Fesztivál Fókuszban

Frankofón Filmnapok 2018: Mi kell egy férfi ruhatárába? – Egy burka, egy nadrág

Az Egy burka, egy nadrág című francia film egy egyetemista szerelmespár viszontagságairól szól. Ám nekik nem kapcsolati, hanem vallási-világnézeti problémákkal kell megküzdeniük.

Armand és Leila fiatalok, szerelmesek egymásba, és már a közös jövőjüket tervezik, – egyéves szakmai gyakorlatukat együtt töltenék New Yorkban. Ekkor toppan be váratlanul Leila bátyja, egyenest Jemenből, s hamar kiderül a szomorú igazság: Mahmoudot az ott eltöltött idő alatt mintha kicserélték volna. Radikális iszlamista nézetekkel átitatva, ellenzi a húga kapcsolatát, s hogy akaratának nyomatékot is adjon, szobájába zárva tartja a lányt. Így Armandnak, ha látni szeretné a szerelmét, nincs más választása: burkát kell öltenie magára, hogy barátnőnek álcázva magát, időnként beosonhasson Leilához.

Párizsban járunk, melynek számos kerületében az eltérő világnézetet valló lakók együttélése bizony nem mindig konfliktusmentes. A film központi problémája két, egymástól gyökeresen eltérő kultúra – a nyugati és az iszlám – különbözőségének megélése a mindennapokban. E két világ „összecsapását” Armand és Leila családján keresztül mutatja be a film, keresztmetszetét nyújtva ezzel a bevándorlók különböző típusainak. Armand szülei Iránból menekültek Khomeini ajatollah hatalomra kerülésekor, ám sohasem feledték a hazájukat. „Felelősek vagyunk Iránért” – hangoztatja Armand harcos feminista anyja, akibe örökre beégett az emlék, amikor Teheránban kénsavval leöntötték a húgát, mert nem viselt kendőt. Szerető és támogató férjével a nőket elnyomó iszlám életmód és a saria térhódítása ellen lépnek fel, kihasználva minden megnyilvánulási lehetőséget. Az évtizedek során a házaspár beilleszkedett a befogadó országba, s értelmiségiként ők is a jómódú párizsi középosztály életét élik. Fiuk, Armand már ebbe az elfogadó, liberális közegbe született, s hiába irániak a szülei, számára Franciaország a szülőhazája. Szerelme, Leila ugyan fiatal felnőttként került Franciaországba, de az egyetemen pillanatok alatt átvette a nyugati világ liberális értékeit, s már úgy él Párizsban, mintha mindig is oda született volna. Ám meghalt szülei helyett a szülői felügyeletet átvállaló bátyját egészen más értékek mozgatják.

Az Egy burka, egy nadrágnak az események mozgatójaként valójában Mahmoud az igazi főszereplője és nem a szerelmespár. Mahmoud Jemenben a Korán dzsihadista értelmezését sajátította el. Ez egyfajta mitikus múltba való öntudatos visszatérést jelent, melyben nagy hangsúlyt kap a vallási előírások szigorú betartása. Ám az ortodox iszlám gyökerekhez való visszanyúlással valójában a modern világba való beilleszkedésüket próbálják meg elodázni. A nyugati kultúrára nézvést a filmben felvonultatott bevándorló típusok közül Mahmoud a legveszélyesebb, mert az ő radikális nézeteket valló, s ennek jegyében cselekvő személyében koncentrálódik mindaz, amitől Európában leginkább tartanak. Ráadásul nincs is egyedül, egész – honfitársaiból összeverődő – csapat csüng rajta tisztelettel, s teljesíti a kívánságait, ezzel is támogatva őt, hogy a húgát teljes elszigeteltségben tartsa a világtól.

Mahmoud megérkezése a szabadság szinonimájaként emlegetett Franciaországba fenekestül felfordít mindent, – s jó, hogy a családi események vígjátékként vannak előadva, mert témáját tekintve akár véres drámába is torkolhatnának a történések. A film humorforrását Armand női csadorba bújásával egyfelől a nemi szerepek felcserélődése, másfelől a két, egymástól oly különböző kultúra szélsőséges megnyilvánulásainak egymásba való átcsapása biztosítja. Az iszlám nők jogaiért már a nevetségesség határáig küzdő feminista anyának rá kell döbbennie, hogy felvilágosult nevelést kapott fia női csadorban rója Párizs utcáit. Az iszlám szélsőséges változatát valló Mahmoud pedig épp a Korán tanításainak véresen komolyan vételével válik közröhej tárgyává. Az egyre sokasodó helyzetkomikum azonban egy idő után kiszámíthatóvá, s ebből következően unalmassá kezd válni. Armand csadoros lopakodásai önmagában már nem elég izgalmasak a figyelem folyamatos fenntartására, és a kimódolt történet papírízű karakterei sem erősítik a film élvezhetőségét. A forgatókönyv csupán egy széteső szerkezetű, önismétlésbe fulladó történetre ad lehetőséget, mely a múlt századi könnyed francia vígjátékszerző, Feydeau mára elavult bohózatainak hangulatát idézi. Vígjáték lévén szerencsére a fiatalok boldog egymásra találásával és New Yorkba menekülésével zárul a film. És legalább ezt látni igazán felszabadító érzés.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..