Fesztivál

Titanic 2017: Elmaradt katarzis – Gát

Gát címmel készített háromgenerációs nődrámát Laura Schroeder luxemburgi filmrendező Isabelle Huppert és lánya főszereplésével. Az önéletrajzi ihletettség nincs kizárva.

Talán mindannyian igyekszünk hasonlóak lenni szüleinkhez, mégis tőlük teljesen külön utat bejárni. Ez a fajta féltés és ellökés mint érzelmi dilemma jellemző a három luxemburgi hősnőre. Nagymama, lánya és unokája keresi a megoldást, hol veszítették el a kommunikáció képességét, és mikor épültek fel köztük a gátak. Ennyiben univerzális tud lenni a történet, de éppen mint ilyen, nehezebb áttörnie az elvárásaink küszöbét.

Hogy úgy mondjam: ilyet már láttunk.

Nem kérdés persze, hogy a gát dupla fenekű cím. Utal egyrészt a helyszínre, a családi nyaralóra, ahol a most 30 éves Catherine (Lolita Chammah) valószínűleg minden nyári szünidőt töltött, és ahová most saját lányát viszi. Nem mondhatni, hogy Alba önszántából megy. A 10 évesnél alig több kislány pont 10 éve nem látta anyját. Mindkettőjüket a nagymama, Zaza nevelte. Ez az erős asszony, autoriter személyiség, nemcsak a gát melletti nyaralót nem mutatta a kislánynak, hanem úgy nagyjából semmit, ami anyjához köthetné őt. Némileg érthető, gondolhatjuk, hiszen nem pálya otthagyni egy csecsemőt, még akkor sem, ha erősebb a skizofrénia és a drogok csábítása.

Visszatér, új életet akar kezdeni a film elején Catherine, de a vártnál erősebb ellenállásba ütközik az anyja és a kislány részéről is. A lányával a nyaralóban eltöltött néhány nap elsősorban neki utazás tehát, valahogy vissza kell térnie a régi életbe, ha már egyszer eldöntötte, hogy kiszáll a korábbi életéből. Erőfeszítései valóban látszanak, és az is szembetűnő, hogy egy 12 éves kamaszlány, már pontosan leveszi, mennyire nincsen ez rendben így, de még túl fiatal ahhoz, hogy értékelni tudja anyja erőfeszítéseit. Elszalasztott lehetőség lett volna a filmben ennek bemutatása.

Fontos dolgokat tanul tehát a lány is: leginkább arról, hogy bármennyire is szeretne nem ugyanazokba a hibákba lépni, valószínűleg nem fog menni. Haraggal vegyes megismerési vágy jellemző rá, egyszerre vágyik anyja szeretetére, és bántja mindaz az elutasítás, amiben 10 évig volt része.

A sokszor sok helyen látott történetet a jól eltalált ritmus és a remek színészvezetés menti meg. Egyrészt a lassú történetvezetés, a hosszú snittek valóban bevisznek minket a film sűrűjébe, az elismerésre méltó színészi alakítások pedig az azonosulást is elősegítik. Anya és lánya láthatóan értették egymást a kamera előtt, párosukhoz ügyesen társult Thémis Pauwels. Fogjuk még őt is látni. Ezek az erények azonban csak egy egyszer nézős drámához elegendőek, amit azért néhányszor le lehet vetíteni a pesti belvárosi mozikban. Számtalan vetítéshez már katarzis kell, ami a Gátból hiányzik.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]