Fesztivál

Friss Hús 2017 – Bevándorlás, és ami mögötte van – Légmell, Welcome

A 2017-es Friss Húson két olyan kisfilm is műsorra került (Légmell, r. Fatér Ambrus; Welcome, r. Dudás Balázs), ami ugyan „bevándorlós film”, ám mégsem csak az. Ez pedig kifejezetten előnyükre válik.

A Welcome egy bevándorlós sztorin keresztül bemutatott felnövekedés történet, családi dráma, és akció-thriller. Ugyan végig a középpontban tartja, de felül is emelkedik a társadalmi probléma ábrázolásánál. A Légmell szintén egy bevándorlós történetre építi fel egy ötvenes éveiben járó férfi személyiségfejlődését. Tulajdonképpen véleményt is kapunk, mégis a pszichológiai vizsgálódás marad hangsúlyosabb. Mindkét film esetében a konkrét politikai jellegű véleményformálás helyett érzelmek kerülnek a vászonra. S így emberségről, emberekről, és nem ideológiákról való gondolkodásra ösztönöznek ezek az alkotások. Nézzük hogyan!

Légmell (Fatér Ambrus kisfilmje)

Rövidfilmekhez méltó gyors karakterrajzzal nyit Fatér Ambrus filmje. Egy idősebb férfi egymaga fallabdázik, s amikor valaki felajánl egy meccset, kategorikusan közli: „Foglalt a pálya.” Foglalt, mert ő benne van, s ő bizony nem tudja pontosan, hogyan is kellene másokkal együtt mozogni. A doktor úr zavartan, kimérten kommunikál a társasházban, illetve kérdőre vonóan, sértődötten a külföldön élő lányával. Nemcsak hogy egyedül él, nem tud minőségi kapcsolatot teremteni a környezetével. Erre jön erős kontrasztként az eset az illegális bevándorlókkal. Egy este lehívják  a pincébe egy férfihez, aki nehezen lélegzik, majd elájul. Kórházra lenne szüksége, de nem vihetik oda. A Légmell ezen az orvosi eseten keresztül egy fokozatosan építkező érzelmi utat ír le. Az orvos, aki nem találja a hangot saját közegében, valamiképp megért egy idegen vallású, kultúrájú, idős férfit, akivel még csak közös nyelvet sem beszél. Csak az érzelmek vannak, a kiszolgáltatott férfi őszinte kitárulkozása az életéről, a családja elvesztéséről, a reményéről, hogy együtt lehet azokkal, akik megmaradtak. Az orvos részéről az ösztönös segítségnyújtás az első lépés. S a találkozás katalizátorként működve segít neki, hogy rátaláljon alapértékekre, arra a bizonyos közös hangra, a szeretetre.

A Légmell ugyan egy egyedi esetet mutat be, de tudatosan nagyon pozitív mondanivalóval bír. A film legnagyobb részében azt látjuk, miként érintkezik ez a két idős, a véletlenek által összeverődött férfi, hogyan ébrednek fel ok nélküli érzelmek, humanitás. A film hangvétele lassú, csendes, nincsenek harsány képek. A rendőri razzia is mintegy a háttérben történik, mi csak az arcokat látjuk, az agresszió tükröződését. Ilyen líra, amikor ketten ülnek a padon, együtt esznek, az orvos és az illegális bevándorló. Eltalált képek, valami megmozdul. Utána már csak arcok, nincsenek és nem is kellenek szavak, végre a szív beszél.

Welcome (Dudás Balázs kisfilmje)

Dudás Balázs filmje leginkább felnövekedés film, vagyis egy olyan történet bemutatása, amikor villámgyorsan eltűnik minden, ami ártatlan és gyerekkor volt. A magyar-szerb határon játszódik a történet. A tinédzser Dávid anyjával, jobb lehetőség híján, visszaköltözik a rég nem látott apai házba, a határon túlra. Miközben anyuka egy jobb életről álmodozik, a fiú menekülteket kísér át a határon, hogy a pénzből dobbantani tudjon. Kiforratlan családi viszonyulások, artikulálatlan érzelmek, példakép hiánya, és párbeszédek helyett rövid, odavetett mondatok jellemzik Dávid környezetét. És akkor ehhez jön a menekült-sztori. Látszólag érzelemmentesen, morális dilemmák nélkül dolgozik. Ám amikor az egyik út balul üt ki, és a szeme láttára  egy civil rendőr rálő, majd fojtogatni kezd egy menekült lányt, valami zsigeri bekapcsol nála. És ugyan nincs semmiféle sikeres végkifejlet, az őszintén kibuggyanó érzelmek feloldozó erejűek.

A Welcome realista, szociológiai hangvételű film. Nem a bevándorlókról szól, hanem Dávidról, s mindenkiről, aki körülötte van, a világról, amiben felnő. Kezdve az anyja fenekét bámuló határőröktől, a szerető, de nem odafigyelő anyán, a rég nem látott, tahó, de érte kiállni képes apán, az illegális bevándorlókon, az idióta baráton, a brutális civil rendőrökön át elérkezve saját magához.

Összefoglalásként csak gratulálni tudok a bemutatkozó rövidfilmeseknek. Lassan ideje kihúznunk magunkat és büszkén beszélni a magyar rövidfilmekről, az új generációról. És nem az Oscar-díj miatt, hanem mert jó kisfilmjeink vannak. Illetve külön gratuláció  Vilmányi Benettnek, akit kilenc évvel ezelőtt A hetedik körben láthattunk, idén pedig A Friss Húson az Asszó és a Welcome című filmekben nyújtott alakításáért a legjobb magyar színész díját kapta.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar nyelv és irodalom szakon. 2008 óta publikál, 2011-ben Országos Diákzsűri tag volt. Jelenleg egy tajvani egyetemen tanul. A Nagyítás rovatot vezeti. [email protected]