Tahar Rahimnak két filmje is látható az idei Frankofón Filmnapokon. A fiatal, közkedvelt, algériai származású francia színész mindkét filmben ambivalens karaktert játszik: Az erőműben egy menyasszonnyal, A télapóban egy félárva kisfiúval kerül tiltott viszonyba.
Az erőmű
Egy atomerőmű baljós kulisszái között játszódik Rebecca Zlotowski (Rózsatövis, Planetárium) filmje. Az erőmű főhőse egy képzetlen, munkanélküli fiatalember, Gary (Rahim), aki kényszerűségből itt vállal állást – a hely viszont minden szempontból veszélyesebbnek bizonyul annál, mint amire számított. Lassacskán kiderül, hogy a sugárfertőzés itt nem esetleges kockázat, hanem mindennapos tapasztalat – ahogyan az sem veszélytelen, hogy Gary az egyik kollégája jövendőbelijével (Léa Seydoux) kezd titkos viszonyt.
Gary halmozza a rossz döntéseket, egymást érik a balesetek is, de hiába várjuk, hogy összecsapjanak a feje fölött a hullámok – a tragédia elmarad. Az erőmű alaphelyzetéből sokfelé el lehetett volna indulni: a helyszín tálcán kínálja az atomenergia-ellenes tézisfilm, a szociológiai látlelet, a thriller vagy a romantikus dráma lehetőségét, ám tulajdonképpen egyik várakozásunk sem teljesül. Így az sem derül ki, mi lett volna az alkotók célja ezzel a filmmel. Még a románchoz jutunk a legközelebb – de a pikáns szituáció sincs eléggé kiélezve ahhoz, hogy a tiltott szerelem (majd a természetszerűleg bekövetkező lelepleződés) igazán drámai legyen.
Így Az erőmű csak egy közepesen szórakoztató, de végül semmire nem kifutó, erőtlen film marad – legfeljebb Tahar Rahim és/vagy Léa Seydoux rajongói lehetnek elégedettek, hiszen a két színész remekül mutat együtt.
A télapó
Kár, hogy a Frankofón Filmnapok márciusban van, a télből éppen kilábalva ugyanis kicsit nehéz átadni magunkat egy ilyen karácsonyi mókának – de ez a körülmény nem sokat von le A télapó érdemeiből. A vígjátékairól (Határvonal, Eyjafjallajökull) ismert Alexandre Coffre kedves karácsonyi filmje ártalmatlan, családbarát történet, de szerencsére nem olyan simára csiszolt és szirupos, mint egy hollywoodi variáns: morálisan feddhetetlen marad, de néhány merészebb húzást azért megenged magának – kezdve azzal, hogy betörőt farag egy ártatlan kisfiúból.
A mikulásjelmezes betörő (Rahim) és a mikulásmániás Antoine (Victor Cabal) találkozásának, majd gyümölcsöző együttműködésének története egyszerre buddy movie és heistfilm, természetesen az elmaradhatatlan karácsonyi üzenettel és sok vicces kalanddal. A film legnagyobb erénye a két jól megírt karakter: bár a szomorú szemű, félárva fiúcska eleinte elég idegesítő a folyamatos pére noël! kiáltozásával, előbb-utóbb megkedveljük – ahogyan a simlis és találékony télapóról is hamar kiderül, hogy helyén van a szíve. Kettejük dinamikus összjátéka teszi szórakoztatóvá A télapót – ami természetesen a színészek érdeme is.
A télapó sok ismert klisét vegyít egymással, a végeredmény mégsem lapos vagy kiszámítható. Igaz, kicsit lassan indul be a történet, és később is sok a logikai és stiláris döccenő, mégsem lehet haragudni rá, hiszen a karácsonyi családi vígjáték gyakran lenézett, de éppen ezért nehéz műfajába képes volt új színt vinni. Párizs háztetői pedig még mindig gyönyörűek éjszaka.
