Magazin

Cannes 2019: Tarantino és a többiek – a versenyprogram 2. fele

Május elején véglegesítettek az idei cannes-i filmfesztiválon versenyző filmek listáját. Bár korábban már válogattunk a program nagy nevei és a fesztivál egyéb különlegességei között, most elérkezettnek láttuk az időt, hogy a maradék 11 alkotást is bemutassuk. Íme, ezek a rendezők és filmjeik küzdenek még idén az Arany Pálmáért!

Once Upon a Time in Hollywood (Quentin Tarantino)

Tarantino rengeteget dolgozott, hogy idejében befejezze Cannes egyik legjobban várt filmjét, s mivel sikerült, 25 évvel a Ponyvaregény fesztiválgyőzelme után a mester visszatérhet a francia városba. A rendező 9. alkotását, a Once Upon a Time in Hollywoodot nyilván nem kell bemutatni senkinek: a főszerepben Leonardo DiCapriót és Brad Pittet láthatjuk, ám rajtuk kívül még számos A-listás színész feltűnik majd a vásznon.

A sztoriról még meglehetősen keveset lehet tudni, egyelőre csak annyi biztos, hogy egy mellékszálon szó lesz Charles Manson szektájáról és Roman Polanski felesége, Sharon Tate meggyilkolásáról is. Már nagyon kíváncsiak vagyunk!

Il traditore (Marco Bellocchio)

Marco Bellocchio 1939-es születésű olasz rendező több politikai témájú filmet készített. Első filmje, az Öklök a zsebben (1965) 1968 előszelét hozta, egy fiú lázadásáról szól polgári családja ellen. Ezután több a vallást kritizáló filmet készít (pl. Nel nome del padre, 1972 – Az atya nevében), és egy provokatív, nyílt szexualitást ábrázoló filmmel, A test ördögével (1986) botrányt okoz Cannes-ban. Ezután olyan politikai filmek miatt tartják számon, mint az egy anarchistáról szóló Jó napot, éjszaka, amely Aldo Moro, a Vörös Brigádok terrorszervezet által meggyilkolt kereszténydemokrata kormányfő elrablását is filmre viszi. Az előbbi sikerével szemben az eutanáziáról szóló Csipkerózsika hosszú álmát (2012) nagy csönd övezte a Velencei Filmfesztiválon.

Bellocchio új filmje, Az áruló (Il traditore) életrajzi film a szicíliai maffia egy alakjáról. Tommasso Buscetta az első híres maffiavezér, aki megtörte az omertát, a maffiózók hallgatási esküjét. Többször is vallott az olasz rendőrségnek, több perben volt fontos tanú, és több száz bűnözőt ítéltek el neki köszönhetően Olaszországban és az Egyesült Államokban. Politikai-bűnügyi biopic.

The Parasite (Bong Joon-ho)

A Netflixnek készített óriás malacról, génmanipulációról, húsiparról szóló Okja (2017) után Bong Joon-ho újra a cannes-i versenyszekcióban találta magát Parazita (2019) című filmjével.

A sejtető cím talán újabb szörnyre utal, szó szerint vagy metaforikusan. Az előzetesből és az interneten keringő információkból annyi derül ki, hogy Ki-taek munkanélküli családja kapcsolatban áll egy másik családdal, majd egy titokzatos, váratlan esemény összefonja az életüket. Feltehetőleg thriller.

The Whistlers (Corneliu Porumboiu)

A román új hullám évek óta rendületlenül hoz újabb és újabb jó, és néha egyenesen kiváló, társadalomkritikus műveket, hogy talán el sem lehetne képzelni a cannes-i fesztivált román film nélkül – a leghíresebb Cristian Mungiu Négy hónap, három hét, két napja. Ezúttal Corneliu Porumboiu képviseli országát.

Frankofón Filmnapok 2015: Hajszárítást 10 percben! – Amikor Bukarestre száll az éj, avagy Metabolizmus

Az angol címén The Whistlers (Füttyögők) egy bukaresti rendőrről, Cristiről szól, akit a drogkereskedők lefizettek. A felettesei gyanakodnak rá, megfigyelik. Majd szándékai ellenére Gilda, a femme fatale közbenjárásával Cristi kiköt a Kanári-szigeteken, ahol meg kell tanulnia az el silbót, a helyi, ősi fütty-nyelvet. E titkos nyelv segítségével kellene kiszabadítania egy bebörtönzött bűnözőt és begyűjtenie az általa elrejtett milliókat. Ám fülig beleszeret Gildába, és semmi nem úgy sül el, ahogy eltervezték.

Mektoub, My Love (Abdellatif Kechiche)

Abdellatif Kechiche új filmje, a nem rövidebb mint 4 órás Mektoub, My Love: Intermezzo, egy trilógia középső darabja. Az Arany Pálmát nyert Adèle életével (2013) széles körben ismertté vált rendező a fenti film első részét 2017-ben készítette. Főhőse, Amin egy visszahúzódó fiú, aki forgatókönyvírásból szeretne élni. Nyárra visszamegy Dél-Franciaországba családjához és gyerekkori barátaihoz. Míg unokatestvére a lányok körül legyeskedik a strandon, ő ötleteket gyűjt egy új filmtervhez a partot járva. Ezt a filmet folytatja tehát Kechiche, de egyelőre mást nem sikerült kiderítenünk róla.

Little Joe (Jessica Hausner)

Jessica Hausner osztrák rendezőtől korábban a szatirikus hangvételű zarándoklásról és hitről szóló Lourdes című filmet láttuk. Legújabb alkotása, a Little Joe egy növénynemesítőről szól.

Alice (Emily Beechem) genetikai módosítással létrehoz egy új növényt. A virág nemcsak élénkvörös színe miatt különleges, hanem attól is, hogy ha a tulajdonosa jó körülmények között tartja, ápolja, beszél hozzá, boldogabb lesz maga is. Alice, a cég szabályainak ellenére, hazavisz egy példányt kamasz fiának, Joe-nak, akit egymaga nevel. A növényt Little Joe-nak nevezik el. Ám apránként kiderül, hogy a virág nem olyan ártalmatlan, mint elsőre gondolták.

The Wild Goose Lake (Diao Yinan)

Diao Yinan kínai rendező számára nem ismeretlen a fesztiválok világa: második nagyjátékfilmje, a Night Train bemutatója a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában volt, harmadik rendezésével, a Black Coal, Thin Ice-szal pedig elnyerte az Arany Medvét a Berlinalén 2014-ben. A francia fesztivál versenyprogramjába viszont most először került bele.

A The Wild Goose Lake főszereplője egy motorosbanda menekülő vezére, aki útja során összetalálkozik egy nővel. A szinopszis szerint a férfi elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze a nő szabadságát. Mivel mindkettejük élete zsákutcában van, úgy döntenek, hogy még egyszer utoljára megkísértik a sorsot egy dél-kínai vasútállomáson.

Bacurau (Kleber Mendonça Filho és Juliano Dornelles)

A brazil rendező, Kleber Mendonça Filho 2016 után idén másodjára száll versenybe az Arany Pálmáért. Ezúttal azonban nem egyedül, hanem Juliano Dornellesszel közösen vesznek részt a fesztiválon. A Bacurau című filmet közösen írták és rendezték, az alkotás címe egy fiktív brazil kisvárost takar.

Ide érkezik egy rendező, hogy dokumentumfilmet készítsen a városka lakóiról. A közösség 94 éves mátriárkájának halála után azonban egyre több furcsaság történik, a rendező pedig kezd rájönni, hogy a lakók is sötét titkokat rejtegetnek.

Frankie (Ira Sachs)

Ira Sachs először utazik Cannes-ba, hogy megméresse magát a versenyben, Frankie című filmje pedig már csak a szereposztás miatt is ígéretesnek hangzik. Az amerikai rendező olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Marisa Tomei, Brendan Gleeson, Greg Kinnear és Isabelle Huppert, aki egyben a Frankie főszereplője is.

A meglehetősen rövid szinopszis szerint a film három generáció egy napját mutatja be: a portugáliai Sintra városában töltött vakáció során mindnyájuknak megváltoztathatja az életét.

It Must Be Heaven (Elia Suleiman)

A Cannes-veterán palesztin rendező, Elia Suleiman stílusát gyakran Jaques Tatihoz és Buster Keatonhoz hasonlítják a burleszk és a valóság keverése miatt. Második filmje, a Divine Intervention című tragikomédia megnyerte a fesztivál zsűrijének nagydíját, illetve a kritikusok díját is. Legutóbbi filmje, a The Time That Remains szintén a cannes-i versenyprogram része volt, Suleiman pedig 2006-ban a fesztivál zsűrijében is helyet foglalt.

Az It Must Be Heaven sztorijáról nem sokat tudni. Csupán annyi ismert, hogy a főszereplője maga a rendező lesz, s különböző városokba látogat, hogy váratlan párhuzamokra bukkanjon Palesztina és a városok között.

A nyomorultak (Ladj Ly)

A Victor Hugo klasszikusának címét átvevő társadalmi dráma a 2005-ös párizsi külvárosi lázadásokból inspirálódott. A történet egy háromfős bűnüldöző csapat körül forog. Stéphane (Damien Bonnard) nemrég került közéjük, ám hamar feltűnik neki, hogy társai „sajátos” eszközökhöz folyamodnak. Míg mialatt valakit kikérdeznek, le akarnak tartóztatni, megjelenik felettük egy drón, és minden mozdulatukat, mondatukat filmezi, az ellenőrzés váratlan fordulatot vesz, és Stéphane átesik a tűzkeresztségen. A film első változata az azonos című rövidfilm 2017-ből.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com