Magazin

Kapsz egy rövidet – BuSho 1. nap

Éjszakai műszak

Immár hetedik alkalommal kerül megrendezésre szeptember elején a Budapest Short Film Festival, azaz a BuSho, ami ezúttal is csaknem harminc ország több mint  kétszáz rövidfilmjét tűzi műsorára, kulturálisan és műfajilag is igényességre és változatosságra törekedve, az animációs és kísérleti filmeket is beiktatva a programba. A Filmtekercs hasábjain a versenyfilmekről tudósítunk.

 

Az első nap kínálata alapján megállapíthatjuk, hogy a tavalyi felhozatalhoz képest jóval egységesebbre sikeredett a filmek színvonala: azaz jóval kevesebb kiemelkedő alkotást láthattunk, de (szerencsére) az átlagon aluli színvonalat képviselő művek száma is igen megcsappant. Bizonyos trendek is megváltoztak, leginkább előnyükre. Úgy tűnik, a fekete-fehér filmek tavalyi hatalmas divatja leáldozott, helyette ezúttal a 2.35:1 “cinemascope” képarány hódít a filmek nagy részében.

Szerencsére a tavalyi felhozatalhoz képest jócskán csökkent, szinte el is tűnt a hollywoodi műfaji filmeket utánozni próbáló, legtöbbször hamar elvérző és felületes majmolásba átcsapó alkotások száma. Két nevezetesebb film volt, ami közvetlenül műfajokkal kísérletezett, de mindkettő ironikus zárójelbe téve, kifordítását adta az adott zsánernek. A spanyol Víctor Palacios Éjszakai műszak című kisfilmje a fekete humor köntösébe csomagolta a horror/pszichothriller eszköztárát, az amerikai Grant Babbitt A gnóm szökevény című alkotása, melyben egy kerti törpe sorozatgyilkos ámokfutását követhetjük végig, pedig egyenesen az abszurd görbe tükrén keresztül nyújtja ötletes paródiáját az említett műfajoknak.

Szerencsére a semmitmondó, ürességüket és ötlettelenségüket a művészfilm és az elvontság álcájával leplezni próbáló alkotások is jóval szerényebb számban képviseltetik magukat az idei felhozatalban. Ide a tegnap vetített alkotások közül az izraeli Fekete-fehér szabályt (Maya Zack) és a spanyol Piknik (Gerardo Herrero) című kisfilmet sorolhatom – soha rosszabbat, mint egy napot, melyen csak két efféle álművészieskedő blöfföt kell végigülnöm.

Sors

A rövidfilmek nagy része két kategóriára osztható: egyik az egy frappáns ötletre, gegre épülő alkotások csoportja, melyek egyetlen kreatív magra építik cselekményüket, mely – ha jól ki van találva és fel van építve – pontosan kitölti a pár perces keret adta lehetőségeket. Ide tartozik a bolgár Nenko Genov Hol a fejed? című rövidje, melyben kiderül, mi történik, ha az ember teste előbb ébred fel, mint a tudata, illetve a brit Charles a másnaposság, melyben egy férfi másnapossága elevenedik meg. A szintén brit Vágyak hídjai (rendező: Ben Gutteridge) pedig az „instant menyasszony” működési elveit osztja meg a kíváncsi nézővel.

A spanyol Albert Pintó Lucille című rövidje egy álombéli lánykérés és a kiábrándító valóság közti (szó szerint) ütős ellentétet ábrázolja sziporkázó humorral, az Ausztrál pénzmosás (Robert K. Potter) főhőse pedig a mosogatót és a mosógépet választja a (szintén szó szerinti) dollármosásra. A szintén spanyol Pablo Millan Sors című filmje pedig az animációs technikát ötvözi a frappáns alapötlettel, amint egy szerencsétlenségektől rettegő férfi az újságok katasztrófahíreinek lesz (ismét csak szó szerinti) foglya.

Lucille

A másik csoportba tartoznak azok a filmek, melyek valami mélyebb történetet szeretnének elmondani (általában ezek hosszabbak is, mivel több időre van szükségük ennek teljes kibontásához). Több alkotás is foglalkozik a fiatalok problémáival, a 21. század kallódó ifjúságának világával. A holland Ruud Satijn A palota című művében egy tizennégy éves lány első látogatását láthatjuk a helyi elit diszkóban, a brit Jonathon Crewe Amerikai fegyver című rövidjében pedig egy semmittevő fiú bukkan rá egy lezuhant amerikai repülőtiszt holttestére, és emeli el annak pisztolyát.

Mindkét film küzd azzal, hogy rövid (alig negyedórás) terjedelmükben valami fontosat, nagyszabásút mutassanak, ezért kicsit üressé válnak. De feleannyira sem, mint a spanyol Mikel Rueda Amikor futsz című alig ötperces alkotása, melynek se füle, se farka nincsen, és leginkább maga sem tudja, mit hozzon ki egy arab bevándorló fiú menekülésének történetéből (melynek okáról és kimeneteléről igazából semmit sem tudunk meg). A teljesen felesleges és semmitmondó flashbackek és a divatból használt videoklip-esztétika pedig véglegesen tönkreteszik a filmet.

Más aktuális témák is előkerültek: az ötletes Szürke rókák (Robert Kellner) két nyugdíjas német házaspár történetét meséli el kellő iróniával, akik a gazdasági válság következtében arra kényszerülnek, hogy túszul ejtsék hitelező bankjuk egyik alkalmazottját, így követelve tőle elveszett pénzük visszautalását.

Csendes folyó

A nap talán legjobb alkotása a román Csendes folyó volt, mely – habár félórás hosszát tekintve a nap legterjedelmesebb alkotása – mindvégig képes volt feszültséggel megtölteni játékidejét. Az elmúlt pár év sikeres román filmjeinek stílusát és tematikáját követve Anca Miruna Lazarescu rendező egy román és egy sváb munkás (illetve előbbi terhes feleségének) disszidálási kísérletét követi végig Ceausescu országából: az éjszakai Dunán átúszva akarnak Jugoszláviába, majd az NSZK-ba menekülni. Ötletes, hangulatos, feszültséggel teli és kíméletlenül realista alkotással van dolgunk.

A hazai filmesek az első nap kizárólag animációs és kísérleti filmekkel képviseltették magukat a versenyszekcióban (előbbiekkel külön cikk fog foglalkozni nemsokára). Mindkét kategóriában kreatív és eredeti megoldások születtek, mint például Orosz István Sakk vagy Bertóti Attila Ariadné fonala című alkotásai.

Ez volt a fesztivál első napja, irány a Vörösmarty mozi és a második eresztés!

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com