Magazin

Cannes 2017: A vegyes megítélésű Netflix filmjei – Okja, The Meyerowitz Stories

Okja

 

Az idei Cannes-i Fesztivál versenyprogramjába két olyan filmet is beválogattak, amely nem fog moziforgalmazásba kerülni. A Netflix gyártja és mutatja be Bong Joon-Ho Okja és Noah Baumbach The Meyerowitz Stories című filmjét.

A Cannes-i Fesztiválon résztvevő filmek moziforgalmazásra készültek idáig, idén azonban Netflix gyártotta filmek is bekerültek a versenyprogramba. A gyártástörténeti mérföldkőnek tűnő döntés igen ellentétes érzelmeket váltott ki a közönségből, ugyanis ezek az online alapú műsor-szolgáltatók a mozik és közvetve a fesztivál ellen dolgoznak. Ha nem láthatóak szélesvásznon, nem vonzanak oda nézőket, nem tartják életben az intézményt, hanem az otthoni filmnézést erősítik. Emellett olyan filmekkel akarnak egy lapra kerülni, és kerültek is, amelyek továbbra is támogatják a mozi fennmaradását.

Díjat sem az Okjának, sem a The Meyerowitz Storiesnak nem ítéltek oda.

Okja

Bong Joon-Ho filmje egy amerikai húsipari vállalat és egy koreai kislány küzdelméről szól. A koreai filmektől megszokott humor, akciójelenetek és ellágyulás, valamint a témából adódó szatirikus elemek jellemzik az Okját.

Lucy Mirando (Tilda Swinton) meg akarja újítani nagyapja cégének a profilját. Állítása szerint megtalálták a tökéletes disznót Chilében, majd elvileg természetes módszerekkel szaporították, és a világban 26 malacot leadtak megbízható kistermelőknél, akik tíz évet kaptak az állat nevelgetésére. Miután ez eltelt, mindenhova ellátogattak és a legszebb malacot elvitték a New York-i jubileumra, ahol a cég sikereit ünneplik.

 

Tizenegy évvel A gazdatest után, amely egy kislányokat elrabló szörnyről szólt, a dél-koreaiak aggodalmait kivetítve, Bong újra szörnyet szerepeltet a filmjében. Az Okja egy jóságos szörny, aki elefánt méretű vízilótestével csak trappol, és úgy vigyáz a kislányra, mint egy hű kutya. Csúnya, de aranyos.

Ezúttal nem a saját, helyi szörny megszelídítéséről van szó, a politikai utalások sokkal nyíltabban jelennek meg. Például a központi ellentét is egyszerű: a gonosz amerikaiak kontra talpraesett, árva kislány, aki nem akar hasznot húzni a malacból, a legjobb barátjából. Hihetetlen akaraterővel küzd érte, és mindent átvészel. Szembetűnő, hogy ő –az állatvédőkkel ellentétben – szót ért a másik világgal, a csak anyagi szempontok szerint ítélkező elnökasszonnyal is. Ez a pont különösen fontos, mert jogos kritikának látom. A filmbeli állatvédőket a rendező szintén karikírozva mutatja be, és valóban, a gerillaakcióiknál hatékonyabb módokon is lehetne javítani a problémán. Állami beavatkozással, nemzetközi szabályozással átfogóbb hatást lehetne gyakorolni. Főleg pedig azzal, ha a húsipar és a húsevés témája helyet kapna az oktatásban, és tudatos vásárlók és környezettudatos emberek jönnének ki az iskolából.

The Meyerowitz Stories (New and Selected)

Közepesre sikeredett New York-i családtörténet Noah Baumbachtól, aki Woody Allen nyomdokain jár, de nem sok újdonsággal szolgál.

A koros apa, Harold Meyerowitz (Dustin Hoffman) negyedik házasságában él, a kissé alkoholista hippivel, Maureennal (Emma Thompson). Harold szobrász volt, az egyetemen tanított, de a művészi életben nem futott be nagy karriert. Legalábbis mostanra feledésbe merült a neve, ami láthatólag frusztrálja. Nagyobb fia, Danny (Adam Sandler) azt tervezi, szervez egy kiállítást és így újra föllendülhet Harold művészi karriere.

noah baumbach the meyerowitz stories

Epizodikus építkezésű történetben minden családtag kap egy fejezetet, amelyben bemutatják, hogy él, vagy elmesélnek egy korábbi történetet róla, ami aztán valahogy generálja a folytatást vagy legalább egy-egy mozzanatát. Az apán kívül megismerjük a három féltestvért: Dannyt, aki egész életében tengett-lengett, Jeant (Elisabeth Marvel), akiről nem tudunk meg sokat, és Matthew-t (Ben Stiller), aki sokra vitte. De Danny filmesnek tanuló lányával, Elizával is (Grace Van Patten) találkozunk, aki kísérleti pornófilmeket készít, amin a nagyapja megrökönyödik, de minden ismerősének nagy tehetségként dicsekszik az unokával. A valóság megszépítése is ismerős motívum.

A The Meyerowitz Stories arról szól, hogy az apjuktól és egymástól kissé eltávolodott gyerekek apjuk betegségekor hogyan kényszerülnek szorosabb együttműködésre. Majd azzal együtt, hogy szinte mindenben különböznek, hogy kerülnek közelebb egymáshoz. A köztük lévő dinamika izgalmas is lehetne, ha nem úgy írták volna ezt a filmet, mint amikor az elefánt bement a porcelánboltba. Ha egy kicsit kevésbé szélsőségesek a túlzások, a vicces részek ugyanúgy viccesek, és a kínos vagy unalmas pillanatok talán nem lesznek olyan kínosak és unalmasak, és mellesleg odacsapottak.

A The Meyerowitz Stories néhány kellemes jelenetet leszámítva csalódás volt. Messze nincs sem a vidám Frances Ha, sem a Wes Andersonnal közösen írt forgatókönyvekből készült filmek (Édes vízi élet) nyomában.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com