Fesztivál Fókuszban

Frankofón Filmnapok 2018: Életre való lecke – Lépésről lépésre

Soufiane Guerrab és Pablo Pauly a Lépésről lépésre című filmben

Noha a kerekesszékesek életébe betekintő filmek egyre jobban mernek humorral nyúlni a témához, a Frankofón Filmnapokon bemutatott Lépésről lépésre nem fél megmutatni a balesetében lebénuló Ben nehézségeit sem.

Kerekesszékbe kényszerült emberekkel nehéz dolog viccelni. A rendezőknek meg kell találni azt a kényes egyensúlyt, hogy a humor egyszerre fejezze ki a különleges élethelyzet korlátainak megértését, és azt a lelki erőt, amely megengedhetővé teszi, hogy poénok kíséretében lehessen közvetíteni az elfogadás üzenetét. Az utóbbi években számos film próbálkozott meg a kerekesszékesekkel való hajmeresztő viccekkel, és nem kis meglepetésre többnyire sikerrel is jártak. A francia Életrevalók talán mind közül a legismertebb, de nem szabad elmenni a belga Hasta la Vista! mellett sem, amelynek kerekesszékes fiataljai egy spanyol luxusbordélyba szöktek el otthonról. Till Attila pedig egy gyermeki lélek húrjain pengető gengszterfilmmel (Tiszta szívvel) a magyar filmet is a trendhez kapcsolta.  A Lépésről lépésre, Mehdi Idir és Grand Corps Malade francia páros alkotása önéletrajzi vonatkozások miatt személyesebb módon nyúl a témához, közelítésmódjuk azonban egyszerre előnyös és hátrányos.

Hátrányos, mert a történet némileg kiszámítható. Ben (Pablo Pauly) egy évet felölelő sztoriját az intenzív osztályon kezdjük. A fiatal kosárlabdázó fiú nem mérte fel a medence vízmélységét, mielőtt fejest ugrott. Szerencse vagy szerencsétlenség a túlélés, elsőre kérdésesnek tűnik, de a nehezen induló első hetek, hónapok után a lábadozás, erősödés, a fejlődés ideje következik. Az intenzív osztályt bentlakásos rehabilitációs intézet követi, ami a főszereplő fiú legszebb hónapjait mutatja be baleset utáni lábadozásában: barátságok, bimbózó szerelem, egyre javuló fizikai állapot. Ez a rész próbál a leginkább kacérkodni a humorral, ami kicsit tompítja a főszereplő és sorstársai egyébként tragikus élethelyzetét. Pozitív jövőkép jellemzi tehát a bentlakókat, és megvan a maga érzékenyítő szempontja is: jé, megmaradhat a lebénult életkedve, sőt, tűri – mit tűri, támogatja – a viccet is.

Anne Benoît és Pablo Pauly a Lépésről lépésre című filmben

A Lépésről lépésre című filmben azonban érezhetők a gyerekbetegségek. Grand Corps Malade, a Franciaországban slam költőként ismert alak saját történetét filmesítette meg, saját balesetét és rehabilitációját színészek játszották újra az eredeti helyszínen. Az alkotási folyamatban volt társa a valóban rendező, arab származású Mehdi Idir, akinek akár alteregója is lehet Ben legjobb barátja, Farid (Soufiane Guerrab). Az életszakasz felidézésének őszinte vágya érződik is az alkotáson. Ez okozza a képek hitelességét, az intézeti miliő, az ápolók viselkedése, a megjelenő szülők és egyáltalán a hangulat mind nagyon valós, ahogy azt már a Tiszta szívvel Marczibányi téri intézetében is meg lehetett tapasztalni. De ez a túlzott bevonódás okozza azt is, hogy a Lépésről lépésre nehezen lép túl egy memento határain.

A film elévülhetetlen érdeme azonban, hogy be tud minket vonni egy ismeretlen területre, ahol igenis mindenkinek lehet tanulnivalója. Erre utal már maga a cím is. Az eredeti Patients ugyanis egyszerre jelent betegeket, de ami még fontosabb: türelmeseket is. A teljes kiszolgáltatottság derűvel való feldolgozása, gyakran az elhagyatottság, a reménytelenség megtanít türelmesnek lenni. (Érzékletes kép például, amikor a főszereplő az intenzív osztályon töltött napok alatt megszámolja a feje fölött lévő neonlámpa kis kockáit.) A gyors felépülés reménye csak egy ideig enged a flow élménynek. Amikor az ember igazán felfedezi saját határait, ott van szükség a türelemre. Ott kell megfogadni a magyar (és nemzetközi) címet.

Lépésről lépésre kell élni, javulni, fejlődni testben és lélekben, megismerni és elfogadni korlátainkat, alkalmazkodni azokhoz.

Komoly lecke a főszereplőknek, de komoly a nézőknek is. Nekik a nehézségeket megmutatni, nekünk pedig elfogadni őket így, és megtanulni tőlük a megtanulhatót. Ebben ad példát ez a film.

A Lépésről lépésre című filmet a Frankofón Filmnapok keretében kétszer vetítik. Március 3. szombat 16:15-kor és március 5. hétfő 18:00-kor a Toldi moziban.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..