Magazin

BuSho 2015: Ígéretes kezdetek (1.nap)

Amour_et commandoTegnap végre kezdetét vette egyik kedvenc hazai filmfesztiválunk, a Busho, ahol évről évre színvonalas rövid(film)eket fogyaszthatunk nagy mennyiségben.

Az első két blokkot megtekintve azt kell mondjam, a színvonallal most sem lesz probléma, egy-két középszerűbbre sikeredett alkotást leszámítva érdekes és izgalmas a felhozatal. A gond legfeljebb annyi, hogy a honlapon feltüntetett időpontokra nem szabad hagyatkozni (a Corvintetőn 21:00-ra meghirdetett első blokk nagyjából fél órával korábban kezdődött, így két ígéretes filmről is lemaradtam).

Alexey Belyakov: Бритва / Razor (2015)

A fiatal, orosz rendező filmjében négy évvel járunk a második világháború után, mikor is hősünk Franciaországban dolgozik borbélyként. Egy nap gyanútlanul betéved hozzá az az egykori tiszt, aki majdhogynem halálra kínozta a háború során, és így tudtán kívül a kezébe helyezi életét. A történet párhuzamosan mutatja a szalonban és a vallatószobában zajló eseményeket, duplikálva azokat. Mindkét szál erősen stilizált, a kezdetben idilli francia világ örömteli, szépiás színvilága még az egyre feszültebb légkör ellenére is végig megmarad, míg a háborús helyzet a szabadulás után is nyomasztó. A mindkét oldalon nagyon erős, pillanatok alatt magába szippantó atmoszféra mellett a morális oldal is mély nyomokat hagy a nézőben: a megbocsátás és bosszú közötti döntés meghozatala az ami egy embert jóvá vagy rosszá tehet.

Laurent Ardoint: Amour et Commando / Love and Commando (2014)

Amennyire komolyan vette a Razor rendezője a háború témakörét, annyira szürreálisan vicces háborús musicalt sikerült a francia Laurent Ardointnak készítenie. A fronton megismerkedő katona és ápolónő „szerelem első látásra” története igazán újszerű megközelítést nyújt ehhez az általában – szó szerint – véresen komolyan vett témához. A háborús film és a musical műfaját nagyjából Top Secret szintű humorral ötvözi, ami egy rettentő ambivalens keveréket eredményez, mégis az elsőtől az utolsó percig döbbenettel teli mosolyt csal az arcunkra. Mindezt a lehető legkisebb költségvetésből valósították meg, de ez még inkább a film malmára hajtja a vizet. A levágott gumikar éppoly humorforrásként szolgál, mint a gagyi aftereffectes lövésimitációk. Az alapszituáció végképp komolytalanná válik a film klisés zárásával: a szerelem mindent legyőz, még a háborút is. De ez abszolút nem bántó, sőt csak még inkább kacagtató a néző számára.

Inbar Horesh: Ha’ Bikur / The Visit (2015)

A BuSho egyetlen izraeli versenyfilmje az első két blokk egyértelmű mélypontja. Na nem mintha annyira rossz lenne, egyszerűen semmilyen téren nem tud felülemelkedni a középszerűségen. És ez egyben dicséret az eddig látott filmeket illetően. Inbar Horesh drámájában egy apját meglátogató, ám csakhamar önmagát az idősek otthona nővérének tettető, fiatal nő saját magával való küzdelmeit követhetjük nyomon. A nő eredetileg csak egy röpke vizitre készül, de szép lassan nem tud elszabadulni a sok segítségre szoruló, idős ember közül. Mindeközben apja megöregedésével és úgy általában az elmúlással, leépüléssel kell szembe néznie. A film nagy hibája, hogy mkndössze egyetlen metaforára, a mások bőrébe bújásra épül, de se a vizualitás, sem a forgatókönyv és karakterfejlődés szemszögéből nem mutat egyedit, vagy jól kidolgozottat.

Mindenesetre, ha ez lesz a fesztivál leggyengébb darabja, akkor minden néző kifejezetten elégedett lehet az idei felhozatallal.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com