Fesztivál Fókuszban

Brüsszel Fantastic Film Festivál 2019: Gomolygó füst és fröccsenő vér – Cities of Last Things

Ki nem gondolkodott már el azon, hogyha élete fordulópontjain más döntéseket hoz, talán minden másképp alakult volna számára? A Cities of Last Things című tajvani filmben egy férfinak visszafelé pereg le az élete, de a végső dolgokon már ez sem segít.

Ho Wi Ding ötödik játékfilmje egy idős rendőr életének fordulópontjairól tudósít három különálló történetben. Láthattunk már hasonlót, ám a malajziai származású tajvani rendező filmjének különlegessége abban rejlik, hogy visszafelé halad az időben –, miként az Benjamin Button különös életében is megtörtént már. Ez különös dinamikát kölcsönöz a történéseknek, mivel Zang (Jack Kao) életében először mindig az elszenvedett okozattal szembesülünk, s visszafelé haladva az időben, a kiváltó okkal csak jóval később. Így először megkeseredett ex-zsaruként ismerjük őt meg, majd ambiciózus fiatal rendőrként, végül kamasz fiúként, egy bűnbanda tagjaként.

A 2050-ben, egy közeli disztópikus jövőben játszódó filmben csuklójukba implantált chipekkel élnek együtt hatalmas üvegkalickákban az emberek. Ködös, komor világ ez, ám korántsem ismeretlen, mert olybá tűnik, mintha Jean Louis Vialard operatőr újra a Szárnyas fejvadász nyomasztó világába repítené a nézőt. A dolgok végső kilátástalanságáról a film döbbenetes kezdőjelenete tanúskodik. Az idős, megkeseredett Zang a mélybe veti magát, s az alulról kamerázott üveglapra zuhanó férfi csattanását követően látjuk, amint a szétroncsolt testből kifröccsenő vér és agycafatok lassan betöltik az egész filmvásznat. Erős felütés ez, és a jórészt éjszaka játszódó történetek ezután sem lesznek sokkal vidámabbak. Zang öngyilkosságát követően haladunk visszafelé az időben, és az első történetben részeseivé válunk, amint fokozatosan eloldozza magát a törvénytől, és a halála előtt brutálisan leszámol valamennyi ellenlábasával.

Bár a közeljövőben járunk, hiába hasítanak az utcán önjáró járművek, és a felhőkarcolók is az égig érnek, a filmben közvetített emberi érzelmek olyannyira univerzálisak, hogy mindez bármely korban megtörténhetne.

Zang elkerülhetetlen sorsával a rendező a férfiak sérülékenységének két betörési pontjára világít rá: a nőkhöz való bonyolult viszonyukra és a szakmai karrier buktatóira.

Élete során Zang megtapasztalja egy férfi nőkhöz való kapcsolódásának majd’ minden változatát –, s egy kivételével mindet el is bukja. Bűnöző fiatalként éli meg az édesanyjával való találkozást – aki még kisgyermekként elhagyta –, de mindjárt el is veszíti őt, immáron örökre. Ifjú férjként komoly magánéleti válságon megy át, és életre szólóan meggyűlöli a feleségét. Ekkor bűvöli el egy titokzatos lány, aki iránt mély vonzalmat érez, ám a lány hirtelen eltűnik az életéből. Élete alkonyán, már megkeseredett férfiként egy különleges prostituálttal hozza össze a sors, aki fiatalsága titokzatos, meg nem élt szerelmét idézi vissza számára –, de már ez is későn érkezik. Egyetlen pozitív női kapcsolata a halála előtt meglátogatott felnőtt lányához fűzi, aki iránt szeretetet és felelősséget érez, s a lánya viszontszereti őt –, de a végső dolgokon már ez sem változtat. Zang minden nőkhöz fűződő kapcsolata, így egész élete az utolsó pillanatban érkező megváltás lehetetlenségéről szól.

 

A magánéletéhez hasonlóan Zang ígéretes szakmai karrierje is zsákutcába fut. Zöldfülű, ambiciózus rendőrként, a korrupció ellen küzdve leleplezi a főnökét, saját vesztét okozva ezzel.  Nem csoda hát, ha kikövezett út vezet a végső összeomlásához.

A Cities of Last Things sokkoló erőszakkal van átszőve, ám egyfajta bágyadt melankólia hatja át mindhárom történetet, s ezek az egymásnak igencsak ellentmondó érzelmek teszik oly izgalmassá és sokrétűvé Ho Wi Ding filmjét.

A különös atmoszférát nyújtó kettős tendencia két visszatérő motívuma a füst és a vér.

A film valamennyi hőse dohányzik, így a füstkifújás rituáléjának és a – gondolkodás, tűnődés, netán bosszúság közepette – lassan eloszló füstgomolyoknak kiemelt érzelemkeltő szerepe van a történésekben. Emellett a fröccsenő vér és leszakadó végtagok még külön „élvezetet” is jelentenek.

Ho Wi Ding filmjének különlegessége még, hogy mind a három történet más-más műfaji jegyeket hordoz magán, összetett érzelmi-esztétikai élményt nyújtva ezzel is.

Az idős Zang haláláig vezető utat bemutató rész a sci-fi noir sötét, komor világát idézi meg.

A fiatal rendőr titokzatos lánnyal való találkozásának története egy nagy lélekűrt hagyó, beteljesületlen szerelmi románc. Míg a gyermekkorban eltűnt, majd hirtelen felbukkant anya története nem más, mint anya-gyerek melodráma bűnöző közegben játszódó üldözéses akciófilmbe ágyazva.

Az ember gyarlóságáról és az irracionális létbevetettség elleni küzdelméről tudósító Cities of Last Things erőszakosságával elborzasztó, ám ugyanakkor finom érzelmi rezdülésekkel átszőtt, elbűvölő, egyben mélyen elgondolkodtató lélektani dráma. Remélhetőleg a film a magyar nézőkhöz is mielőbb eljut.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..