Mariam megalázottan, magába fordultan bolyong Éjszaka Tunéziában. Pár órával korábban még az egyetemi bálon táncolt önfeledten, ahol megismerkedett egy fiúval. Ám azután szörnyű dolgok történtek vele.
Amikor a bálról megszökve Mariam (Mariam Al Ferjani) az utcán sétált a fiúval (Ghanem Zrelli), egyszer csak megállt mellettük egy rendőrautó, berántották, és két rendőr megerőszakolta, míg a harmadik rendőr kint lefogta újdonsült barátját. Mariamnak feljelentést kellene tennie, de hogyan szerezhetne érvényt a jogainak a rend őreivel szemben, akik mindezt elkövették vele?
Kaouther Ben Hania filmje egy nemi erőszak történetét mutatja be, ami szinte bárhol megeshetett volna a világon, nem kell érte Tuniszba menni. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis azt jelzik, hogy a megerőszakolt nőkkel – életkoruktól függetlenül – szinte mindenhol hasonlóképpen bánnak, miként Mariammal azon a szörnyű éjszakán. A megtörtént esetekből leszűrt általános benyomás, hogy az erőszak elkövetői minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy a történteket eltusolják, s ezért semmi sem drága nekik. Kihívó öltözékükre hivatkozva legtöbb esetben a nőket okolják az őket ért támadásért, hiszen úgy kell nekik, kacér külsejükkel minek provokálják a férfiakat.
Az így járt nőket a környezetük eszközt nem kímélve próbálja lebeszélni a feljelentés megtételéről. „Menjen haza, zuhanyozzon le, és felejtse el az egészet” – javasolja ebben a filmben is Mariamnak egy jóindulatú rendőr az őrsön. És ha mindezek ellenére ők mégis rászánják magukat a feljelentésre, végig kell szenvedniük azt a megalázó tortúrát, ami mindezzel jár. Kezdve a nőgyógyász vizsgálatától a jegyzőkönyvet felvevő férfi rendőrök élcelődésein át a kétértelmű, otromba poénok elviseléséig. És akkor még örülhetnek, ha nem estek teherbe az erőszakos aktustól!
Nos, az Éjszaka Tunéziában című filmben pontosan ugyanígy érvényesülnek ezek a megerőszakolt nőkkel szemben tanúsított tendenciák, csak arab változatban. S ez a körülmény még sötétebbre festi az eseményeket, mivel az arab lányok korántsem élveznek akkora autonómiát, mint a világ szabadabb részén élő nők. Lányok esetében az apai felügyelet itt komoly szereppel bír – Mariam is az apjától tart leginkább –, és a férfi-nő kapcsolat is más megítélés alá esik. Európai nézőpontból épp ezért nehéz is elképzelni,
mekkora bátorságra van szüksége egy megerőszakolt arab lánynak, hogy ebben a férfiközpontú világban rendőrök elleni feljelentést tegyen.
Ennek ellenére az őt ért sokktól eleinte hezitálva ugyan, de Mariam végül arra a szilárd elhatározásra jut, hogy nem hagyja futni az elkövetőket.
A rendező hét – számozással is elkülönített – jelenetben tárja a nézők elé a történteket. A jelenetek a folyamatosan változó események fordulatai köré szerveződnek, kezdve az egyetemi bálon való ismerkedéstől a záró jelenetig. A film hét egységre való tagolásával a rendező olyan dramaturgiailag feszes, lényegre törő ábrázolási módot alkalmazott, mellyel sikerül a nézők figyelmét mindvégig fenntartani.
A feszültséget még külön fokozza is, hogy a cselekmény nem időrendben alakul, így eleinte érteni sem lehet, mi történt valójában.
Ahogy haladunk előre az eseményekben, mind lejjebb és lejjebb csúszunk a rendőri korrupció és erőszak bugyraiba. Az egészségügyi bürokrácia működése pedig amellett, hogy számunkra is igen tanulságos, női szemmel nézve még elborzasztóbb. Látjuk, amint – a rendőrnőkhöz hasonlatosan – a női orvosok és ápolónők szemernyi empátiát sem tanúsítanak a megerőszakolt fiatal lány iránt.
Mariam mellett fontos szerep jut új barátjának, akivel a bálon ismerkedett meg, s aki mindvégig segítője marad a megerőszakolást követő kényes és megalázó procedúrában. Ám a fiú nemcsak támasza lesz a fiatal lánynak a férfiak uralta, rideg világban, de szellemi forrása is. Rendőri kihallgatása során kiderül, hogy aktív részvevője volt az Arab Tavasznak, mely az államfő lemondását követelve Tunézia több városára is kiterjedt. A tüntetésekben résztvevők a munkanélküliség, a korrupció és a szólásszabadság hiánya miatt vonultak az utcára, és hallatták a szavukat. A fiút a továbbélő forradalmi lendület, az államapparátust átszövő korrupció gyűlölete és az igazságosság eszméje hatja át, ezzel az érzülettel tartja a lelket a lányban, és ad erőt neki. A filmben nyomon követhetjük, amint gyújtó hangú unszolásai hatására Mariam egyre bátrabbá válik mellette, olyannyira, hogy végül képes nőként egyedül, dacolva az őt fenyegető erőszakkal kivívni a maga igazát.
Kaouther Ben Hania filmje látszólag egy szokványos megerőszakolás-történet, ám mégse. Sokkal több annál. A rendező külön bravúrja, hogy ezzel a korhadt, korrupt világgal egy többszörösen hátrányos helyzetű – vidékről felkerült, tradicionális családja által fenyegetett – fiatal lányt szegez szembe, aki mindent kockára téve képes küzdeni jogai érvényesüléséért egy igazságosabb világ reményében. Mariam öntudatra ébredése példa lehet minden nőnek.