Magazin

Cannes 2019: „A nőknek köszönhetem a karrierem” – Rendez-vous Alain Delonnal

Fotókredit: Gaetan Soerensen

A francia színészlegenda, Alain Delon vehette át idén a cannes-i filmfesztivál életműdíját. Az alkalomból a Klein úr című filmjét levetítették, illetve mesterkurzust is tartott a fesztivál Rendez-vous nevű eseménysorozatának keretei között.

A beszélgetést a Le Monde újságírója, Samuel Blumenfeld vezette, nézői kérdésekre azonban nem volt lehetőség. Bár ezen opció valószínűleg fel sem merült a szervezőkben, mivel Alain Delon életműdíját többen is kifogásolták korábbi, meglehetősen visszás kijelentései miatt. Éppen ezért a témát nagy ívben elkerülve, pusztán a színész karrierjére koncentrálva zajlott a beszélgetés. Ez pedig felbátorította Delont, hogy a botránytól függetlenül többször is megemlékezzen a karrierjét segítő nőkről, és a gyorsan nosztalgikus hangulatúvá váló társalgás során többször könnyekig hatódott.

Véletlenül lett színész

Alain Delon számtalanszor megemlítette, hogy ha a nők nem lennének, ő sem lenne ma az, aki. Éppen leszerelt a hadseregből, amikor az akkori barátnője, a színésznő, Brigitte Auber elvitte magával a cannes-i filmfesztiválra 1956-ban.

Ekkor kezdett el kacérkodni a színészet gondolatával, egy évvel később pedig megkapta az első szerepét az Amikor az asszony összezavarodik című filmben a rendező feleségének köszönhetően, akinek a színjátszással kapcsolatos tanácsa egy életen át végigkísérte Delont:

 „Ne színészkedj, ne játssz. Beszélj, ahogy velem szoktál, hallgass, ahogy engem szoktál és nézz, ahogy rám szoktál nézni. Ne színészkedj, élj.”

Ezután még többször is felemlegette, hogy az őt szerető nőknek köszönhetően lett színész. Így például egyik leghíresebb szerepét, a Ragyogó napfény Tom Ripley-ét is egy asszonynak köszönheti – ezúttal a producer feleségének.

„Fiatalkoromban nagyon jól néztem ki”

Vitathatatlan, hogy Alain Delon korának egyik bálványa volt, nők ezrei rajongtak érte. Ahogy ahhoz sem fér kétség, hogy ennek valóban volt alapja. (Elég ránézni az idei fesztivál második számú plakátjára, melyen a színész látható fiatalkorában.) Viszont ehhez képest is meghökkentő volt, milyen sokszor hangoztatta a ma már 84 éves Delon, mennyire jóképű volt egykoron. Így például amikor egy részletet vetítettek a Ragyogó napfényből, a jelenet után egyetlen megjegyzése volt: „sajnálom, hogy már megint ezzel jövök, de tényleg nagyon jól néztem ki”. S így, ami elsőre még viccesen hangzott, egyre kínosabb lett, mikor már mindenkinek nyilvánvalóvá vált, mennyire megviseli Delont az időskor.

Kép forrása: Festival de Cannes

Hollywood vs. Francia újhullám

A francia újhullám kezdetén egyetlen rendező sem akart Delonnal dolgozni, szinte tiltólistás színésznek számított. Ennek okát ugyan nem fejtette ki, de azt sietett rögtön leszögezni, hogy nem emiatt ment ekkoriban Amerikába…Mindenki döntse el maga, hogy elhiszi-e mindezt az igencsak büszke művésznek. Az 1960-as években tehát Delon Hollywoodban próbált szerencsét. Itt olyan filmekben játszott, mint A sárga Rolls-Royce, a Volt egyszer egy tolvaj vagy az Elveszett dicsőség. Bár elviekben maradhatott volna még Hollywoodban, nem igazán szeretett az USA-ban élni, így honvágytól vezérelve visszament Franciaországba.

És végül közvetve mégiscsak részt vett a francia újhullámban, mivel az irányzat egyik inspirálójának, Jean-Pierre Melville egyik állandó színészévé vált, kezdve az 1967-es A szamuráj című alkotással.

Fotókredit: Gaetan Soerensen

Melville-lel egyébként nemcsak alkotótársak, de barátok is lettek. A mester Cocónak becézte Delont, és ő volt az első, akit felhívott, mikor leégett a stúdiója. A színész azonnal odarohant, és együtt nézték végig, ahogy porig égett Melville életműve.

Nem tekinti sajátjának az Arany Pálmát

A színészt már több ízben is megpróbálták kitüntetni Cannes-ban az életműdíjjal, Delon azonban mindannyiszor elutasította. Miért nem akarta kezdetben az Arany Pálmát? És vajon mi változott? Mint Delon azt kifejtette, úgy érezte, egyáltalán nem érdemli meg a kitüntetést: színészi alakításait nem a saját, hanem az őt instruáló rendezők sikerének tulajdonítja. Végül aztán idén – mikor ismét megindokolta a visszautasítást – a szervezők rámutattak, hogy azon alkotók, akik a művész szerint jobban megérdemelnék az életműdíjat, már rég nincsenek köztünk. Így Delon végül a rendezői előtt tisztelegve mégis átvette az Arany Pálmát.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com