Fesztivál

Cannes 2019: Au revoir, Cannes!

Elérkezett az utolsó napunk is, így búcsút kell vennünk a fesztiváltól. Rengeteg jó élménnyel gazdagodva indulunk haza, de még azért sikerült pár filmet bezsúfolnunk az utazás előttre.

Élmények

Sztárlesben

Ahogy azt már az első beszámolónkban is elmeséltük, a cannes-i közönség nagy része a filmek miatt érkezik a fesztiválra, s mindent megtesz azért, hogy bejusson egy-egy vetítésre. De egy nemzetközi, hatalmas filmfesztivál sem lenne az, ami a sztárok és a rájuk leső celebvadászok jelenléte nélkül. Ami Velencében az esernyő, az Cannes-ban a létra a vörösszőnyeges kukkolás tekintetében. Mivel a Fesztiválpalota előtt nem egy hagyományos, hosszú szőnyeget terítenek le, hanem az érkező hírességek az épület előtti nagy lépcsőn vonulnak fel, méterekben igencsak korlátozott férőhelyük van a rajongóknak.

Ezeket pedig a legjobban vertikálisan kihasználni: létrákkal érkeznek a francia városba, hogy egyrészt helyet foglaljanak, másrészt a lehető legjobb rálátásuk legyen a fesztiválozó színészekre és rendezőkre. És mivel repülőre a kézipoggyászunkbanban nem fért el a zseblétra, ezért nekünk, újságíróknak csak a sajtótájékoztatók maradnak celebspotting gyanánt. (Rakita Vivien)

Fantasztikus fesztivál

Idén először vehettem részt a világ egyik, ha nem a legnagyobb filmfesztiválján és elképesztően jó élmény volt! De persze minden jóban van valami rossz is – és bár ebből elenyészően kevés volt, mégis érdemes előbb ezeken túlesni az összegzésben. Először is az idő: mint már megírtuk, pont kifogtunk néhány olyan napot, amikor megállíthatatlanul esett az eső, megnehezítve cannes-i életünket. Azonban nemcsak az időjárás nem volt túl együttműdödő. Beigazolódott a sztereotípia, miszerint a franciák egyszerűen nem akarják megérteni az angol nyelvet, és mindenkiről azt feltételezik, hogy beszélik a franciát…Az “oui”, “non” és “bonjuor” szavakból álló szókincsem azt hiszem ezt a teóriájukat rögtön meg is cáfolja.

 

 

Sieh dir diesen Beitrag auf Instagram an

 

Búcsúszelfi Cannes-ból ❤📸 . . . . . #filmtekercs #újságírók #szatmárizsófi #rakitavivien #fesztivál #plakát #cannes2019

Ein Beitrag geteilt von Filmtekercs.hu (@filmtekercs) am

De az elázás és a mutogatva kommunikálás legyen az ember legkisebb gondja, nem? Egyébként pedig tényleg nincs okom panaszra: szinte alig találkoztam gyenge alkotásokkal, pedig Zsófival együtt összesen közel 20 filmre sikerült bejutnunk. Élőben láthattam Alain Delont, Robb Star…vagyis Richard Maddent, ráadásul még az ez évi hivatalos cannes-i plakátot is hazahoztam. Bár csak az utazásunkat követő naptól lehetett volna szeretni posztert, a sajtóiroda munkatársa kivételt tett velünk és így egy nappal korábban is a miénk lehetett a gyönyörű plakát. Tökéletes emléke lesz ennek a pár napnak. (Rakita Vivien)

Fimek

The Invisible Life of Eurídice Gusmão

A brazil rendező, Karim Aïnouz híresen szeret női sorsokról filmeket készíteni, ezúttal pedig egy különösen erős alkotással jelentkezett. A Martha Bathala azonos című regényéből készült adaptáció, a The Invisible Life of Eurídice Gusmão két testvér életének bemutatása közben beszél fontos témákról — mint a művészet, feminizmus vagy a család fogalma — rendkívül finoman és érzékenyen. Eurídice és Guida két meglehetősen eltérő személyiségű lány:  egyikük a zenében, míg másikuk a szenvedélyes, igaz szerelemben szeretnének kiteljesedni. Ám az 1940-es évek Brazíliájában ez nem megy olyan könnyedén. Az álmaiktól az évek során búcsút kell venniük a lányoknak, ám mégsem ez a film legszomorúbb eleme.

 

A görög matrózzal megszökött, majd egyedül és várandósan hazatért Guidát apja a társadalmi megítélés miatt száműzi otthonról, s úgy intézi, hogy ő és a húga ne tudják felvenni egymással a kapcsolatot. Ez és a tény, hogy a nővérek egész végig egy városban élnek remek alapot szolgáltat a suspensnek. Míg egyikük magánnyomozót fogad, addig másikuk levelekkel próbál kommunikálni, miközben több ízben is éppencsak elmarad a nagy találkozó. E feszültség szorítása csak a film végén engedi el Euridícet és a nézőt: a jelenben egy csodálatosan megható lezárását kap a testvérek kapcsolata, akiknek az egymásért való küzdelem mellett sikerült a lehető legtöbbet kihozni az életükből. Igazán színvonalas alkotás. (Rakita Vivien)

Céline Sciamma: Portrait de la jeune fille en feu / Portrait of a Lady on Fire

Céline Sciamma két izgalmas filmjéről már korábban is írtunk: a Tomboy, egy tíz év körüli lányról szól, aki fiúnak adja ki magát az új lakóhelyén, a Csajkor pedig Párizs szegény külvárosában élő fekete kamaszlányok életéről, vágyairól (ez az alkotás már abból a szempontból is különleges, hogy minden fontos szereplője fekete, és nem tudnék még egy ilyen francia filmet mondani), ezek után továbbra is figyelemmel kísérjük a munkáját. Az előbbiekkel ellentétben nem kortárs, hanem 18. századi történetet látunk. A rendező kifejezetten arra törekedett, hogy a nők mozgásterét és életét egy adott korban mutassa be.

Marianne (Noémie Merlant) festő, és arra kapott megrendelést, hogy portrét készítsen egy nemesi családból származó lányról, aki hamarosan házasodik. Ám hamar kiderül, hogy a feladat nem lesz egyszerű: Héloïse (Adèle Haenel) nem akar portrét ülni, mert nem akarja ezt az új életet. Most hozták haza a kolostorból, nővérének kellett volna férjhez mennie, de ő öngyilkos lett. A film a két nő fokozatos megismerkedését, egyre szorosabb kapcsolatát ábrázolja. A bimbózó helyett lángoló fiatal lány a festő egy képe – még mielőtt Héloïse-zal megismerkedne – és a kolostort elhagyó fiatal lány nővé válásának a szimbóluma. A film több, a korra jellemző mellékszálat is tartalmaz, mint az abortusz vagy a mainál még erősebb társadalmi determináció. Mindkét színésznő nagyon jól játszik, de különösen Adèle Haenel arcának érzékeny kifejezőkészségét emelném ki. Egyébként Céline Sciamma az egyik rendező, aki felfedezte a színésznőt. A francia rendező elsőfilmjében, a Naissance des pieuvres-ben (2007) játszik 18 évesen, és ezután két-három évvel indul be igazán a karriere. (Szatmári Zsófi)

Maryam Touzani: Adam

Ez volt az utolsó filmünk a fesztiválon. Kalandosra sikerült a bejutás. Izgulunk, hogy kapunk-e helyet, már rengeteg más filmes szakmával foglalkozó embert beengedtek, de az újságírók sora nem csökken. Végre megindulunk, de Vivivel különböző  biztonsági ellenőrzéshez kerülünk, és amikor továbbküldenek, Vivi sehol, visszafordulok, és óvatlanul átslisszolok a kordon mellett. Ez az, amit nem kellett volna. Rögtön ott terem egy biztonsági őr, és próbálom magyarázni, hogy a kollégámmal egyszerre jöttünk, és vele együtt szeretném megnézni a filmet, és nagyon sajnálom, hogy átmentem a tilosazán, de miért nem lehetett egy irányba küldeni, ha egyszerre jöttünk, ezért ő a biztonság kedvéért elmondja, hogy ez szabályszegés, és ha ilyet csinálok, lefényképezi a kártyámat és elküldi a sajtóirodának, úgyhogy megint nagyon sajnálom, még egyszer elmondja, de szerencsére ezért nem fényképezi le mégsem, és végül elterelnek a terembe. De ezért a filmért megérte, és nagyon reméljük, hogy otthon is látható lesz!

A szem- és szívfacsarómester Ken Loachot végül sajnos kihagytuk, de biztos vagyok benne, hogy azon kívül Maryam Touzani Adamja a fesztivál egyik legmeghatóbb filmje. Hamarosan ki is derült, miért volt szükség a nagy szigorkodásra: jelen van a film stábja, az Un certain regard és az elsőfilmeseket díjazó Arany Kamera-díj zsűrije. A vetítés előtt Thierry Frémaux örömét fejezi ki, hogy egyre több afrikai, jelenesetben észak-afrikai film vesz részt a fesztiválon, és hogy rendezőik jelentős része nő. Majd kihívja a vászon előtti emelvényre az alkotókat, és a marokkói rendező, Maryam Touzani pár szóban köszönetet mond a családjának, nevezetesen édesanyjának, akinek a filmet ajánlja – a film többek között az anyaság felvállalásáról szól.

Samia (Nisrin Erradi) gyereket vár, de nincs hol laknia. Sok helyre bekopog, végül az özvegy Abla (Lubna Azabal) fogadja be, ideiglenesen és nagy ímmel-ámmal, hiszen tart a szomszédok ítéletétől: a leányanyákat megvetik. Abla kislányával él, lakásában pékséget nyitott, ebből tartja el magukat. Férjének elvesztése miatt nagyon megkeményedett. Vele szemben kislánya rögtön nyit Samia felé. A két felnőtt nőnek pedig meg kell küzdenie egymás büszkeségével és egy-egy téves, de megrögzött álláspontjával. (Szatmári Zsófi)

Gabriel Laferrière: C’est quoi cette mamie? / Who’s That Granny?

Gabriel Laferrière vígjátéka azért kerül erre a listára, mert magyar forgalmazója megkeresett, hogy készítsünk interjút az egyik alkotóval a magyar bemutatóhoz (a film nem szerepel a hivatalos programban) – Chantal Ladesou színésznőt választottam, aki a címadó nagymamát alakítja.

A filmben egy még a patchwork-családok között is atipikus család szerepel. Talán azzal a fogas kérdéssel lehetne jól megvilágítani a helyzetet, hogy hét testvérnek hány szülője van? Itt bizony nyolc, és igen változatosak: az amszterdami raszta DJ-től az ügyvédnőig. A 7-8 éves Gulliver és hat testvére egy lakásban élnek, ahol a szülők váltják egymást a gyerekfelügyelettel már három éve. Ám ezt a helyzetet nem lehet fenntartani, a nyári szünettől kezdve külön fognak lakni a gyerekek, már nyaralni is ki-ki az újonnan megbeszéltek szerint megy. Sajnos a kicsi Gulliver szülei nem jól szervezték meg a nyarat, úgyhogy egyikük sem vigyázhat rá, így leadják a különc nagymamához. Aurore nagyi pedig jobban szeret bulizni a szeretőivel, mint az unokáival lenni. Gulliver magányában segítségül hívja a testvéreit, és közös erővel megszelídítik a nagymamát. Hol igaz, hol gyenge, egyszer szórakoztató nyári vígjáték. (Szatmári Zsófi)

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..