Magazin

Busho 10. – Kis magyar térdcsapkodva röhögős, plusz futottak még

bera_nandor_fak 1A Busho 10. blokkját egyértelműen a magyar Fák uralja. Kicsit szemétség is a szervezőktől, hogy rögtön másodikként következik Bera Nándor trashanimációja, mert a szállóigegyanús szövegekkel telerakott film lesöpri a mezőnyt (a minőségüktől függetlenül). A Fák annyira sírva röhögős, hogy 3 filmmel később is csak az jár az ember fejében. Na jó, a svéd Lenny Lump a végén talán szépít valamit.

 

Nathan Nill: Stage Three

A fogyatékkal élőkkel, vagy egyáltalán, a speciális ellátásra szorulókkal szembeni legjobb bánásmód, ha úgy viszonyulunk hozzájuk, ahogy szeretnénk, hogy hozzánk viszonyuljanak mások. Ezt a tézist bizonyítja a német Stage Three is, amelyben Maikot közmunkára kötelezik egy szociális ellátó intézményben. Az alapötlet egy nagyjátékfilmre is jó lenne, így nem meglepetés, hogy a befejezésnél elmarad a lezárás. A szociális munkások béna hurráoptimizmusa itt negatív színben tűnik fel, de azért az Ádám almáiban láttuk ezt már más nézőpontból is.

Bera Nándor: Fák

És itt a blokk magyar résztvevője, a fergetegesen röhejes Fák. Bera Nándor diplomafilmje fontos társadalmi változásokra mutat rá (mi másra?), közben meg iszonyatosan durva és obszcén. Ez teszi meghökkentővé az egész animációt, amin garantáltan könnyesre röhögöd magad. Vagy csak leesett állal bámulsz a vászonra, hogy komoly-e, amit látsz. Magyar (rövid)filmek közül utoljára talán az uristen@menny.hu volt rám ilyen hatással.

Selma Vilhunen: Do I Have to Take Care of Everything?

Korrekt komédia egy bolondos családról, és egy olyan napról, amin, ha lehet, minden rosszul sül el. Bár a hatperces finn rövidfilm egy gegre van felfűzve, ami ráadásul előre kiszámítható, a szereplők és a balszerencsés események megmosolyogtató kedvessége kellemes élménnyé teszi Vilhunen filmjét. Csak egy komolyabb baj van vele: a Fák után adták le.

http://www.youtube.com/watch?v=qXQg2eP6yPk
Tucker Davila Wood: The Perfectionists

Érthetetlen, hogy miért került a blokkba a többitől gyökeresen eltérő The Perfectionists. Az áldokumentarista, álművészieskedő, ironikus szépelgés érezhetően finomabb szórakozást szeretne nyújtani az idétlenül komoly artistákról, ilyen közegben viszont számomra főképp érdektelen és álmosító. A blokk mélypontja közvetlenül a vége előtt érzékelhető, és ezt még a drámai hangú Vincent Price sem tudja megmenteni. Mondtam már, hogy kettővel ezelőtt épp a Fák volt?

Per von Koch: Lenny Lump

A Fák utáni űrt csak ez a mindössze háromperces svéd őrület tudja betölteni némileg. Lenny Lump (Pelle Plutt) egy gyerekdal szereplője, aki a filmben elveszíti az egyik lábujját, amit aztán próbál visszailleszteni. A kedves kis dalocska véres gore-ba (pontosabban self-torture-be) csap, hogy utoljára még beleverje a fejünkbe, épp a Busho 10. blokkját néztük végig. Ha ekkor már alszunk, ez bizonyosan segít felkelni.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com