Fesztivál

Hová tartozom? – Cinefest zárónap

A Cinefest zárónapján három mozgókép főhősének is problémája akadt az öndefinícióval. Míg a brit Idegen arcok tinédzserkorú népi hőse földönkívüli invázió közepette vesztegel az alvilág és a zord munkáslét határán, addig az ausztrál Animal Kingdom kamaszsráca a családtagjaiból álló bűnbanda és a korrupt zsaruk urbánus törzsközösségei között kutatja otthonát. Az érdekfeszítő című amerikai függetlenfilm, a Martha Marcy May Marlene nőalakja pedig egy igéző szektavezér kommunája és a burzsoázia közhelyes berendezkedése közti ingában veszti el józaneszét.

E három nagyjátékfilm is helytállóan bizonyítja, hogy a Cinefest szervezői évről évre megtalálják azokat az alkotásokat, amelyek a globális hype vagy azonnali kult-státusz ellenére még nem juthattak el Magyarországra. Az Idegen arcokat zsáner-hibrid volta és a Haláli hullák hajnala producereinek felemlegetése helyezte az egész világon a „várós” filmek közé, az Oscar-jelölésig jutó Animal Kingdom Tarantino-favoritként került az érdeklődés középpontjába, míg a Martha Marcy May Marlene a Sundance fesztiválon megkaparintott legjobb rendezés díja mellett az Olsen-ikrek kishúgának, Elizabeth Olsennek kiváló alakítása folytán is felhívta magára a figyelmet. Szerencsénkre ezúttal a hype sem volt csalás és ámítás, mindhárom mozgókép megérdemelte, hogy a magyar közönség előtt is bemutatkozzon, s sajnálhatja az a filmrajongó, aki a lemaradt a vetítésükről. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az Animal Kingdom a Mokép jóvoltából október 20-ától, míg a Martha Marcy May Marlene a Budapest Filmnek köszönhetően 2012 februárjától a hivatalos forgalmazásban is megtekinthetővé válik.)

Joe Cornish elsőfilmje, az Idegen arcok meglepően rétegzett alkotás, amely a sci-fi, a horror és a gengszterfilm műfaji eszköztárának maradéktalan vegyítése mellett a társadalmi mondanivaló terén is jelesre vizsgázik. Az eszement sztori szerint földönkívüli lények támadják meg egy dél-londoni munkásnegyed közösségét, s az invázió megállítása az azt még időben észlelő, züllött tinikre hárul. Amellett, hogy a hibátlanul összeválogatott gyerekszínészek lélegzetelállítóan formálják meg szerepüket, a kultikus elismerés elsősorban annak köszönhető, hogy Cornish rendkívüli arányérzékkel téblábol a realitás és a fikció határán, s képes olyan merész húzások véghezvitelére, mint mondjuk egy-egy tinédzser szereplő lemorzsolódása az ostromállapot beálltakor. A háztömb megvédésére hivatott csapatért ráadásul nem is olyan könnyű szorítanunk, ugyanis egytől-egyig antihősként ismerkedünk meg velük: fiatalkorú bűnözőként egy magatehetetlen ápolónőt fosztanak ki az éjszaka közepén. Az olykor meglepően brutális mészárlások közepette a gyerkőcöknek azonban a hétköznapi valóság rémképeivel is szembe kell nézniük, s szépen lassan valamennyi figuráról kiderül, hogy a szűkölködő munkáslét körülményeinek áldozatai. Nem is mindig könnyű eldönteni, hogy a polgári rend elfogult őrzői, a nyomukba eredő drogkereskedő, vagy a sötétbe burkolózó szörnyek jelentik-e rájuk a legnagyobb veszélyt. A szereplőket változatosabbnál változatosabb szituációkban megmozgató cselekménybe így kerülhetnek a szociális problémák és az előítéletesség mellé olyan, a közbeszédben kevésbé sarkalatosan felbukkanó jelenségek, mint pl. a szegénységben vagy elnyomásban tengődő lakosság által gyártott összeesküvés-elméletek. Az egyik remekül megírt monológ szerint ugyanis a kormány küldte az űrlényeket a munkanélküliség komplett felszámolására. Cornish kissé didaktikus, ám a műfaji közegbe hézag nélkül beágyazódó megoldást is felkínál: a beszédesen Mózes névre hallgató, fekete árvafiúból, a (szörny)gyilkosság vérével való elszámolás során nemcsak hogy népi hőst farag, de a példája szülte exodushoz a brit lobogó képében még az államapparátust is segítségül hívja. A földhözragadt közlendő miatt örömteli igazán, hogy az Idegen arcok korántsem olyan humoros alkotás, amennyire a trailer beharangozta, bár a szlengben megmutatkozó poénhalmok okán esetenként a karfát is megcsapkodhatjuk.

A humor az a tényező, ami az ausztrál Animal Kingdomból teljesen kiveszett, David Michod gengszterfilmjét a zsigeri félelem hatja át. Nem véletlenül, hiszen egy rablóbanda felszámolásába csöppenünk bele, amit a rendező egy drogfüggő édesanyja elvesztésével gyökértelenné váló kamaszfiú szemével láttat. Joshua a nagymamája szoknyája alá kerül, közvetlenül a mindenkori normákat csak ímmel-ámmal elsajátító nagybátyjai mellé, s az első pillanattól azon tevékenykedik, hogy miként lazíthatna a családi béklyó szorításán. Michod a família működésére koncentrál, csaknem teljesen leválasztja azt az egyébként korántsem a társadalmi igazságosság szerint működő urbánus közösségről (korrupció, önbíráskodás), s időtlen térbe helyezi. Így világlik ki, hogy az emberiség elviekben törvényekkel és erkölcsi normákkal szabályozott életében nemcsak szabály- vagy törvénysértő kiskapukra lelhetünk rá, hanem a még mindig burjánzó törzsi kötelékekre is. A család matriarchális berendezkedése – Jacki Weavert Oscarra jelölték a „hangyakirálynő” szerepéért –, a gengszterbanda portyáinak felemlegetése, vagy a vérbosszú jelensége olyan természeti csendéletekkel ötvöződnek, amelyekben magától értetődőnek tetszik a paranoiás családtag vadászati hajtás során bekövetkező elhullása, vagy éppen egy női holttest hátsó udvarba való kihajítása. Michod univerzumában az erőszak olyannyira természetes megnyilvánulás, hogy az emberölések egyik pillanatról a másikra következnek be, s abban a percben, ahogy valamelyik karakter a testiség helyett – a rendező előszeretettel időzik el a fivérek gyermekded verekedésén – az érző oldalát is megvillantja, azonnali veszélybe kerül. David Michod és az antihősök parádés színészgárdája (Ben Mendelsohn, Sullivan Stapleton, Luke Ford és Joel Edgerton) a szó szerinti fejetlenségbe áthajló rémület érzékeltetéséből érdemel dicséretet.

A Martha Marcy May Marlene a félrevezető, ám a film ismeretében nagyon is sokatmondó cím ellenére egyetlen hölgyről szól, aki a nyitány során fejvesztve menekül el egy vidéki faházból, majd zavarodva hívja fel telefonon rég látott nővérét. Sean Durkin párhuzamos cselekményvezetéssel tárja fel a hősnő idegösszeomlásokban és testi szimptómákban is jelentkező paranoiájának okát; hol egy, az Egyesült Államok félreeső szegletébe eső szekta életvitelébe, hol egy középosztályhoz tartozó házaspár művi nyaralásába pillanthatunk bele. S meglepetésre a szerkezet szimplasága vált a tökéletes eszközzé ahhoz, hogy a hősnő valódi tragédiája, az otthontalanság kifejeződjön. Az erdei szabadban kibontakozó manipuláció veszélye és a piszkosfehér weekendházban leülepedő önámítás zavarba ejtő ellenpontjai egymásnak. A súlyos terheket magával hordozó lány felkavaró drámája nem véletlenül kapott a tengerentúlon „R” besorolást, ugyanis óriási lelki próbát jelent nézőjének, Elizabeth Olsen megosztó szerepével teljesen egybeolvadva pedig tovább borzolja a kedélyeket. Sean Durkin Amerika egy ki nem mondott problémájáról rántja le a leplet, mindamellett az amerikai álomnak is ád egy méretes ökölcsapást. A Martha Marcy May Marlene után kíváncsian várom, hogy mit tud majd mondani Kevin Smith (Red State) a szekták visszásságairól.

A három film láttán azt gondolhatnánk, hogy a Cinefest is öndefiníciós problémáktól szenved, a miskolci filmfesztiválra azonban ez korántsem igaz, hiszen évről évre, még a zord hazai viszonyok közepette is az egyik, ha nem a legigényesebben összeállított programmal rendelkező filmes mustraként él és virul.

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..