
Életük egymástól külön-külön létező, majd összefonódó pillanait egyaránt végigkövethetjük, így nem csak a két fiú között érezhető feszültség és zavarodottság lesz, ami alapján eldöntjük, szimpatizálunk-e a szereplőkkel. Másokkal való kapcsolatukra is lesz egy kis rálátásunk, Rafa és Guille mellékszála például külön öröm az árnyalt karaktereket szerető nézőnek.
A film látványvilága számtalanszor magával ragad: félhomályok és hűvös kékek, távolik és közelik kontrasztja, mégis feszültség helyett őszinte életkedv és szomorúság kettőse érződik. Az alábbi videót maga a rendező készítette, mintegy előtanulmányként, a film textúráit gyűjtötte egybe. Hangulatában hézagmentesen illeszkedik az elkészült filmhez.
A rendező amellett, hogy egy olyan coming-of-age történetet mutat be, amelynek mozgatórugója a homoszexualitás, a romantikus szálon futó történetbe emberi jogi és társadalmi kérdéseket is beemel – habár konkrét politikai állásfoglalás nélkül. Ibra származása, hányattatott sorsa és a vele első perctől szimpatizáló kamera, az őt körülvevő és legtöbbször származása miatt iránta előítélettel viseltetett korabeliek és ügyintézők mind egyfajta általános, az emberi szabadságot elsődleges értéknek tartó rendezői hozzállásra engednek következtetni.
A film néhol éppen amiatt veszít folyékony hangulatából és hullámzó vizualitásából, mert a rendező minden napjainkban vitás társadalmi és etikai kérdést érinteni akar, ami erőltetetté teszi a filmanyagot. Mindezek ellenére csodálatos film a Rejtőzködők, amelynek egyes kékockái valósággal beleégnek a retinánkba.
