Fesztivál

Túl görbe görbetükör – Káosz

Február 24-én, pénteken az Arab Tavasz szekció első vetítésére is sor került a 2! Frankofón Filmnapok keretén belül. A Káosz című egyiptomi melodráma középpontjában egy szerelmi négyszög állt, ám a férfihősök közszférába helyezésével (korrupt rendőr vs. feddhetetlen ügyész) a Youssef Chahine/Khaled Youssef rendezőpáros társadalmi tablót is ácsolt a love story köré, hol groteszk pillanatok, hol drámai felhangok kíséretében. Az eklektikus hangnemváltások eredményeképpen azonban csak az arab tavasz felé mutató, markáns problémakörök (pl. polgári szabadságjogok elsorvadása, korrupció) vázlatos felsorakoztatására futotta a direktorok 2007. évi görbetükrének erejéből.

kaosz_1Nem egyedülálló eset, hogy egy nagyjátékfilm forgatásán két rendező működik együtt, a Káosz esetében azonban érdemes kitekinteni a körülményekre. A direktorok a generációs stafétaváltás fényében egyfajta mester-tanítvány kapcsolatban segíthették egymást, ugyanis a 2008-ban elhunyt Youssef Chahine az egyiptomi filmtörténet egyik meghatározó, már az ötvenes években is dolgozó alkotója volt, míg Khaled Youssef a kortárs egyiptomi film kimagasló társadalmi érzékenységgel bíró egyénisége. (Utóbbi rendező neve a napokban többször is elő fog kerülni, hiszen a filmnapok vendégeként a szervezők több mozgóképét is műsorra tűzik.) E tulajdonsága biztosíthatta a mentorral való szellemi összhangot, tudniillik Youssef Chahine pl. az elsők közé tartozott, aki a szájára vette a homoszexualitás tabuját az afrikai államban.

A rendező utolsó filmjében pedig különösen tobzódott a kényes témákban, ugyanis a Káoszban olyan problémakörök emlegetődtek fel egymás mellett, mint az etnikai konfliktusok, a demokrácia hamis illúziói, az elburjánzó korrupció, a rendőri brutalitás, a prostitúció, a droghasználat vagy az abortusz, de a film tetőpontjára még egy nemi erőszak-jelenet is kijutott. Nem hazudik tehát a cím, valóban kaotikus társadalmi állapotot tükröz a 2007-ben készült alkotás, azonban a rendezőpáros sehogy sem tudott a mélyére ásni. Bár lehet nem is akartak. Youssef Chahine talán a jövőben megoldandó problémák felvázolása után akarta maga mögött hagyni a földi világot.

A Káosz rendszer- és társadalomkritikus éle az egyiptomi közösség humanizált ábrázolásán csorbul. Hogy mire gondolok, leginkább a szerelmi háromszög negatív sarkkövén tudom bemutatni. Hatem egy velejéig romlott, korrupt rendőr, aki Vito Corleone-t meghazudtolva uralkodik az egyik kairói külváros lakói felett. Nem elég, hogy pénzjuttatás fejében hajlandó csak kisemberek ügyes-bajos dolgaiban intézkedni, ha éppen kedve szottyan, a politikai foglyokat is megkínozza. Egy igazi gazember, a rendezők mégis kedvelhetővé varázsolják: egy olyan szerelmes bohócot faragnak belőle, aki a kiválasztott fiatal lány meghódítása érdekében pl. hajlandó először a muzulmán, majd a keresztény szentemberekhez, végül a helyi javasasszonyhoz is áldomásért fordulni. A voltaképpeni főhős személyiségét uraló groteszk kettőség pedig a cselekmény egészére átragad, hol nagyon is szerencsésen, hol inkább célszerűtlenül. Egy iszlám párttag megígéri a hősnőnek és édesanyjának, hogyha szavazatukat a megfelelő pártszervezetre adják, biztos helyük lesz a paradicsomban – a leleplező irónia telitalálatosan működik. A korábbi jelenetben még tűzzel-vassal, árammal kínzott politikai foglyok egy fali résen át bőszen kémlelik a szomszédos cellában összeverekedő prostituáltakat – bár a szituáció kétségtelenül humoros, csökkenti a rabok jogtalan fogva tartásának hatásfokát. S az effajta, időnként mellétrafáló helyzetkomikum húzza ki a Káosz görbetükrének méregfogát.

kaosz_2A melodrámai vezérszál néhány naiv megbicsaklástól eltekintve ellenben nagyszerűen állja meg a helyét; szimbolikájában még üzeneteket is közvetít. A szerelmi négyszög kapcsolati hálójának alakulása komolyabb meglepetéseket mindenesetre csak az ügyész részéről tartogat, hiszen a mindig hosszú szoknyában mutatkozó Nour az oligarchaként viselkedő Hatemhez egyáltalán nem, ellenben a becsületes Cherifhez nagyon is vonzódik. A tehetséges fiatalembernek azonban állást kell foglalnia vagy a nyugati kultúra szabadosságaival (könnyűdrogok, diszkó, tetoválás) rokonszenvező hölgyemény, vagy a fiú édesanyja által is támogatott, visszafogott hősnő mellett. Választásából rögtön két tradicionális tanulság is következik: az ősök mindenkori tisztelete és a kicsapongó életvitel elutasítása. A példázat-jelleg azonban a rendőr romantikus érzelmeit fokozatosan felülbíráló testi vágyban mutatkozik meg igazán: Nour bemocskolásával mintha nemcsak a nőt, hanem a békés állampolgári lét lehetőségét is sárba tiporná Hatem. Egy hatalmával visszaélő közalkalmazott pedig még beismerő vallomás esetén sem nyerhet bűnbocsánatot.

Kevés jellemépítőbb tulajdonság van annál, minthogy egy nemzet nevetni tud a felgyülemlett problémahalmán. S még ha a Youssef Chahine/Khaled Youssef rendezőpáros görbetükrének letisztultsága hagy is kívánnivalót maga után, a Káosz kellően érdekes és élvezetes film ahhoz, hogy a társadalmi tudatosság fejlesztésében hathatósan közreműködjön.

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..