Magazin

BuShojárás 5. – Egy erős feketét!

Elmentem a BuShóra, kértem egy rövidet és kaptam hat feketét. Talán a kései vetítés miatt az általam megtekintett blokkban, szinte kivétel nélkül a fekete humor szellemében született filmeket láthattunk. Ennek köszönhetően nemcsak a rövidfilmek iránti vonzalmunk, de a morbid, néha abszurd poénok iránti perverzióink is kielégülést nyerhettek.

Erős felütéssel indult az este, a spanyol Loop című alkotás kafkai hangulatban mesélt el nemegész három percben egy végtelenbe rekedő történetet. Én sem mondhatok ennél többet: Egy férfi felébred és kávét készít…

A következő húsz perc egy magyar alkotásé volt. Till Attila Cannes-ban is vetített Csicska című kisjátékfilmje tovább vitte a sötét tónusokat, de a szórakoztatás nyomasztó műfaját választva, egy lemondó, reménytelennek tűnő világot teremtett. Gyönyörű fényképezés és zsigereinkbe ható drámai szituációk jellemzik a művet. Mindezt egy alföldi tanya elszigetelt, búskomor színfalai közé komponálta az alkotó. Ezen a trágyadombon Balogh István az úr, aki erős kézzel irányítja széthullóban lévő birodalmát.

Jana Minariková szlovák rendezőnő egy kísérleti fimmel érkezett a Bushóra. 8mm-es nyersanyagra forgatta le abszurd, önreflexív melodrámáját 25m2 címmel. Egy férfi a globalista világ technikai vívmányai elől egy ólomsapka mögé menekül.

Convolo, avagy a Flying together címen futó olasz alkotás, színek nélkül meséli el egy buja éjszaka történetét. Erős, meghökkentő kezdés, talán kicsit sztereotíp gyenge befejezés.

A következő „tüske” alighanem a blokk egyik fénypontja volt. Az Oh Sheep! című német animációs film hangos nyerítéseket váltott ki a nézőkből. Gottfried Mentor és csapata, tökéletesen építette fel a sztorit. Hegyvidéki tájkép, megnyerő, karakteres pásztorok és édi, bolyhos, táncoló kis báránykák teremtik meg az idillt, hogy aztán a két pásztor megalomán ellenségeskedése a bárányok vérével mocskolja be azt

A blokk végére ismét egy hosszabb film került. Paul Morel is sötét hangulatú filmet forgatott, de hősei nem annyira drámai figurák, sokkal inkább karikatúrák, elnagyolt, eltorzított tükörképek. A Mrs Lustleigh’s Fancies Amelie csodálatos világát idézi meg, elkeverve benne a dán Zöld hentesek groteszk alapsztorijával. Szerethető karakterek, elragadó atmoszféra és humor, bár egy kicsit kiszámítható befejezés.

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com