Lassan vége a 12. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválnak, és mi idén is sok fajsúlyos magyar kisjátékfilmet láttunk.
Betonzaj (Kovács István)
Dia női kick-box harcos. Egyetlen bajnoki meccset kell megnyernie, és sínre kerül az élete. Mert az élete egyébként a magyar nyomor.
A hangsúly itt a minden személyes problémán felülemelkedő elszántságon van. Dia keményebb a környezeténél, nem rettentik el a gúnyolódók, és felülemelkedik saját, esendő testén és szeretetlen anyja hidegségén is. A Betonzaj csodás jellemrajz egy olyan lányról, aki Clint Eastwood millió dolláros bébijének hazai alteregója – szegény, rossz családból, mérhetetlen kitartással.
A film technikailag is kifogástalan, néhol egyenesen ámulatba ejtő. A harci jelenetek beleillenének egy sokmillió dolláros amerikai bokszfilmbe. Sztarenki Dóra játéka hibátlan, teljesen őszintén párba merném állítani Hillary Swankkel. A Betonzaj ámulatba ejtő alkotás: erős, ütős, és sosem viszi túlzásba önnön hatásosságát. Az ilyen filmek után kezdi az ember nagyon-nagyon remélni, hogy a rendező előbb-utóbb nagyjátékfilmek lehetőségét is megkapja. (Havasmezői Gergely)
Romanian Sunrise (Visky Ábel)
Visky Ábel Romanian Sunrise című filmje Daniról szól, a magyar fiúról, aki fogja magát, és vonattal leutazik a román tengerpartra. A történet és az indítékok egészen lassan bukkannak a felszínre, a rendező az információkat egészen finoman adagolva teszi nyilvánvalóvá a fiú motivációját. A közös nyelv hiánya elősegíti, sőt kiköveteli a szereplők közti gesztusnyelvet, így apa és fia pár óra leforgása alatt rendkívül közel kerülnek egymáshoz. A komoly tartalom mellett szerencsére kapunk pár abszurd és humoros pillanatot is, ilyen, amikor az utazás során Dani a telefonján nézegeti apja fotóit, majd krimibe illően próbálja feltűnés nélkül követni apját, illetve az apa és fiú igyekezete a verbális kommunikációra négy nyelv, a magyar, a román, az angol és a német segítségével. (Szin Karolina)
En Passant (Oláh Kata)
Szintén szép film az eddig inkább dokumentumfilmek és ismeretterjesztő filmek által ismert Oláh Kata En Passant-ja. Valakit visszavárunk, és a sakkversenyre készülő Andor fatalista módon ifjú fejében összeköti a várt rokont a sakkjátszma eredményével. Pazarul eltalált a történet ritmusa: megfelelő helyen és módon izgulunk, kiválóak a karakterek és a hozzá tartozó színészek is. Csukás Márton és az anyát alakító Gryllus Dorka párosa nagyon működik, a sakkversenyt szervező Scherer Péter annyira él, hogy lepattan a vászonról, Földessy Margit igazi nagymama, ahogy a többi szülő is egyszerűen remek. A film végére talán kiderül, mire a nagy izgulás, anya és fia szeretetkapcsolata pedig végig hiteles marad. (Sergő Z. András)
Buborék (Pusztai Ferenc)
Szintén erős hangulatot ad Pusztai Ferenc a 15. blokk egyik legérdekesebb darabjában. A Buborék egy gyermekkori trauma, a szülők válásának izgalmas feldolgozása. A rendező egyszerre játszik idővel és térrel, párhuzamos idősíkokkal és önmagába harapó térszervezéssel operálva. Ebben a furcsa szerkesztésben maga a buborék egy képernyőre zavaróan hegesztett mellékszereplő, mely a mulandóság és súlytalanság teljesen felesleges szimbólumaként rág a szánkba enélkül is teljesen tisztán érthető gondolatokat. Ezzel a biztonsági játékkal együtt is érdekes a Buborék – bízom benne, hogy Pusztai következő, legalább ilyen emlékezetes filmjében, már kapaszkodók nélkül is biztosan lépdel majd. (Molnár Kata Orsolya)
Indián (Simonyi Balázs)
Simonyi Balázs neve több film kapcsán is ismert: (terep)SZEMLE című rövidfilmje a köldöknéző művészfilmes rendezők görbe tükre, az Egy szavazat pedig egy tökéletes panoráma társadalmunkról egy választási szavazókörben. A most bemutatott Indián című film egy úttörőtáborban adja paraboláját a felnőttek világának. Rudolf Péter mint táborvezető, Lengyel Tamás mint Tamás pajtás, és egy fiú, aki indián akar lenni. Kicsinálják a táborban, persze nem ezért. Apja Amerikába disszidált, és ezt a gyereken könyörtelenül megtorolják. Gusztustalanul nehéz film. (Sergő Z. András)
Szép alak (Kis Hajni)
A 13. blokk Kis Hajni 17 percesét tartalmazza. A Szép alak egy középiskolában takarító fiatal lány (Egyed Brigitta) története. Orsi egyhangú napjait tornatermi kosarazással és a takarítókocsin való rallyzással dobja fel. Amikor az igéző szépségű Luca (Milovits Hanna) elhagyja telefonját, Orsit kéri meg, hogy csörgesse meg. A lány névtelen üzenetekkel flörtöl Lucával, aki végül randira hívja – a találkozás nem pont úgy sül el, ahogy Orsi reméli. A történet így leírva sokkal izgalmasabb, mint amilyen a valóságban. Ugyanakkor Orsit nem zárjuk szívünkbe, nem drukkolunk neki – annál is inkább, mert olyan érzésünk van, hogy ez az egész neki sem igazán fontos. A két lány kapcsolata felületes, az alkotók nem veszik a fáradságot, hogy valódi tétet adjanak üzengetéseiknek – így pedig a nézői élmény is megmaradt egy impresszió szintjén. (Molnár Kata Orsolya)
A répa (Lengyel Balázs)
A 12 perces A répában Lengyel Balázs a klasszikus orosz történet, a répamese parafrázisát adja. A hatalmasra dagadt répát apa (Trill Zsolt), anya (Tóth Orsolya) és fia (Cservák Zoltán) próbálja kihúzni, mikor autó tűnik fel: emberek mennek az erőműbe – innen kezdve a történet morbid fordulatot vesz. Az atomtól megdagadt zöldségért apa még ölni is hajlandó. A szinte mindvégig néma film több mint fekete humora azonban olyannyira kifinomult, hogy nem lehet nem elismerni. Nem csak a cselekmény izgalmas azonban: Réder György operatőr sejtelmes, ködbe vesző képei szinte horrorisztikussá teszik a filmet, ami erős hangulatával még sokáig elkíséri a nézőt. (Molnár Kata Orsolya)
Tökéletes befektetés (Simó Ibolya)
Megrázó film a Tökéletes befektetés, hiszen a szatirikus alaphelyzetből (a lúzer fiú egy isten háta mögötti benzinkutat kap a gazdag apjától) váratlanul kegyetlen gengszterfilm nő ki. A fiúra ugyanis szemet vet egy „helyi vállalkozó”, aki szívesen segítene felvirágoztatni az üzletet. Az ajánlat természetesen visszautasíthatatlan, a válogatott szörnyűségek pedig kérlelhetetlenül követik egymást az egész éjszaka tartó beavatási szertartás során. A film félelmetesen objektív és túlságosan hitelesnek tűnik – éppen ezért nehéz elfelejteni. (Gyöngyösi Lilla)