Magazin

Finn Filmnapok 2017: Blogger legyek, vagy üzletasszony? – Női érvényesülés a finn filmben

2017-ben két olyan filmet is láthattunk a Finn Filmnapokon, amelyben fontos szerepet kapott a női érvényesülés kérdése, illetve a generációk egymás mellett élése. A Hozományvadász romantikus komédiaként, A házsártos dramedyként adott némi képet a Finnországot foglalkoztató társadalmi problémákról.

Az idei Finn Filmnapok kiemelt témaként kezelte a nők szerepét a filmiparban. A nagyszerű házigazdának bizonyuló FinnAgora még nyilvános beszélgetést is szervezett az érdeklődő közönség számára – az egyik vendég a szépséges finn színésznő, Laura Birn volt. A filmes programon végigtekintve azonban furcsa kettősséggel találkozunk. A bemutatott filmek többsége vagy női hősök szemszögét kínálja fel azonosulási pontként, vagy olyan női karakterekkel dolgozik, akik nem szorulnak háttérbe férfi partnereik oldalán – a 9 film közül mégis csupán egy olyan akadt, amit női rendező forgatott. Ez a Selma Vilhunen jegyezte  Varpu volt. Elgondolkodtató statisztikai adat ez a nők filmiparban betöltött szerepével kapcsolatban.

Különösen érdekes, hogy a Hozományvadász és A házsártos című filmekben épp a nők társadalomban való érvényesülése a központi kérdés, – és hogy mindennek elősegítésében a család milyen szerepet is játszik?  Hol húzódik a generációk közötti felelősség határa? Marja szüleinek kötelességük-e eltartani ambiciózus, ám életképtelen lányukat, – a család meddig szolgálhat még védőhálóként neki? S egy kötekedő, házsártos öreget meddig kénytelen elviselni felnőtt fia és menye, ha az nem alkalmazkodik hozzájuk? Figyelemreméltó, hogy mindkét film humoros formában közelít a fenti kérdésekhez, próbálják édeskés romantikába csomagolni a problémákat, ám ettől még átüt rajtuk a feszültség. A Hozományvadász és A házsártos nem fojtogató, de aktualitásukat aligha vesztő társadalmi problémákról gondolkodik.

Hozományvadász (Ville Jankeri, 2016)

A Hozományvadász című filmben két ellentétes életszemléletű ember találkozásának, civódásának, majd konfliktusokkal terhelt egymásra hangolódásának lehetünk tanúi: Marja nem akar szegény lenni, a milliomos fiú, Olavi pedig menekül a gazdagsága elől. A mi Oravecz Nóránkra hajazó Marja megtesz mindent, hogy magvas életbölcsességeit a világgal megosztva, ismert divatbloggerként minél sikeresebb és gazdagabb legyen. A blogírásból azonban nem tud megélni, egy fillérje sincs és adósságban fulladozva a szülein élősködik. Nem így Olavi, aki a milliomos családi cégüktől elémelyedve egy bútorraktárban dolgozik, gondosan titkolva, hogy hatalmas vagyon várományosa. Az ifjúkori karrierépítés központi kérdése tehát a filmnek. Míg a lány a legvégső határig elmegy szakmai álmai megvalósítása érdekében, addig a milliomos fiú szabályos karrierrombolást végez az életében. Véletlenül ismerkednek meg, ám bármennyire is különbözzenek egymástól – vagy éppen ezért – a sorsuk összeér. Csak előtte még alaposan át kell értékelniük addigi életüket.

A film legnagyobb érdeme, hogy a sikerre éhes, ambiciózus Marja történetén keresztül bemutatja, miként képes valaki napjainkban a média, az internet és az Instagram segítségével hamis, mindenkit megtévesztő látványhomlokzatot vonni maga elé, becsapva ezzel az egész világot. Marja kölcsönzött ruhákban játssza a gondtalan, nagyvilági nőt az internet segítségével, miközben két pár cipője van és a buszvezető rendszeresen leszállítja jegy nélkül. Ám a film még nagyobb érdeme, hogy ezt a hazugságokból tákolt építményt a végén látványosan le is rombolja. Ha kemény jelenetekkel tarkítva is, de a páros építőleg hat egymásra: az Olavi hatására megváltozott Marja képessé lesz ország-világ szeme láttára lerántani a leplet a maga köré épített a hamis világról.

Találkozásuk hatására nem mellesleg a fiú is rátalál saját identitására, és anyja legnagyobb örömére végre megtalálja helyét a család papírgyártó cégében. Az általa megvalósított jövő azonban egy kicsit kiábrándító: eddig az ország legkiválóbb papírját állították elő, ám Olavi szerint a papírnak nincs jövője, ezért átállnak a WC papírgyártásra.

A házsártos (Dome Karukoski, 2014)

A házsártos című film főszereplője egy mindenkivel örökké csak kötekedő öregember, aki egy váratlan esést követően, kórházi kezelése idejére a városban élő menyéhez kénytelen költözni. A háromgyerekes anya egy multicégnél dolgozik nemzetközi üzletkötőként, s nagy szerencséje a családnak, hogy ambiciózus üzletasszonyként jól jövedelmező állása van, mert gyakorlatilag ő tartja el az egész családot életképtelen, álmodozó férje helyett. Apósa a lehető legrosszabbkor toppan be, élete legígéretesebb üzletkötésébe alaposan belerondítva.

A toleranciáról és a generációk közötti szakadék áthidalásáról szól ez a történet, melyben két, egymástól gyökeresen különböző életforma találkozásának lehetünk tanúi. Az egész életét vidéken, természetben leélő öregember sehogy sem boldogul a városi élettel, de mindez nem akadályozza abban, hogy folyamatosan leckéztesse fia „asszonykáját”. A férfi-nő viszony durvább megnyilvánulásainak is tanúi lehetünk itt, az ultrakonzervatív öregember és a modern gondolkodású, szakmailag sikeres meny közötti kapcsolatban.

A film érdekessége, hogy korabeli híradó filmfelvételekkel megidézi az ország történetének fordulópontjait, összekötve az öreg életének alakulásával: ifjúkori nagy szerelmének megtalálásával, a házasságával, a gyerekeik cseperedésével. Ezekből a visszaemlékezésekből kiderül, hogy már a feleségével is állandóan kötekedett, amiért az asszony egyszer rövid időre el is hagyta őt. Ám a menyével való konfliktusos kapcsolata jól mutatja, hogy mindebből semmit nem tanult annak idején.

Nemcsak a menyével, de a felnőni képtelen fiával sem jön ki az öreg. Kettejük összecsapása viszont végre felnőtté avanzsálja a világban csak tébláboló fiút. Igaz, ehhez szánt szándékkal össze kell törnie az apja évtizedek óta dédelgetett, piros Fordját. Nem mellesleg a bájos kis lányunokák is sokat lendítenek a morcos öregember okozta családi feszültség oldódásán. A házsártos végére tehát némiképp közelednek egymáshoz a generációk.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.