Magazin

Anilogue 2012: Fikcionalizálás – Örökbeadható

Nem vagyok nagy dokumentumfilm rajongó, a fikció mindig jobban lekötött, mint az objektívnak sosem tűnő valóság. Az utóbbi években azonban több doku is meg tudott nyerni magának – ezek talán (nem) meglepő módon a legtöbbször az animációs film eszközét használták. Az örök kedvenc Libanoni keringő után Jung Örökbeadhatója is felírta magát a dokus palettámra.

A dokumentum film nem titkolt célja a valóság rögzítése – azt azonban mindenki pontosan tudja, objektív realitás nem létezik, csak vélemények, szemszögek, látásmódok. Egy olyan elbeszélői mód, mely nemcsak felvállalja, de kihangsúlyozza is szubjektív jellegét, máris szimpátiát kelt bennem, máris kiváncsi vagyok arra a mesélőre, aki ilyen csatornát választ magának. Az Örökbeadható elbeszélője a rajzfilmes Jung, a Koreában született árva, akit Belgiumba adtak örökbe, és aki aztán felnőtt fejjel indult gyökerei keresésére.

Mindenképpen érdekes egy Európába szakadt ázsiai története – azt azonban itt csak kevesen tudjuk, hogy ez nem csak Jung története. Több százezer koreai kisgyermeket adoptáltak szerte a világban, akik mostanság, felnőtt fejjel térnek vissza egykori hazájukba.

A felnőtt Jung életét élőszereplős képeken láthatjuk, míg gyermekkorának emlékei rajzfilmeken elevenednek meg – tökéletes eszköz ez arra, hogy átérezzük, mindezen képsorok a művész érzései, tapasztalásai által átitatott szubjektív emlékek. A különböző helyszíneken játszódó események képi világának megkülönböztetése még inkább aláhúzza mindezt még több bepillantást engedve a nézőnek az alkotó legbensőbb gondolataiba. Őszinte film ez, Jung kellő öniróniával mutatja be saját magát, s bár ellenőrizni nem tudjuk, valóban így történtek-e az általa elmeséltek, mégis hajlamosak vagyunk azt gondolni, nem rejti el előlünk botlásait, rossz döntéseit sem – mint ahogy azt is bevallja, hogy bizony nem egyszer ítélte meg hibásan saját környezetét. És a legszebb, hogy mindezt nem szavakkal teszi: a rajzstílus és a képi humor az, ami képes közvetíteni ezen érzeteket.

A filmmel egyetlen gondom volt: túlságosan rövid. A végén egy szempillantás alatt jutunk el Jung konklúziójához, nem vagyunk rá felkészülve – ráadásul kíváncsiságunk sincs teljesen kielégítve: mi történt Junggal az utolsó kvázi gyerekkori élmény és a koreai utazás között, hogyan alakult családjának sorsa – a témában még legalább fél órányi muníció lett volna, amit az alkotók sajnos nem használtak ki.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com