Fesztivál Fókuszban

CineFest 2018: Leiter Írisztől csak egy ugrás a haláltábor mélye – Napszállta közönségtalálkozó

Napszállta közönségtalálkozó a Cinefesten (Kép: Sergő András)

Valószínűleg rekordmennyiségű, 11 fős stáb jelent meg a CineFest színpadán. Nemes Jeles Lászlóval és kollégáival a Napszállta közönségtalálkozóján 35 mm-ről, hanyatló világról és Budapest kalapszalonjairól lehetett beszélgetni.

Szeptember 15-én, a miskolci CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon volt Nemes Jeles László Napszállta című, második nagyjátékfilmjének magyarországi premierje. A rendező külön kérése volt, hogy a filmet – eredeti elkészültéhez hasonlóan – 35 mm-es kópiáról vetítsék, ami a fesztivál központjául szolgáló Művészetek Házában csak a két kisteremben van. A tegnapi kétszeri alkalommal összesen 4 teltház, így tehát nagyjából 600 ember – a délelőtti sajtóvetítéssel együtt mintegy 700 – láthatta Leiter Írisz, a budapesti Leiter Kalapszalon egyetlen megmaradt örökösének 1913. évi történetét. Az utolsó vetítés vége után, nagyjából 22:00-kor pedig a nagyteremben találkozhatott a közönség az alkotókkal.

A digitális technika visszafejlődés

Akik nagy számban megjelentek: a rendező és Sipos Gábor producer mellett a főbb szereplők (Jakab Juli, Vlad Ivanov, Dobosi Evelin, Julia Jakubowska és Czukor Balázs), illetve technikai munkatársak: Rajk László látványtervező, Szakács Györgyi jelmeztervező, Zányi Tamás hangmérnök és Krasznahorkai Balázs, a rendező munkatársa. A rendezőt Csákvári Géza, a fesztivál művészeti vezetője erről a bizonyos 35 mm-ről is kérdezte. Ahogy Csákvári mondta, ketten maradtak a filmvilágban: Christopher Nolan és ő, akik még ragaszkodnak a régi celluloidhoz.

Ki is mondja a kulcsszót Nemes Jeles: regresszió. A mozi 120 éves történelmében íme az első visszalépés, hiszen olyan dolog a vászon valósága helyett a silányabb minőségű digitális képet adni, mint a múzeumi festményt fénymásolatra cserélni. A Napszállta század eleji képein, napsütötte beállításain valóban látszik a különbség, még a cikkíróhoz hasonló amatőr szemnek is.

Velence 2018: Átírni a kódokat – interjú Nemes Jeles Lászlóval

Apropó, századelő! Noha sokszor volt már róla szó, azért ezen a találkozón is megerősítik a színpadon lévők: egy régi nagy kor utolsó pillanatait látni. Itt kezdődik a 20. század, már csak két évtized, és a finom vonású, kulturált és jó modort tanult Leiter Írisz helyett a lágerek egyetlen női karakterét alakítja Jakab Juli a Saul fiában. De mégis mi történt a századelőn? Ahogy a rendező mondja, persze eldördült az a pisztoly Szarajevóban, de ami előtte történt, az a sok felgyülemlett feszültség, erre volt kíváncsi az alkotógárda.

Budapest épített öröksége, a századelő építészeti motívumai valamilyen módon mind látszanak. Kérdezem hát Rajk László látványtervezőt, mennyire volt hasznos Budapest szövete. „Inkább a dinamikáját próbáltuk megmutatni” – válaszol Rajk, akinek egyébként nem ez volt az idei velencei fesztiválon az egyetlen munkája. „Nem annyira a város ismert arca, századeleji mivolta volt az érdekes, hanem Budapest néha titokzatos, néha optimista vonásait igyekeztünk a film hangulatának szolgálatába állítani.” És noha valóban sok még a régi épület, mégsem könnyű ma már 50 m érintetlen területet találni Pesten – tette hozzá a rendező.

A valaha volt világ feltérképezése persze nem csak az épületek szintjén történt meg. Ebben Krasznahorkai Balázs, a rendező munkatársa volt Nemes Jeles segítségére. A nagyjából 800 oldalas munkaanyag kiterjedt az öltözködés, a kommunikáció, a helyi szokások kérdéseire ugyanúgy, mint például arra, hogyan jártak akkor az emberek, és

hány kalapszalon volt a ’10-es években Pesten. Nagyjából 100, ami ma már elképzelhetetlen. A 20. század és a háborúk ezt is magával vitték.

Ahogy az is furcsa, hogy ez a kalapszalon-történet mennyire csak női dolog volt. Ahogy a rendező említette: „engem többször figyelmeztetni kellett a munka során, hogy kalapszalonba férfiak sosem mentek, maximum karon ülő kisfiúk anyukájukkal.” Hogy mennyire a hely sajátja, vagy mennyire a film domborította ki az itteni nők kiszolgáltatott helyzetét, nem nagyon beszélünk róla, mindenesetre egy női néző a sorokban megemlíti. Persze az tény, hogy az itt megforduló női szereplők – leszámítva talán a főszereplőt és a bárónőt, akit Julia Jakubowska alakít – egy olyan kor gyermekei, ahol még nincs lehetősége a nőknek saját magukat felcímkézni. Érdekes, a Napszállta ebben is pepitája a Saulnak: amíg ott szinte csak férfiak szerepelnek, addig itt a fő mozgatórugó a nőké.

A beszélgetés vége felé egy nézőben felmerül a trilógia lehetősége, a rendezőben azért kevésbé. Noha egy történelmi tabló előtt boncolt személyiség újabb bemutatása nincsen a rendező ellenére, tudatos trilógiát nem épít. Persze ettől függetlenül a fentebb említett módon, a főszereplő Jakab Juli személyében összekapcsolódik a két történet.

Napszállta közönségtalálkozó a Cinefesten (Kép: Sergő András)
Napszállta közönségtalálkozó a CineFesten (Kép: Sergő András)

És hogy lesz-e valóban harmadszor is 20. századi történelmi kép? Persze egyelőre nem tudni, de az biztos, hogy a Napszállta esetében sokkal könnyebb volt előteremteni a szükséges költségeket. A Saul fia mögé egyedül a Magyar Nemzeti Filmalap állt – említette Sipos Gábor producer –, ezúttal viszont már bőven volt csatlakozni vágyó. Itt már éppen az volt a nehéz, hogy ki kellett szűrni azokat a befektetőket, akik olyan szándékkal adják a pénzt, amivel a film alkotói talán nem értenének egyet.

Hogy a következő film előkészületei hoznak-e ilyen dilemmákat, néhány év múlva Miskolcon megtudjuk.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..