Magazin Papírfény

Izraeli Filmhét 2014: Mindent apámról – A Zöld Herceg – A Hamasz fia

a zold herceg Mit tennél, ha egy nap minden, amiben addig hittél megkérdőjeleződne? Ha a családod és a hazád ellen kellene fordulnod, épp azért, hogy megmentsd őket? Navad Schirman dokumentumfilmje érdekfeszítően mutatja be egy palesztin férfi beépülését az izraeli titkosszolgálatba, csak kár, hogy nem tisztázta le, mit is akar valójában megmutatni.

A Moszab Hasszán Juszef 2011-es önéletrajzi könyvéből készült dokumentumfilm mindenbe belekóstol, de semmiben sem mélyed el igazán. Történet ez részben az izraeli-palesztin konfliktusról, az ezekkel foglalkozó titkosszolgálatról, egy barátságról két ember között, és egy férfi életútjáról, aki hazája ellen fordult, hogy a békéért harcoljon. Mindezeket megkapjuk egy nagyon jó ritmusban felépített, dramaturgiailag kevésbé megfelelően tálalt filmben, amely érdekes és élvezetes, sajnos azonban rendezője nem döntötte el, igazából miről is szóljon.

A történet szerint a Sin Bét (az izraeli belbiztonsági szolgálat) elfogja a Hamasz egyik legbefolyásosabb vezetőjének fiát, Moszabot, akit hamar elneveznek Zöld Hercegnek, hogy miért, az nem derül ki. Az általános eljárást követve felajánlják neki, hogy dolgozzon a hazája ellen, legyen áruló és besúgó, amibe ő elég hamar bele is megy. Érdekes belelátni a rendszerbe, ahol mindkét fél okosabbnak hiszi magát a másiknál. Jelen esetben azonban nagyon hamar egy oldalra kerül a két kulcsfigura. Moszab folyamatosan informálja az izraelieket, cserébe relatív biztonságban tudhatja apját és önmagát is. Veszélyes játszma ez, hiszen precízen kell lavírozni a sikeresség és a nem túl feltűnő eredményesség között. Akárhogy is, a kettős játszmában Moszab élete is tét.

green-princeAzt fontos a legelején leszögezni, hogy ez nem egy pártatlan a film, hiszen a palesztin oldalba való betekintés reménye elég hamar elszáll, amint a főszereplő csalódik a Hamaszban, és a béke felé fordul. Hangsúlyozom, életrajzi filmről lévén szó, a film cselekményét kritizálni illogikus, mégis lehetett volna egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni a másik oldalra is. Például többet beszéltetni Moszabot a korábbi időszakról. De ha már itt tartunk, az izraeli félre  is. Bár nem a két nép ellentéte áll a film középpontjában, mégis hiányérzetet ad kidolgozatlanságuk.

Méltán várhatnánk akciódús jeleneteket, izgalmas pillanatokat és suspence elemekkel operáló helyzeteket, mindezek azonban elmaradnak. Bár Moszab több alkalommal is reflektál az általa látott vagy megélt borzalmakra, ezekből mi nézők teljesen kimaradunk. Nem feltétlen hibája ez a filmnek, de erősebb és reálisabb képet festene le az általa ábrázolt problémáról. Már ha az a két fél konfliktusa akart egyáltalán lenni, amit ugye nem nagyon tud eldönteni a film.

Hiszen ugyanennyire szól egy férfi lelki válságáról, hitehagyottságáról, amely egész nemzete és hazája ellen fordítja őt. Amennyiben viszont ez lenne a fő mondanivaló, újabb hiányosságok sora érződik a filmen. A kétségek, az útkeresés, a csalódottság vagy az új látásmódra ébredés szinte semmilyen szinten nem jellemzi A Zöld Herceget. Kapunk egy valóban végtelenül szimpatikus és kedvelhető (a szerethető erős kifejezés lenne az érzelmi síkok kijátszatlansága miatt) palesztin férfit, akit nagy érdeklődéssel hallgatunk, de semmi több. Még a film legvégén, amikor a hazátlanná vált Moszabot mindenhonnan csalódás éri, sem hatódunk meg igazán.

Holott belegondolva szomorú és felháborító is egyben, hogy egy terrorista szervezetről informáló, életek ezreit megmentő férfi, aki nem mellesleg az egész családja ellen, ugyanakkor éppen értük dolgozott több tíz éven át hazája legnagyobb ellenségének, eljuthat egy olyan helyzetbe, ahol Amerika kitoloncolja, ahol haza már nem mehet, mert a biztos halál várja, és ahol a Sin Bét sem segít, hiszen mégis csak egy palesztin emberről van szó. Megrázó lehetne a története, de mégsem érezzük annyira annak.

Végül ott lenne a két fél egyesülése, a két ember barátsága, amely átível kultúrán és valláson, és legyőzi az ellentéteket. Bár eleinte szépen épül fel a Sin Bét ügynök és Moszab kapcsolata, mégsem érezzük kiteljesedettnek ezt a barátságot. Túl kevés személyes témájú beszélgetést látunk, így pedig hiteltelenebbek a kamerába mondott szavak, miszerint felelősséget éreznek egymás iránt. A fim vége természetesen megcáfolja a kétkedéseinket, de kevés valamit látni, ha nem érezzük azt.

zold hercegMindezek mellett üdítő, hogy dokumentumfilm léte ellenére is meglepően változatos tud maradni a film, leginkább a rekonstrukciós betétek, az eredeti archív képek és felvételek, illetve a folyton változó kameraállások miatt. Még az agyoncsépelt katonai megfigyelőállásokból rögzített jelenetek is pozitívan hatnak A Zöld Hercegben. A szép táj, a hangulatos zene és a végtelenül szimpatikus két főhős tényleg nagyot lendít a művön. Összességében figyelemreméltó a film, hiszen betekintést nyújt egy általunk szinte teljesen ismeretlen világba. Témájában meghatározhatatlan ugyan, hiszen sokat akar, de keveset ad, viszont érdekes és tanulságos lehet mindazoknak, akik a megfelelő elvárásokkal állnak hozzá.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com