Kritika

Egy megbecstelenítés krónikája – Éjszaka Tunéziában

Mariam megalázottan, magába fordultan bolyong Éjszaka Tunéziában. Pár órával korábban még az egyetemi bálon táncolt önfeledten, ahol megismerkedett egy fiúval. Ám azután szörnyű dolgok történtek vele.

Amikor a bálról megszökve Mariam (Mariam Al Ferjani) az utcán sétált a fiúval (Ghanem Zrelli), egyszer csak megállt mellettük egy rendőrautó, berántották, és két rendőr megerőszakolta, míg a harmadik rendőr kint lefogta újdonsült barátját. Mariamnak feljelentést kellene tennie, de hogyan szerezhetne érvényt a jogainak a rend őreivel szemben, akik mindezt elkövették vele?

Kaouther Ben Hania filmje egy nemi erőszak történetét mutatja be, ami szinte bárhol megeshetett volna a világon, nem kell érte Tuniszba menni. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt jelzik, hogy a megerőszakolt nőkkel – életkoruktól függetlenül – szinte mindenhol hasonlóképpen bánnak, miként Mariammal azon a szörnyű éjszakán. A megtörtént esetekből leszűrt általános benyomás, hogy az erőszak elkövetői minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy a történteket eltusolják, s ezért semmi sem drága nekik. Kihívó öltözékükre hivatkozva legtöbb esetben a nőket okolják az őket ért támadásért, hiszen úgy kell nekik, kacér külsejükkel minek provokálják a férfiakat.

Az így járt nőket a környezetük eszközt nem kímélve próbálja lebeszélni a feljelentés megtételéről. „Menjen haza, zuhanyozzon le, és felejtse el az egészet” – javasolja ebben a filmben is Mariamnak egy jóindulatú rendőr az őrsön. És ha mindezek ellenére ők mégis rászánják magukat a feljelentésre, végig kell szenvedniük azt a megalázó tortúrát, ami mindezzel jár. Kezdve a nőgyógyász vizsgálatától a jegyzőkönyvet felvevő férfi rendőrök élcelődésein át a kétértelmű, otromba poénok elviseléséig. És akkor még örülhetnek, ha nem estek teherbe az erőszakos aktustól!

Nos, az Éjszaka Tunéziában című filmben pontosan ugyanígy érvényesülnek ezek a megerőszakolt nőkkel szemben tanúsított tendenciák, csak arab változatban. S ez a körülmény még sötétebbre festi az eseményeket, mivel az arab lányok korántsem élveznek akkora autonómiát, mint a világ szabadabb részén élő nők. Lányok esetében az apai felügyelet itt komoly szereppel bír – Mariam is az apjától tart leginkább –, és a férfi-nő kapcsolat is más megítélés alá esik. Európai nézőpontból épp ezért nehéz is elképzelni,

mekkora bátorságra van szüksége egy megerőszakolt arab lánynak, hogy ebben a férfiközpontú világban rendőrök elleni feljelentést tegyen.

Ennek ellenére az őt ért sokktól eleinte hezitálva ugyan, de Mariam végül arra a szilárd elhatározásra jut, hogy nem hagyja futni az elkövetőket.

A rendező hét – számozással is elkülönített – jelenetben tárja a nézők elé a történteket. A jelenetek a folyamatosan változó események fordulatai köré szerveződnek, kezdve az egyetemi bálon való ismerkedéstől a záró jelenetig. A film hét egységre való tagolásával a rendező olyan dramaturgiailag feszes, lényegre törő ábrázolási módot alkalmazott, mellyel sikerül a nézők figyelmét mindvégig fenntartani.

A feszültséget még külön fokozza is, hogy a cselekmény nem időrendben alakul, így eleinte érteni sem lehet, mi történt valójában.

Ahogy haladunk előre az eseményekben, mind lejjebb és lejjebb csúszunk a rendőri korrupció és erőszak bugyraiba. Az egészségügyi bürokrácia működése pedig amellett, hogy számunkra is igen tanulságos, női szemmel nézve még elborzasztóbb. Látjuk, amint – a rendőrnőkhöz hasonlatosan – a női orvosok és ápolónők szemernyi empátiát sem tanúsítanak a megerőszakolt fiatal lány iránt.

Mariam mellett fontos szerep jut új barátjának, akivel a bálon ismerkedett meg, s aki mindvégig segítője marad a megerőszakolást követő kényes és megalázó procedúrában. Ám a fiú nemcsak támasza lesz a fiatal lánynak a férfiak uralta, rideg világban, de szellemi forrása is. Rendőri kihallgatása során kiderül, hogy aktív részvevője volt az Arab Tavasznak, mely az államfő lemondását követelve Tunézia több városára is kiterjedt. A tüntetésekben résztvevők a munkanélküliség, a korrupció és a szólásszabadság hiánya miatt vonultak az utcára, és hallatták a szavukat. A fiút a továbbélő forradalmi lendület, az államapparátust átszövő korrupció gyűlölete és az igazságosság eszméje hatja át, ezzel az érzülettel tartja a lelket a lányban, és ad erőt neki. A filmben nyomon követhetjük, amint gyújtó hangú unszolásai hatására Mariam egyre bátrabbá válik mellette, olyannyira, hogy végül képes nőként egyedül, dacolva az őt fenyegető erőszakkal kivívni a maga igazát.

Kaouther Ben Hania filmje látszólag egy szokványos megerőszakolás-történet, ám mégse. Sokkal több annál. A rendező külön bravúrja, hogy ezzel a korhadt, korrupt világgal egy többszörösen hátrányos helyzetű – vidékről felkerült, tradicionális családja által fenyegetett – fiatal lányt szegez szembe, aki mindent kockára téve képes küzdeni jogai érvényesüléséért egy igazságosabb világ reményében. Mariam öntudatra ébredése példa lehet minden nőnek.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com