Igazi propagandafilm Yun-su Jeon filmje, méghozzá a jófajta koreai étkeké. Nálam már ez is elég lenne egy jó filmhez, szerencsére a Mesterszakács azért azoknak is tartogat egy s mást, akik nálam kevésbé vannak rákattanva a Paprika Tévére.
Az alaptörténet rendkívül egyszerű, adva vagyon két szakács, egyszer a múltban már összecsaptak, leosztották a lapokat, hogy úgy mondjam. Sung-chan (Kim Kang-woo) zöldségárulásból él, Bong-joonak (Won-hie Lim) jutott a sztárszakácsság. Most ismét keresztezik egymás útját, hogy egyszer s mindenkorra eldöntsék, ki a legjobb. Hosszú procedúra keretében, számos forduló során kell bebizonyítaniuk rátermettségüket – a nézők fokozatosan ismerik meg egyre jobban személyiségüket, a rendező mind több részletet tár fel múltjukból, sőt családjuk múltjából, így értjük meg szép lassan, hogy az egykoron leosztott lapok cinkeltek voltak…
Remek kis film a Mesterszakács – Yun-su Jeon nagyszerűen építkezik, finoman adagolja az információkat, pontosan ez, az ami miatt éberen figyelünk az egész film alatt. Mikor már azt hinnénk, hogy véget ér a történet, fény derül egy újabb múltbéli titokra, ami újabb lendületet ad a történetnek. Az európai ízlésnek talán a dráma néhol túlságosan érzelgős, a humor pedig néhol már-már együgyű, de ez sem kérdőjelezi meg a tényt, hogy Yun-su Jeon, aki a forgatókönyvírásban is komoly szerepet vállalt, kiváló arányérzékkel egyensúlyoz a fenti elemek között. A főszerepet alakító színészek is remekül megállják helyüket – a Gok-ji Park vezényelte ételmontázsok pedig különösen figyelemreméltóak.
