Magazin

Háztetőről háztetőre – Egy macska kettős élete

Az idei Anilogue egy kicsit elmacskásodott – persze jó értelemben. Ehhez – többek között – hozzájárul az Egy macska kettős élete című francia animáció, ami után egyértelműen vágyat (és erőt) érezhetünk, hogy nekivágjunk az éjszaka háztetőinek.

Persze hol nem toposz a macska, nekem mégis az járt végig a fejemben, hogy ez a film, ami egyszerre kedves, humoros és frappáns, abból az országból érkezett, ahol Baudelaire megírta ezt A macskák című versében:

„A lázas szeretők és a szigoru bölcsek
ért éveik során egyaránt szeretik
a macskákat, a ház nagy, puha díszeit,
melyek akárcsak ők, fázósak s otthon ülnek.”

Dinora, a macskára ez pont csak félig igaz, hiszen ő minden este kincsvadászatra indul, hátrahagyva kedves gazdáját, Zoét. Ám ez a kettősség csak addig tartható, amíg nem mosódik össze a két szféra. A kislány belekerül az éjszakába világába, a nappal szörnyei estére hatalmassá válnak, s a férje gyilkosát üldöző anya már nem csak képzeletben, hanem szemtől-szembe megküzdhet a gonosz rablógyilkossal, aki éppen a lányát rabolja el újabb tette kitervelése közben. A titokzatos férfi, akihez  az macska éjjelente csatlakozik, ő pedig…de ezt már inkább nem árulom el. Lényegében a történet olyan, mintha minden a kislány fejében zajlana egy hosszú, kalandos álom során, hiszen a jó és a rossz szereplők, akik valamilyen módon meghatározzák az életét, mind felsorakoznak egy helyen és időben, hogy lejátsszák a nagy csatát, ami végre elrendezi a családi gondokat is.

Az Egy macska kettős élete persze nem a történettől zseniális, hanem a tagadhatatlanul kecses és frappáns stílustól. Az események nagy része Párizs háztetőin zajlik, amitől a végére szinte triviálissá válik a magaslatokon való mászkálás lehetősége (és szépsége). Ezenkívül eszeveszett humora van: nem ordenáré, nem bugyuta, hanem roppant kedves és őszintén kacagtató. Bár a kutya-macska harcban egyértelműen a macskások pártjára áll, főként az aprókutyások ellenében, ezzel újabb műalkotást letéve a macskadicsőítő művek végtelen sorába.

Az Egy macska kettős élete tehát mindenképp ajánlásra méltó, ráadásul felnőtteknek és gyerekeknek is, ami aztán tényleg ritka. Készüljünk fel, meglepően rövid film, mire belehelyezkedünk már vége is, cserébe érdemes a végefőcímet is végignézni, hiszen a betűk háttereként futó animáció felér egy külön rövidfilmmel.

http://anilogue.com/

Egy macska kettős élete (Une vie de chat)

színes, francia-holland-svájci-belga animációs film, 70 perc, 2010

rendező: Alain Gagnol, Jean-Loup Felicioli
forgatókönyvíró: Alain Gagnol
zeneszerző: Serge Besset
producer: Jacques-Rémy Girerd
vágó: Hervé Guichard

szereplők:
Dominique Blanc (Jeanne hangja)
Bruno Salomone (Nico hangja)
Jean Benguigui (Victor Costa hangja)
Bernadette Lafont (Zoé dadája hangja)
Oriane Zani (Zoé hangja)

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com