Fesztivál Fókuszban

Cinefest 2017: „Győzünk vagy meghalunk” – Aleppo, a végsőkig

Aleppó, a végsőkig

Hall engem valaki?” – túlélők életjelei után kutatva szinte naponta kiabálják ezt a mentőcsapat tagjai. Szíriában egy évtizede még béke honolt, az Aleppo, a végsőkig című dokumentumfilm azonban olyan földi poklot tár a nézők elé, amely minden képzeletünket felülmúlja.

Egy forgatócsoport nyomában járunk Aleppóban. Ez a valaha csodás város, melyet 2006-ban az iszlám kultúra fővárosának neveztek ki, mára szétszakadt. Egyes részeit elhódították a lázadók, míg más részeit megtartották a kormányerők. A két oldal egymással harcol, több tízezren haltak itt meg 2012 óta. A rommá lőtt város egész negyedei állnak üresen, lakói elmenekültek. De sokan még ma is kitartanak.

A szír filmkészítő, Firas Fayyad két éven át filmezte a Szíriában tomboló háborút. Így született az Aleppo, a végsőkig (Last Men in Aleppo) című folyamatkövető dokumentumfilm, a 2017-es Sundance fődíjas alkotása. A rendező a Fehér Sisakosoknak nevezett civil mentőalakulatot követte nyomon, melynek tagjai szinte felfoghatatlan elhivatottsággal küzdenek az emberéletért a humanitárius katasztrófa poklában. Firas Fayyad filmjében alulnézetből követhetjük nyomon mindazt a rettenetet, amit a világpolitika tudósításaiban nap mint nap hallhatunk és láthatunk Szíriáról.

A film során e mentőcsapat három tagjának életét közelebbről is megismerjük. Közülük az egyik egyedülálló fiatalember, a másik szeretett öccséért aggódó testvér, a harmadik pedig többgyermekes családfő. Egy dolog azonban közös bennük: nem hagyják el Aleppót, családjukkal kitartanak a végsőkig. „A halál kezében vagyunk valamennyien” – mondja egyikőjük. Szüleiknek, akik idős, beteg emberek, nem beszélnek mentő tevékenységükről, – nem akarják a folyamatos halálnak való kitettségükkel felizgatni őket. A tűzszünetek feszült várakozásai alatt hosszú beszélgetéseket folytatnak arról, ki a felelős a háborúért, és miért is nem jön segítség a külvilágtól. Értetlenül állnak az arab világ közönye, és a világ érzéketlensége előtt. Álmodozni persze ők is szoktak két bombázás között. Álmaik egybeesnek a valós kitörési pontjaikkal: átmenekülni a közeli Törökországba, vagy az álmok netovábbjaként Németországban letelepedni, és ott új életet kezdeni.

A Fehér Sisakosok bombázásokat követő mentőakcióira felfűzött filmnek nincs külön narratívája, a romok alóli mentéseket követjük nyomon hétről hétre. A megrázó hatást a rendező azzal éri el, hogy leginkább a gyerekek mentésére fókuszál. A felnőtt emberek halálának látványa is szomorú, de annál nincs megindítóbb, mint amikor véres fejű, zokogó vagy már ájult kisgyerekeket bányásznak elő a romok alól. „ Te egy virág vagy, akinek virágoznia kell” – mondja kis megmentettjének az egyik Fehér Sisakos. Ennél csak az fájóbb, ha élettelenül húznak ki egy gyereket a romok alól, és a gyászoló szülők szívszaggató zokogását halljuk. A film megható jelenetei közé tartozik, amikor egy tűzszüneti napon összegyűjtik a gyerekeket és elviszik őket a már rég elfeledett játszótérre. Ám ez a béke illúziója csupán, mert míg a gyerekek önfeledten sikongatnak a csúszdán, a felnőttek borúsan tekintgetnek az égre, repülők után kémlelve.

Lehetne akár hatásvadásznak is nevezni a gyerekek mentésének középpontba állítását, de valóban az ő szenvedésükön lehet leginkább átélni az értelmetlen háború döbbenetét. Firas Fayyad filmje nem tesz ugyan említést róla, de Aleppóban halt meg egy Szíriában sokak által nézett sitcom gyerek főhőse. A sorozatot az óvárosban forgatták, mely helyszín ma a polgárháború egyik legfélelmetesebb harctere. Az aleppói televízióban sugárzott műsor vicces betekintést nyújtott a háború tépázta, megosztott város mindennapjaiba. Bassár Szakka rendező elmondása szerint azért gyerekeket választott filmje szereplőinek, mert meg akarta mutatni, „hogyan mészárolja le a gyerekkorukat Aszad”. Valószínűleg ez a gondolat vezérelhette Firas Fayyadot is.

A közel kétórás nézése közben azonban ráérzünk a gyengeségre is: a dokumentumfilm szerkesztetlensége ellenére is érzelmileg átélhetővé teszi a történéseket, de egy ponton túl már sok a borzalmakból. A néző joggal érzi úgy, hogy egy közel kétórás filmet lehetetlen pusztán a látványra építeni. A rommá lőtt város nyomasztó panorámája, a bombázások elől rohanvást menekülő civil lakosság látványa, a romok alatt rekedtek sokasága egy idő után immunissá tett engem a szörnyűségek intenzív befogadására. Tematikailag jobban központozva, és a filmet feszesebbre vágva talán még ennél is hatásosabban lehetett volna bemutatni az ostromlott Aleppót.

A film végén felirat tudósítja a nézőket, hogy a forgatás után eltelt időben mindhárom nyomon követett Fehér Sisakos meghalt. És a háború tovább folytatódik.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..