Magazin

Három nagyjátékfilm a 7. Jameson CineFestről

www.cinefest.hu JAMESON CINEFEST - MISKOLCI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL 2010. szeptember 10-19.

A gyermekeim apja

Magyar ihletésű film kapta a 7. Jameson Cinefest nagyzsűri díját. A dán Mia Hansen-Love filmjének ihletője Humbert Balsan hirtelen halála. A francia producer Tarr Béla Londoni férfi című filmjén dolgozott, míg anyagi nehézségek miatt öngyilkos nem lett. Felesége – ahogy a filmben is – mindent megtett a film elkészültéért, mivel tudta, hogy az elhunyt producernek mennyire fontos volt az. A többi filmbeli esemény nem tükrözi a valóságot, hiszen a dán rendező nem ismerte sem Humbert Balsant, sem Tarr Bélát, így csak ötlet szintjén meríthetett a történtekből.

A filmbeli producer, Grégoire Canvel (Louis-Do de Lencquesaing) afféle jóságos producer. Egyformán imádja a családját és a munkáját, ráadásul nem a bevétel nagysága teszi boldoggá, hanem egy-egy értékes film elkészülte. Tulajdonképpen ez bukásának oka, hiszen csodára ő sem képes, azt meg, hogy valamit nem lehet, vagy éppen kompromisszumot kéne kötni, nem veszi számításba. A film első fele kettős életének bemutatásáról szól: hétvégente a családi nyaralóba rohan, de a telefont ott sem teszi le. Ez egy ilyen szakma, vagy csinálja valaki, vagy nem. Ám azok a percek, amiket a családdal tölt, aranypercek. A film legnagyobb érdeme ezen hétköznapi pillanatok bemutatása: egy egészen intim családi élet tanúi lehetünk, miközben záporoznak a szakma belső utalásai, fricskái. S hiába minden, hiába a sikertelenség, a túlóra, amikor le kéne húzni a rolót, inkább a pisztoly kerül elő: ugyanis filmek nélkül nincs élet. Ekkor kezdődik a történet második fele: az apa nélküli családi élet, a producer nélküli filmek sorsa. A hangsúly-áthelyeződés finom apró lépésekben történik, s egyszerre csak azon kapjunk magunk, hogy az élet megy tovább, s már nem a Grégoire Canvel-ről van szó, hanem annak feleségéről, nagyobbik lánya felnőtté válásáról, vagyis a halállal szemben az életről.

A gyermekeim apja

színes, francia-német dráma, 110 perc, 2009

rendező: Mia Hansen-Love
forgatókönyvíró: Mia Hansen-Love
operatőr: Pascal Auffray
vágó: Marion Monnier

szereplő(k):
Louis-Do de Lencquesaing (Grégoire Canvel)
Chiara Caselli (Sylvia Canvel)
Alice de Lencquesaing (Clémence Canvel)
Alice Gautier (Valentine Canvel)
Manelle Driss (Billie Canvel)
Eric Elmosnino (Serge)

Csónakverseny

Kegyetlen tinédzserfilm a belga Bernard Bellefroid rendezésében egy tizenhat éves fiúról, aki a sportnak szentelné az életét, ám a napi edzések keménysége mellett apjával is meg kell harcolnia, aki félig-meddig elmeháborodott lakótársaként és eltartójaként jogot érez arra, hogy verje, kínozza gyermekét. A feszültség kiváltója többnyire a féltékenység, amit a lecsúszott férfiből a gyerek sporteredményei váltanak ki. A fiú mindennek ellenére megpróbál kiállni apja mellett és nem elárulni a kegyetlenségeket az edzőjének, Murielle-nek, hiszen az apja barátja is egyben, s az instabil apa-szörnyet bármikor végleg összetörhet. Ám a felvállalt áldozatszerep nagyobbnál nagyobb kegyetlenkedéseknek ad teret, s a fiú – családi összetűzésből adódó – sérülései is egyre nagyobbak. Testvéréhez hiába megy, az hallani sem akar a közös apjukról, a meneküléshez előbb el kéne döntenie, hogy végleg hátrahagyja a keserűségtől megbolondult apát. Ezt azonban nem olyan könnyű meglépni, inkább harcol, küzd, pont ugyanazzal az erővel, ahogyan az edzéseken. Szerencsére vannak mások is: edzőtársak, szerelem. S miután mások megmutatják, hogy lehet szeretni, mégis változtat a dolgokon, még ha kicsit későn is…

A Csónakverseny az egyszerű történetmesélés elvét követi, egyenesen halad előre, kevés intimitással, pont ahogyan a főhős, a fiatal Alex karaktere működik. Talán pont ettől lesz hiteles és átélhető. Olyannyira, hogy a nézők soraiból szinte hallani lehetett a néma sóhajtást: Alex, ne menj többet haza az apaszörnyhöz…!


Csónakverseny

színes, belga-luxemburgi-francia dráma, 100 perc, 2009

rendező: Bernard Bellefroid
forgatókönyvíró: Bernard Bellefroid, David Lambert
operatőr: Alain Marcoen
vágó: Yannick Leroy

szereplő(k):
Joffrey Verbruggen (Alexandre)
Thierry Hancisse (Thierry)
Sergi Lopez (Sergi)
Pénélope Leveque (Murielle)
David Murgia (Pablo)

Plázacicák

Lengyel társadalomkritika, vagyis egy lehetőségek nélküli tinédzsersors-film Katarzyna Roslaniec rendezésében. Alicja tizenéves gimnazista, akinek családi tűzfészek az otthona, ezért boldog, amikor valakinek kell, s ugyan barátságnak nem nevezhető a kapcsolat, mégis elkezd lógni a suli három „kurvájával”. Nincs középút, nincs jó megoldás, csak a szélsőségek. Alicja apja tekintély nélküli senki, az anyja pedig pénzes pasikat visz fel a lakásba. Újdonsült barátnői hasonló közegből kerültek ki, az otthon csak egy lakás, ahonnan se törődés, se támogatás nem érkezik. Ám a lányoknak – látszólag – nincs is szükségük rá, hiszen megoldják maguknak az életüket. Plázákba járnak és pasikat szednek fel, akik szponzorálják őket: „Ha veszel nekem egy új farmert, leszoplak”.

Alicja nagyon más, ártatlan és jószívű. Még udvarlója is akad a suliból, csakhogy a fiatal fiú, hiába tetszenek egymásnak, túl gyenge. Így Alicja a plázacicák hatása alá kerül, s maga is elkezd szponzorokat szerezni. A tragédia elkerülhetetlen. A Plázacicák éles társadalomkritika és megindító filmalkotás, mégsem tudja a kitűzött célt elérni. A szereplők végletesek, a szituációk túlzók és kiszámíthatóak, mindettől egy kicsit naiv, majdhogynem ügyetlen film benyomását kelti a produkció. Pedig fontos kérdéssel foglalkozik, s nem egy jelenet szívbemarkoló, mégis amikor a záróképen a lány könnyeivel próbálja lemosni a sminket, s visszaszerezni visszaszerezhetetlen ártatlanságát, csupán értjük őt, de nem sírunk vele.

Plázacicák

színes, lengyel filmdráma, 77 perc, 2009

rendező: Katarzyna Roslaniec
forgatókönyvíró: Katarzyna Roslaniec
zeneszerző: Adam Ostrowski
operatőr: Witold Stok
producer: Wlodzimierz Niderhaus
vágó: Kamil Czwartosz, Jaroslaw Kaminski, Wojciech Mrówczynski

szereplő(k):
Anna Karczmarczyk (Alicja)
Dagmara Krasowska (Milena Trecz)
Dominika Gwit (Kaja)
Magdalena Ciurzynska (Julia)
Izabela Kuna (Alicja anyja)

www.cinefest.hu

JAMESON CINEFEST – MISKOLCI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁL

2010. szeptember 10-19.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com