Fesztivál Fókuszban

Cinefest 2017: Találkozunk ott, ahol összeér – Columbus

Columbus

Távol-keletiesen meditatív hangulatú, csendes élményt nyújt az idei év legnagyobb fesztiválkedvenc filmje. A Columbus lenyűgöző középpontos szimmetriája révén ragadott magával engem.

Kogonada neve eddig teljesen ismeretlenül csengett számomra, mostantól azonban figyelni fogok rá. A koreai származású művész eddig főleg rövidfilmeket vagy dokukat forgatott, legismertebb művei az egyedi videóesszék (itt érdemes nézegetni belőlük), amiket a Brit Filmakadémiának készített. A középkorú direktor első nagyjátékfilmje a Columbus, és érződik rajta, hogy sokáig csiszolták. Később jobban érthető, miért, de ez a szófordulat illik rá tökéletesen: mértani precizitással készült.

Jin (John Cho) édesapja szívinfarktust kap az indianai Columbusban, ezért a Szöulban élő negyvenes férfinak haza kell mennie. Amíg apja kómában van, Jin megismerkedik a helyi Casey-vel (a rendkívül karizmatikus Haley Lu Richardson). A tizenkilenc éves könyvtáros lány a modernista építészet rajongója. A közös városnézéseik során zajló beszélgetések mindkettőjük életét megváltoztatják.

 A Columbus lírai és lágy alkotás.

A főhősök összetett problémákkal küzdenek, komoly nehézségekkel kell szembenézniük. Anélkül, hogy lelőném a fordulatokat, annyit elárulhatok, hogy életük mesteri középpontos szimmetriát mutat: hasonló döntési helyzeteket és a múltban hasonló módon elszenvedett sérüléseket élnek meg. De nézzünk néhányat: a lány könyvtáros, a férfi fordító. Egyiket az anyja élete, másikat az apja halála láncolja a kisvároshoz.

Columbus

Ha a Testről és lélekről az ellentétpárok filmje volt, a Columbus a szimmetriáé. Ahogy Enyedinél is állandóan megjelent az ellentételezés a főhősök történetében és a képi világban, úgy Kogonadánál is. A modernista építészet uralja a képeket. A beállítások tökéletesen ragadják meg a mindennapokban tapasztalható szimmetriát. Az építészeti remekek, valamint az azokról rajongva beszélő lány elemzései megindítóak, és mindig összefüggnek azokkal az életszakaszokkal, amelyeket Jin és Casey egymással megosztanak. A Szeress, ha tudsz mottója volt, hogy a szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni.

Azt hiszem, Kogonada képes építészetre táncolni.

Számos értéke ellenére azonban a Columbus nem lesz mindenkinek az ínyére. Lassú, meditatív tempója nem feltétlenül könnyíti meg a befogadást: a rendező sokszor elidőzik apró részleteken, mint a főzés vagy a várakozás. Bár meghatározó dramaturgiai értékkel bír, de szokatlan a statikus kamera, vagyis hogy a kép szinte sosem mozdul meg.

Columbus

A rendezőre Yasujirô Ozu, a múlt század közepén alkotó japán rendező filmjei voltak a legnagyobb hatással, a nála használt tónus teljes erőből kibontakozik a Columbusban. Legerősebb példa erre az a jelenet, amikor Jin meglátogatja apja titkárnőjét, és a színészek a kamerabeállítás rabjaivá válnak: úgy kell helyezkedniük, hogy látszódjanak a tükörben. A japán direktor hatása tehát megjelenik képi világban (statikusság), a vágásban (céltalan vágóképek), de a történet bizonyos jegyein is. Ozu a világháború után szélsebesen változó Japán társadalmát vizsgálta, mégis filmjeire általánosságban jellemző volt az eseménytelenség. A Columbus sem a váratlan fordulatai miatt marad emlékezetes. És ez az eseménytelenség megint csak nehezítheti sok néző számára a befogadást.

Kogonada azonban a japán főhajtások ellenére egy mélyen amerikai témát választott, amelyet ráadásul az elmúlt években szinte kisajátított magának a függetlenfilm. Ez pedig a hazatérés a nagyvárosból a kisvárosba. Mondhatni, minden második Sundance-moziban megjelenik a kérdés számtalan dimenzióban: a meg nem értett művész és a pórnép ellentétpárjában (Garden State), a lassan elmúló vidék bemutatásában (Nebraska), a modern és a tradíció összeütköztetésében (Augusztus Oklahomában). A címben mindig megjelenik a helyszín, akárcsak Kogonadánál. A rendező mégis képes volt másképp és máshogy interpretálni az ismerős történetet. Szokatlanul halkan beszél, nem használ nagy szavakat. Önmagát sem tolja előtérbe (egy interjúban elmondta, csak néhány éve járt először Columbusban). Mindezekkel pedig sikerült megragadni engem. Remélem, másokat is.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..