Magazin

Budapesti Klasszikus Film Maraton 2018: Itt járt Katinka Faragó, Bergman producere

Katinka Faragó Budapesten (Kép: filmarchiv.hu)
Katinka Faragó Budapesten (Kép: filmarchiv.hu)

Katinka Faragó szerint csak azért lett Ingmar Bergman producere, mert senki más nem akart. Szerinte van valami bébiszitterszerű az ő munkájukban. Petrányi Viktóriával beszélgetett a Budapesti Klasszikus Film Maraton második napján.

Két különböző személyiségű és valami különös módon ellentétes irányból érkező producer ült egy asztalnál szerda este a Toldi mozi kistermében. Az idei, tisztességesen összekalapált Budapesti Klasszikus Film Maratonon mindenképpen érdeklődés számba ment az Alkotótársak régen és most – Forgatókönyvtől 4 Oscarig című pódiumbeszélgetés, ami kicsit tarkítani hívatott az egyébként főleg filmvetítésekkel meghirdetett rendezvénysorozatot. Vagyis hogy mi végre a producer? – talán erre kerestük a választ a csordultig tele kisteremben.

Piros sarokban tehát Katinka Faragó, Svédországban élő, magyar származású producer, 4 Oscar-díj közreműködője, Ingmar Bergman állandó alkotótársa, egyben Tarkovszkij utolsó, Áldozathozatal című filmjének munkatársa. A kék sarokban a hazai produceri szakma egyik legismertebb képviselője, Petrányi Viktória. 20 éve a pályán, a Cannes-i Filmfesztivál gyakori vendége, Mundruczó Kornél állandó alkotótársa.

Faragó pályakezdése felettébb érdekes. Azt mondja, már tizenévesen ott volt a forgatásokon. Előbb naplóvezetőként –  jó iskola volt mindent látni –, majd gyártásvezetőként. Később keresték a svéd filmintézettől, s mondták neki: te leszel az új Bergman-film producere.

Hogy miért? Senki más nem vállalta.

A moderátor első, egyben sok mindent megmagyarázó akciója: mindkét résztvevő írja le egy szóban, szerinte hogyan jellemezné a szakmáját. Petrányi szerint szövetség, Faragó szerint bébiszitter. Faragó egy két lábbal a földön járó, mindenféle művészembereket karbantartó, a föld alól a lehetetlent is előhozó, sok mindent látott idős asszony. Petrányi egy művészetekre fogékony, érző, céljaiért, alkotótársai céljaiért sokat dolgozó nő, akinek víziói vannak, és ehhez megtalálja partnereit.

És igen, mindkettő ugyanennek a szakmának a képviselője.

És ezzel igazából nincs gond, hiszen ahogy Petrányi mondta, már az ő 20 évében is rengeteget változott minden. Kis túlzással más munkát végez most, mint tette a pálya kezdetén. Abban mindketten egyetértettek, hogy sokkal nehezebb összetartani egy csapatot. Rengeteg produkció készül, és még annál is több cég születik, nő ki a föld alól. A verseny egyre nagyobb, az idő pedig egyre kevesebb. Nincs idő megfelelő pillanatokra várni, a színészek jönnek-mennek, épp csak annyit vannak itt, hogy bemennek a kamera elé.

Fanny és Alexander

Szóba kerül persze a Fanny és Alexander, Katinka Faragó legnagyobb költségvetésű és talán legismertebb filmje. 8 millió dollárba került, ami akkor 1982-ben extrém magasnak számított egy olyan, azért mégiscsak kis filmipar esetében, mint a svéd. Ennek apropóján mesélte el a főszereplő, Bertil Guve castingját. Egy random tévéműsorban látta meg, ezért – nem lévén még mai technika – komoly feladat volt megtalálni a fiút. A svéd TV nyilvántartásából csak annyi derült ki, hogy az egyik helyi zenei általános iskolában történt szereplőválogatás alkalmával került a TV műsorba. Faragó végigjárta az osztályokat, mélyen belenézett mindenki szemébe, mire végül meglelte a fiút.

Fanny és Alexander

Hogy a jó casting, a nagy költségvetés, netalántán Sven Nykvist operatőr káprázatos képei – legyen az fekete-fehér vagy színes –, esetleg a rendező zsenialitása okozta, jó kérdés, de a film 4 Oscar-díjat nyert, ami nem angol nyelvű produkciók esetében rendkívül ritka. Főleg, ha hozzátesszük, több topkategóriában is jelölték, és noha a legjobb forgatókönyv és a legjobb rendező díját nem, a legjobb operatőrnek járó szobrot sikerült elvinni.

Nem a díjak vannak radaron

Faragó szerint azonban – tűnjön ez bármilyen talmi véleménynek – alkotás közben nem a díjak számítanak. Ahogy fogalmazott, nem a gálákon és a különböző díjkiosztókon őszinték az emberek, hanem a mozipénztáraknál. Ha a nézőnél beválik a film, igazából az a siker.

A beszélgetés vége felé elhangzott még néhány kulcsszó. Petrányi Viktória szerint például fontos újra és újra átlépni a saját tendenciáinkon, fontos a folyamatosan megújulás képessége. Faragó szerint szükség van a rendezőhöz való lojalitásra. A stáb számít a producerre, akinek a lehető legtöbb helyzetben helyt kell állnia. Ahogy Petrányi mondta az elején: egyfajta szövetség ez, ami azt jelenti, hogy együtt szállunk szembe a nehézségekkel.

Katinka Faragó és Petrányi Viktória (Kép: filmarchiv.hu)
Katinka Faragó és Petrányi Viktória (Kép: filmarchiv.hu)

Érthető módon sok erőre és temperamentumra van szükség ehhez – mondja a fiatal producer. Az idősebb már lassulna. Kevesebb hajtás, több bölcsesség.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com