Magazin

Frankofón Filmnapok 2016: Sok hűhó semmiért – Mint hal a vízben

mint_hal_a_vizben2Thomas Salvador első nagyjátékfilmje, a Mint hal a vízben hangulatos, bár teljesen céltalan. Nyugodt képekkel és humoros akcióval, kevés dialógussal mesél el egy történetet, amit végig élvezni lehet, hogy aztán az ember mégis csak megállapítsa: ennek semmi értelme nem volt.

Ez a film az érzékekre hat – mondhatnánk erre jogosan, csakhogy a vizuális és auditív ingerlés ebben az esetben meglehetősen visszafogott, sőt, puritán, elég csak a népszerű szuperhős adaptációkra gondolni összehasonlításképpen. A sötét lovagra vagy A galaxis őrzőire sem mondanánk pedig, hogy az igazi vizuális műalkotás csúcspontjai lennének. A Mint hal a vízbenszintén nem ilyen műalkotás, mert a képiségnél mégis fontosabb az akció, ettől élvezhető. Nincs ezzel baj, csak arra próbáltam rámutatni, hogy a formai elemek különbségén túl a hatásmechanizmus itt is, ott is ugyanaz.

Márpedig egy hosszú üldözéses narratívát vagy komor színekben ábrázolnak, vagy humorral, amennyiben ez utóbbihoz pedig alapvetően realista világábrázolás társul, a burleszk határát súroljuk.

De akkor miért is szuperhős? Vincent (a rendező, Thomas Salvador alakítja) egy visszahúzódó, magának való, minden tekintetben kétbalkezes férfi, aki céltalanul sodródik egyik lakókocsiból a másikba, egyik építkezésről a másikra. A szárazföldön nincs elemében, de amikor víz éri a testét, ereje megsokszorozódik, és szuperképességekre tesz szert. Például arra, hogy úgy ússzon, mint egy delfin, pillanatok alatt lebontson egy falat, vagy hogy három kötekedő munkás baját is ellássa. Aztán meg arra, hogy a film felétől meneküljön a rendőrök elől.

mint_hal_a_vizben1

 

És a Mint hal a vízben lényegében erről akar szólni, mármint a menekülésről. Tényleg szórakoztató, hogy egy egyébként lúzer építőmunkás sorra cselezi ki az egyre sokasodó, leesett állal bámuló rendőrök csapatát, meg az is, hogy lámpaoszlopokra ugrálunk az esőben, az izgalmakat pedig fokozza a szoros időkorlát: ha a víz felszárad Vincentről, az ereje is pillanatok alatt elszáll. Ennél többet viszont kár remélni. Hiába számítunk trükkös csavarokra, ez a film nem olyan. Ez a film egyszerű, mint a képi világa és a színészi játék. Megint csak nem baj ez, de az egész mégis magán hordozza a beteljesületlenség mellékízét.

Most az az érdekes, hogy mi mindent lehetett volna még ebből kihozni, ha mondjuk lett volna egy épkézláb fogatókönyv. Olyan ötletekre gondolok, mint a különböző elemek (száraz és nedves) közötti átlépés jelentősége, a különböző világokhoz való tartozás konfliktusa, vagy a szuperképességek realitással való ütköztetése. De egyébként az a baj, hogy ennél alapvetőbbekre is szükség lett volna: mondjuk arra, hogy legyen valamilyen értelmes kifutása a filmnek, hogy az írók kezdjenek valamit a karakterrel, vagy hogy legalább megfelelően motiválják. Szép lett volna ez az üldözés önmagában is, csak kár, hogy eleve szükségtelen. Semmi olyan nem történik ugyanis, ami indokolttá tenne ekkora menekülést, az ország elhagyását meg pláne.

Sokkal okosabb film lehetett volna a Mint hal a vízben, ha a burleszk mellé értelem és cél is társul, de Salvador fejében sokkal inkább egy rövidfilmes ötlet rövidfilmes megvalósítása járt. Hiszen ki kérné számon egy tízperces filmtől, ha az eredeti ötlet végig ugyanolyan kiforratlan marad?

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com