Ezt követte Spáh Dávid Ebéd címû munkája, mely igazi felüdülést jelentett. Ki hogy szereti, három ebédet láthatunk, remek színészi zabálásokkal. A történet alapja egy nyáron elhintett urban legend volt, ami elég húzós sztorinak számított, ugyanakkor egy idõ után visszahallva érezhetõ volt a történet teljes hiteltelensége. Spáh nagyon jól ráérzett a legenda megfilmesíthetõ lehetõségeire, és remek cselekményvázakat építve köré, bravúros forgatókönyvet írt.
Szabó Simon, akit elsõsorban színészként ismerhetünk a Moszkva térbõl, elhozta nekünk második kisfilmjét, a Megyünk címû alkotást. Valójában kidolgozatlan, ám jó ötleten alapuló road movie. A két fiatal srác benyugtatózza a nagyit, és egy kisbusszal nekivág a tengerpartnak, így teljesítve az öreganyó nagy álmát. Érdekes munka, mintegy bizonyítéka annak, hogy pénz nélkül is lehet filmet készíteni. Szép kísérlet volt, fõleg a záróakkord hatott, amikor a nagyi sziluettje megjelent a naplementében hintaszékestül, éjjeliszekrényestül a parton. Szabó Simonnak van humora, ami nagyon fontos, és sokat segít a kezdeti szárnypróbálgatásoknál.
Szalay Péter kisfilmje az Odaát volt a blokk erõssége. Egy rendszerváltás elõtti sikertelen disszidálási akciót ábrázol titokzatosan és drámaian. A képek ereje feledteti a film némaságát, a fõszereplõ kisfiú rajza meséli elõre a visszaemlékezést, és teremti meg a gazdag szimbólumrendszert. Rendkívül érzékletes film, komoly témát dolgoz fel, megtörtént eseményt alapul véve, igazán izgalmasan.
A Semleges hely Szilágyi Zsófiától szintén ütõs darab volt. Az alkotás egyik legnagyobb erõssége a színészi játék, ami Kamarás Ivánnak és Szilágyi Zsófiának köszönhetõ. A kezdetben érthetetlen történések egy vonaton való találkozás során válnak világossá, a férfi csúnyán kihasználta asszisztensnõjét, majd kirúgta. A bosszúéhes nõ egy semleges helyen, egy elhagyott vasúti megállóban leckézteti meg a fõhõst.