Magazin

Frankofón Filmnapok 2016: Arnaud Desplechin Antoine Doinelje – Fiatal éveim

desplechin fiatal eveim1Arnaud Desplechin Fiatal éveim c. művében az Összeveszésem történetéből ismerős Paul Dédalus viharos és szép korai éveivel ismerkedhetünk meg.

Számos pontra nyúlnak vissza Desplechin gyökerei (Hitchcock, Bergman stb.), Truffaut Antoine Doinelje, maga a rendező lendületes történetmesélő képessége, a fordulatos szerelmi történetei és motivikus hasonlóságot is felfedezhetünk (alkalmatlan szülők és elhanyagolt gyerekek).

A film keretét a középkorú Paul (Mathieu Amalric) életének egy-egy mozzanata képezi: búcsú a tádzsikisztáni szeretőtől, mert visszaköltözik Párizsba, ahol fontos munkát kapott. Ám a határon megállítják: valami nincs rendben a papírjaival. Majd Párizsban, ahol szembejön egy régi barátja, és újra fölkel benne a harag a fiatalkori sérelmek miatt. Ezek közé a momentumok közé illeszkedik be a három fiatalkori emlék – amelyekre a francia cím utal.

desplechin fiatal eveim3

Ahogy Desplechin megerősíti egy interjúban, ezek mindegyike egy-egy (al)műfajra rímel. Az elsőben a tízéves Pault láthatjuk, aki gyűlöli az édesanyját és nagy késsel fenyegetőzik, ha az közelebb jön. Rövid, rémálomszerű, fantasztikus jelenet, mondhatni egy kezdődő horrorba csöppenünk bele. A másodikban, a kamaszt (Quentin Dolmaire) látjuk, aki jótékony, de titkos, nemzetközi politikai akcióban vesz részt a rendszerváltás előtti Ukrajnában egy osztálykirándulás „leple alatt”. Ez a rész a  kémfilm műfaját idézi fel. A harmadik történet Paul (szintén Quentin Dolmaire) egyetemista éveiről és nagy szerelméről, Estherről (Lou Roy-Lecollinet) szól. Szerelmesfilm. Máshonnan megközelítve pedig levélregény, mert ha az embernek nincs pénze, mint Paulnak, ez a kapcsolattartási mód nagy szerepet kap, itt a Párizs és Roubaix közti távolság áthidalásában. De a késleltetett válaszok akármilyen gyorsak is, idő, mire megérkezik a levél, hogy megvigasztalja a gyötrődő szerelmest.

A titokzatos, érzékeny és érzéki lány, Esther Paul húgának az osztálytársa. Minden fiú odavan érte, de minden lány utálja – mert egyszerre több fiúval is jár, és nem mindig kedves. Szeszélyes, magabiztossága már-már elviselhetetlen, hogy mindig azzal rukkol elő, hogy ő milyen különleges lány – ahogy persze az Összeveszésem történetében (1996) az Emmanuelle Devos alakította Esther is. Esther és Paul kapcsolata viharos, összeveszések és békülések követik egymást. Egy-egy alkalomra van mindkettőjüknek szeretője, amivel semmi gond, csak amikor egy ilyen elcsábulás után Paul egy vidéki barátja ki akarja sajátítani a lányt.

desplechin fiatal eveim4

A harmadik (és egyben leghosszabb, leginkább kifejtett) rész elválasztásához az eddigi filmjeiből ismeretlen technikához is folyamodik, az osztott képmezőhöz (split screen), mely kiválóan vezeti ki egy jelenetből és vezet be a következőbe, a baráti társaság tagjainak távozásától Esther és Paul megismerkedéshez. Egyszerre látjuk, ki mit csinál, majd a fogyó képernyőszeletekkel mennek ki a szereplők és az utolsó mozzanatban Esther kamerába néző tekintete szélesedik ki az egész képernyőre. Mint Ingmar Bergman Monikájáé (magyar címén az Egy nyár Monikával c. filmjében), mondja a fiatal színésznő egy interjúban, a saját életét élő nőé.

Ez a montázstechnika jelzésértékű, mintha az új módszer az új generáció eljöttét mutatná. A korábbi időszak fiataljait újak játsszák, a különbség nem nagy, mind fiatalok. Ellenben váltást jelent az ötvenes éveiben járó rendező szempontjából jól ismert és bevált színészei helyett a fiatalabb generáció felé fordult, és az ő frissességükkel üdítette föl új filmjét. Mindkét fiatalnak ez az első filmszerepe. A cél nem az, hogy a fiatal színész Mathieu Amalric fiatalkori kiadását színre vigye, hanem hogy ketten, vagyis a forgatókönyvíró-rendező Desplechinnel hármasban alkossák meg a figurát. Desplechin jelen van a filmben a  különleges nyelvvel is, mely a segítsége nélkül nem jön a fiatal színészek szájára. Épp ilyen furcsán hangzik a Dédalus családnév, melyet előszeretettel alkalmaz a szerző. Az előbbiek mellett a Karácsonyi történetben (2008) is megjelenik, nem bogozható ki, hogy ki kicsoda lenne, pedig ugyanott Roubaix-ban játszódik vagy onnan származnak az adott szereplők. (És ugyanígy az utóbbi film és a Ha te nem lennél (2004) karakterei között is több a Vouillard, ugyanabból a városból.) A helyszínt azért emelem ki, mert ez Desplechin szülővárosa is, ami fölveti a gyanút, hogy önéletrajzi fikcióról van szó, ahogy Mathieu Amalricot mint Desplechin alteregóját szokták emlegetni. A Dédalus vezetéknév a görög mitológiai figurára, Daidaloszból származik. Ő építette labirintusra (Mínósznak Kréta szigetére), vélhetően az életben való tévelygésre utal, ahogy a görög névből képzett dédale francia szó is. Vagy éppen James Joyce figurájára utal, Stephan Dedalusre – A fiatalkori önarcképet idézi is az Összeveszésem történetében.

desplechin fiatal eveim2

 

A Fiatal éveim, amellett hogy mint Truffaut-nál a gyerekkori csínyek és szerelmi bonyodalmak témájának feldolgozása egy hős kapcsán, az életműre való visszatekintés is: rendező-forgatókönyvíró első nagyjátékfilmje, Az őrszem (1992), egy kémfilm, Paul Dédalus alakja, a nehéz családi kapcsolatok témája együtt van szerepel.

Desplechin korai munkáitól kezdve jelen van a francia filmes köztudatban, öt filmje versenyzett a Cannes-i fesztiválon, ezutóbbit versenyen kívül vetítették, de nagyon pozitív kritikai visszhangot kapott. A februári francia filmszemlén Desplechint a legjobb rendezőnek járó Césár-díjjal jutalmazták. Örömhír, hogy a Magyarországon be nem mutatott Jimmy P. (2013) után ez eljutott a Frankofón Filmnapokra.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com