Magazin

Frankofón Filmnapok 2017: A művészet nehéz kenyér – Színház éjjel-nappal

Edouard Baer filmje, a Színház éjjel-nappal egy őrült éjszaka története, amikor egy színházigazgató összes rémálma valóra válik – ám Luigi nem az a fajta, aki könnyedén feladja, megszállottsága pedig ragadós.   

Edouard Baer valószínűleg ugyanolyan elkötelezett volt e film iránt, mint a Színház éjjel-nappal főszereplője a színháza iránt: a francia színész ugyanis a főszerep mellett a rendezést és a forgatókönyvírást is magára vállalta. Bár Baer – akit a magyar nézők legutóbb Asterixként (Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát!), korábban például a Szilvás csirke szereplőjeként láthattak – ritkábban ír és rendez, mint játszik, ez szerencsére nem érződik a végeredményen: a Színház éjjel-nappal szórakoztató alkotás, tele önreflexióval a művészetre általában. A filmet idén januárban mutatták be Franciaországban, így a Frankofón Filmnapokra egészen frissiben jutott el.

A színházat előszeretettel választják filmek kulisszájaként az alkotók, hiszen a kettő társművészet, így áttételesen a filmes világról is sokat elárulhat egy itt játszódó mozi. A két véglet általában a művészi válság és az összeomlás szélén álló színészek drámája (Birdman vagy a magyar A turné), illetve a rengeteg félreértésre és a színfalak mögötti botrányokra, káoszra alapuló, fergeteges vígjáték (Függöny fel!) – mindkét típus egy olyan pikáns nézői pozíciót ajánl fel, amibe szívesen helyezkedünk bele, hiszen úgy érezhetjük, most végre elárulják nekünk a színház titkait, bennfentesként távozhatunk a (mozi) nézőteréről.

A Színház éjjel-nappal valahol e két típus között helyezkedik el, de kicsit más feladatot is vállal, mint a színfalak mögötti világ leleplezését: inkább a színházcsinálás iránti megszállottságról, a show must go on-küldetésről mesél – amit nem kevésbé élvezetes nézni, hiszen a szereplők lelkesedése ragadós. A film hőse, a jég hátán is megélő színházigazgató, Luigi (Baer) inkább szánni való, mint tragikus figura, az események viszont a megoldhatatlan tragédia felé sodorják a premier előtt álló társulatot: lábsérülés és egy hiányzó majom, csődközeli helyzet, sztrájk és halál – Luiginak pedig egy éjszaka alatt kellene mindent orvosolni. Szerencsére akad segítsége a színházi büfében elhelyezett gyakornok (!) személyében (Sabrina Ouazani), aki eleinte hiába vonakodik, később hozzá hasonlóan elkötelezettnek bizonyul.

Kettejük párosa, de elsősorban Baer viszi a hátán a filmet, míg a férfi módszereitől besokallt, így tüntetőleg hazavonuló kollégát játszó Audrey Tautou-nak nem igazán áll jól a szerepe. Őt leszámítva a Színház éjjel-nappal remek castinggal dolgozik, feltűnik például a tavaly elhunyt veterán Michel Galabru (Metró, Csendőr-filmek), aki utolsó filmjében önmagát játssza – és a rendező folyton kritizálja őt a színpadon. Hasonló, a kulisszák mögé vezető „belsős poénból” rengeteg van a Színház éjjel-nappalban, de az okos és éleslátó humor mellett a legüdítőbb meglepetés a fordulatos forgatókönyv, amely sikerrel kerüli ki a legnagyobb közhelyeket, a helyükbe rengeteg érdekes megoldást varázsolva.

A film tulajdonképpen kielégíti az „őrült, szaladgálós vígjáték” iránti vágyunkat, de sokkal többet nyújt ennél, hiszen komolyabb tónusokkal is kiegészül a humoros oldal. A szereplők változatos helyszínekre vetődnek el az éjszaka folyamán, ahol sokféle figurával találkoznak – tehát kapunk egy színes, emlékezetes körképet is a francia éjszakai életről. Eközben pedig még arra is marad idő, hogy – lassabb ritmusra váltva – a főszereplők személyiségéről és életéről is megtudjunk egyet s mást: a magánéletet felőrlő színházi munkáról, a kisgyerek melletti munkavállalásról vagy a hamis csekkekkel trükközésről, amelyben a kifizetettek is cinkosak. Művészetpártolóként még egy vígjátékban is felemelő látni, ahogyan a sok ellentétes érdekű és habitusú szereplő végül mégis közös nevezőre jut, újra csapattá kovácsolódik, hiszen egyvalamiben egyetértenek: színház nélkül nincs élet. Ahogyan film nélkül sincs – tehetjük hozzá.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu