Fesztivál Fókuszban

Cannes 2015: Egy elvált nő Iránban – Nahid

Ida Panahandeh: Nahid

Ida Panahandeh: NahidMilyen elvált, önálló nőnek lenni Iránban, egy kisfiúval, munkával? Erről szól Ida Panahandeh első, nagyon szép filmje az „Un certain regard” szekcióban, témájában és megvalósításában is Asghar Farhadi Nader és Simin – Egy elválás története párjaként.

Nahid (Sareh Bayat) egy iráni kisvárosban lakik, lakást bérel és dolgozik. Két éve elvált, volt férjével úgy állapodtak meg, hogy a férfi kapja a pénzt, és akkor a kisfiú, Amir Reza (Milad Hossien Pour) Nahidnál lakhat, viszont ha Nahid újraházasodna, a kisfiút végleg Ahmed (Navid Mohammad Zadeh) nevelné. Az pedig nagy baj lenne, mert Ahmed megbízhatatlan, drogos, hol abbahagyja, hol újrakezdi, adósságai vannak, Amir Rezával néha durván bánik, aki mintha már így is az ő nyomdokaiba lépett volna. Nem jár iskolába, hanem a szomszédos kocsmában nézi, ahogy a férfiak mindeféle táblajátékot játszanak. Vagy kavicsot dobál a folyóba. Anyjával szemtelenkedik, nem hallgat rá.

A kisváros jellegzetes helyei szép felvételeken – Morteza Gheidi képein, talán még róla is hallunk – köszönnek vissza újra és újra, sokszor álló képpel vagy enyhe kameramozgással. Korántsem unalmasak, csak nyugodtak, így nézzük, ahogy Nahid és barátja, Massoud (Pejman Bazeghi) a tengerparton beszélgetnek, és a mozdulatlanságban is lappang köztük a feszültség. Szeretik egymást, de a körülmények miatt se előre, se hátra nem léphetnek. Ez az egyszerűség, kimértség jellegzetes az iráni filmekben: nincs is nyugalom és látszik az aggodalom, de gyorsmontázs vagy erőteljes zene nélkül. A színeszek is nagyszerűen játszanak, különösen a hősnőt alakító Sareh Bayat, aki Asghar Farhadi már emlegetett, kiváló filmjében, a Nader és Simin – Egy elválás történetében (2011) is szerepelt.

Nahid kénytelen fölmondania az albérletet, és hazaköltözik bátyjához, aki hagyja, hogy a volt férje durván bánjon vele, mert neki már adott egy kis pénzt, és különben is a volt férje, mért ne kezelné úgy, ahogy akarja? Persze Nahid ebből nem kér. Így szólal föl Ida Panahandeh a nők önállóságáért, saját édeanyjának ajánlva a filmet.

Sajnos egyáltalán nem várható, hogy a Nahidot bemutatják Magyarországon, hacsak a magyarhangya nem hozza be, mint Mohsen Makhmalbaf lányának, Hana Makmalbafnak, a Buddha elsüllyedt szégyenében (2007) című gyönyörű filmjét még jó pár éve. Fájó, hogy azt is nagyon kevesen látták.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés