Fesztivál Fókuszban Kritika

A ki nem mondott szavak súlya – Gyújtogatók

A koreai Chang-dong Lee lassan építkező, misztikus kirakós játékában, a Gyújtogatókban két kultúra feszül egymásnak egy bizarr, szokatlan szerelmi háromszögben.

Chang-dong Lee a kétezres évek koreai filmgyártásának egyik meghatározó alakja. A kirobbanó vizualitással vászonra vitt pszichológiai drámáiról ismert Chan-wook Park (Oldboy, A szobalány), a zsánerrendező Jee-woon Kim (Két nővér, A jó, a rossz és a furcsa), a dél-koreai Spielberg, Joon-ho Bong (A halál jele, Snowpiercer, Okja) és a spirituális szerzői alkotó, Ki-duk Kim (Tavasz, nyár, ősz, tél…és tavasz, Lopakodó lelkek) mellett Chang-dong Lee volt a legnagyobb hatással az ázsiai nemzet kortárs filmgyártására. A fent említett rendezőkkel szemben talán az ő munkássága a legnehezebben definiálható, rendszerbe illeszthető. Nyugaton a kortárs koreai mozi – kivételes tehetsége ellenére – legkevesebbet emlegetett alakja. Lee a koreai film Kenneth Lonerganje, karakterei traumatikus hátterükkel küzdve keresik a helyüket a világban. Rétegelt munkái fontos reflexiói a koreai társadalomnak és egyben súlyos emberi drámák is. A rendező nyolc éve tartó alkotói csendje után idén Cannes-ban mutatkozott be a Gyújtogatókkal, a fesztiválon azonban nem sikerült a film rendkívüli kritikai fogadtatását vitorlába fogni, így mindössze egy technikai díjjal térhetett haza.

A történet egy fiatal, friss diplomás író, Dzsongszu (Ah-In Yoo) perspektívájából bontakozik ki, aki egy napon találkozik gyerekkori ismerősével, Hemivel (Jong-seo Jeon) valahol Szöulban.

A lány arra kéri rég nem látott ismerősét, hogy vigyázzon a macskájára, amíg ő hosszú időre Afrikába utazik.

A cselekmény váratlan fordulatot vesz, amikor a lány egy udvarlóval, az aranyifjú Bennel (Steven Yeun) tér haza Kenyából. Hármójuk szokatlan kapcsolatában pedig nemcsak egy féltékenységgel, irigységgel és bűnnel fűtött szerelmi viszony, de egy ország kulturális megosztottsága is terítékre kerül.

A hibátlanul castingolt szereplőhármas itthon legismertebb tagja, a The Walking Dead hajdani Glennje, Steven Yeun, aki lubickol a koreai Gatsby, Ben szerepében. A koreai-amerikai színész élete alakítását hozza, a karakterének diszkrét misztériumára ráerősít a színész külföldi, idegen attitűdje, amivel pazar ellenpontjává válik Ah-In Yo Dzsungszujának. A központi karaktert megformáló koreai aktor igazi kaméleon, aki képes a felismerhetetlenségig feloldódni egy szerepben. A Gyújtogatókban Yo egy kifejezetten ellenszenves, sérült figurát játszik. Karakteréhez fűződő viszonyunk teljesen felborul, mikor Ben feltűnik a történet során: a laza, titokzatos fiatal egy szempillantás alatt a gazdag, sármos Ben alá zuhan a hierarchia játékban.

A Gyújtogatók cselekménye nem egy habkönnyű vállalás, ami csak úgy megtörténik a nézővel: a két és fél órás játékidő (néha túlzottan is) igényli a befogadó kitartó figyelmét és türelmét. Mindezért cserébe Kyung-pyo Hong operatőr meditatív hosszú beállításain merengve lebeghetünk a film már-már transzcendens légkörében.

A Gyújtogatók képi világa az év legemlékezetesebb beállításaival kényezteti a publikumot,

ám mind közül kiemelkedik a táncjelenet a naplementében a koreai határ lankás hegyoldala előtt, ami lírikus hangulatával egy kompozícióba sűríti a film esszenciáját.

Lee filmográfiájában a Gyújtogatók áll a legközelebb ahhoz, hogy thrillernek nevezzük, de annyira leheletfinom az eszköztára, hogy túl érzéki darab egy Hetedikkel terhelt zsánernek. A rendező többi munkájához, a Rejtett napfényhez vagy a Poézishez hasonlóan ezúttal is lassan, fokozatosan árad szét az emberben az élmény. A hivatalos dél-koreai Oscar nevezett valójában egy különös kirakós játék, melynek az elemei a cselekmény váratlan pontjain keresik a néző figyelmét. A folytonos bizonytalanságban, nem kevés misztériummal körbehintett rejtély a film nagyjából felénél halad az elkerülhetetlenül tragikus végkifejlet irányába.

Lee játékában az a zseniális, ahogy a néző fejében fogalmazódnak meg az események miértjei. Sokszor a film közben lényegtelennek tűnő részletek válnak hangsúlyossá a cselekmény szövetében, miközben hosszú, nehéz jeleneteken át baktatunk előre csöndben a koreai vidék mélyén, hogy aztán idővel megérjen bennünk a felismerés. A különös, jellegzetesen keleti tanmeséket idéző szimbólumok és parabolikus tanítások a cselekmény meghatározó részei.

Dzsongszu és Ben szimbolikus figurák. Dzsongszu személyében a hagyományos, földművelő, vidéki Korea reprezentálódik, míg vele szemben Ben a pénzközpontú, modern, nagyvárosi társadalmat jeleníti meg. A modernitás és tradicionális, hagyományközpontú társadalom feszül egymásnak, a konfliktusban Lee a koreai társadalomban párhuzamosan, egymás mellett létező kulturális pluralizmust igyekszik diagnosztizálni. A két férfi között szédelgő Hemi képében pedig magának a dél-koreai társadalom megosztottsága fejeződik ki: ő a városba költözött, vidéki lány, aki nem tudja, hova tartozik valójában. Valójában az ő zavart, naiv karakterében határozza meg a rendező a koreai nép tévelygő lelkét.

Chang-dong Lee kimerítő társadalomrajza egy olyan rétegelt, remekül eljátszott kamaradráma, melyben az irigység mint központi tematika nemcsak univerzális lélektani fejtegetésekben veszik el, de kortárs, szociális jelentést is kap. A Gyújtogatók egy égetően fontos filmélmény.

Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..