Kritika

Hó végén, ha jönnek a mínuszok – Egy nap

Egy nap

Vajon kit érdekel egy napod teljesen részletesen? Vajon kit érdekel a magyar középosztály anyagilag kicentizett unalmas hétköznapja? Vajon miért és hogyan tud mégis az Egy nap társadalmi párbeszédet indítani?

Egy 3 gyerekes anya, barátnőm egyszer naplózta néhány napját nagyon részletesen, tízperces bontásokban” – nyilatkozta az Egy nap című film után Szilágyi Zsófia rendező, és innen jött első nagyjátékfilmjének ötlete. Elsőre persze merésznek tűnik, főleg 99 percben. Mégis azt kell mondanom, le tudott kötni úgy is a történet, hogy nem voltak klasszikus írói elemek. Nem volt katarzis, különösebb fordulat, és minden olyan, ami a forgatókönyvíró iskola első leckéje.

Mert a film pontosan azt tartalmazza, amit a cím sugall. Anna (Szamosi Zsófia) egy napját estétől estéig plusz egy epilógus a maga monotonitásában és állandó változásában minden hullámvölgy és hullámhegy nélkül. Anna (Szamosi Zsófia) harmincas éveiben járó, szép és intelligens olasztanár, jogász férjével, Szabolccsal (Füredi Leo) élnek egy belbudai lakásban. Mindennapjait mégis a hónap végén kicentizett pénztárca és persze három gyereke tölti be. Este és reggel is belenézünk a borítékba, ahol nincs több, közben pedig csöpög a csap, és meg kell javítani a kocsit is. Ami létszükséglet a balett/vívás/csellóóra között, bölcsitől óvodán át az iskoláig és haza, kivéve persze, amikor gyökkettőnél kicsivel több idő van, olyankor spórolási szempontból a legjobb a villamos.

Kicsit talán aggasztó is volt, meg lehet-e tölteni a filmet semmilyen kézzel fogható fabula nélkül.

A reggeltől estig tartó rohanáson kívül egy rövid féltékenységi szál van, egy talán meg sem történt megcsalás; de ez sem önmagáért, hanem hogy alátámassza a nő lelkiállapotát, aki egész nap gyakran csak magára számíthat. Nem ennyire drámai azért a helyzet. Ahogy mi sem a mókuskerék közepén gondolunk nehéz dolgainkra, úgy itt is elsősorban a gyerekek iránti szeretet és törődés semminél sem természetesebb érzése kandikál ki, a gyerekszereplők remek szituációival és humorával.

Középosztálybeli értelmiségi kelet-európai család. Mi sem lehet ennél dögunalmasabb, mégis meg lehet úgy fogni, hogy releváns üzenetet adjon. Az elmúlt években ismét hot topic lett az anyaság, a női függetlenség és egyenjogúság kérdése. A film ezeket – már csak témájából adódóan is – nyilvánvalóan megemlíti, de láthatóan objektivitásra törekszik. Talán éppen ez a jegyzőkönyv stílus mutatja meg a leghatékonyabban a főszereplők hősi mivoltát.

 

Szilágyi Zsófia alkotása sokkal inkább ábrázolásmódja okán érdemel említést. Szuperrealista stílusa és Mán-Várhegyi Réka kiváló forgatókönyve tűpontos lelete annak, amit ma itt, a vasfüggönyön innen középosztálynak nevezünk, és ami meghatározza mindennapjainkat. Az Egy nap szervesen illeszkedik az elmúlt évek realista magyar filmjei közé, és noha korai volna még ezekből trendet jósolni, jó látni, hogy az ilyen alkotások fesztiválokon és itthon, a mozipénztáraknál is népszerűek. Mindannak ellenére, hogy a lehetségesnél is kevesebb pénzből készültek.

Vagyis nemcsak a főszereplőnek, hanem az alkotóknak is jár a taps, hogy lehet a semmiből valamit csinálni.

Lipták Anna nem sokkal idősebb ugyanis Szentesi Áronnál, mégis ugyanazon Budapest ugyanazon generációjának teljesen más életmódját mutatja. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan kallódó főhősénél elég csak néhány évvel idősebbnek lenni: amíg Anna huszonévesen rátette a kezét az eke szarvára, és most, 40 felé közelítve, átrohanva az elmúlt bő tíz éven kell értékelnie az eddigi életet, addig Áronnak ez súlyosan elmaradt, kapunyitási pánikja ma már szemmel látható a hozzá hasonlókon is. Ez a két világ egymás mellett él a Széll Kálmán téren, és elég gyakran nem érti a másikat. De hasonlítható az Ernelláék Farkaséknálhoz is témájában és stílusában azzal a különbséggel, hogy amíg itt egy család életébe látunk bele mikroszkopikus mélységgel, addig Hajdu Szabolcs filmjében inkább két, egy tőről fakadó, mégis sokban különböző életmódú családot látunk.

Az alacsony költségvetés okai persze mindenhol mások: amíg Reisz Gábor filmje egy nagyra nőtt diplomafilm, addig Hajdu Szabolcs a támogatások visszautasítása miatt választotta az indie-létet, Szilágyi Zsófia pedig az Inkubátor programban kapta meg a megadható összeget, ami elsőfilmesként jóval kevesebb, mint amennyit egy átlagos pályázat kaphat.

Az Egy nap – elődeihez hasonlóan – viszont talán éppen ennek köszönhetően tud hiteles, kreatívan összerakott, sok munkával dolgozó film lenni. Az alkotók a költségvetéshez mérten kicsiben gondolkodtak, azt viszont maradéktalanul teljesítették.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com