Kritika

Qem, az imádnivaló, perverz bolygó – Lajka

Aurel Klimt Lajka című animációs filmje az igazi, űrbe kilőtt szovjet kutyát idézi meg, akit 1957 novemberében egy műhold fedélzetén Föld körüli pályára állítottak. Az igazi Lajka nem élte túl az utazást, Klimt Lajkája azonban egy fekete lyukon áthatolva elér egy olyan távoli bolygót, melyet az ember még nem hódított meg. És ott igazi boldogság vár rá. De nem sokáig.

Ha animációra gondolunk, mindenkinek az amerikai cartoon vagy a japán anime ugrik be elsőként, pedig a cseh bábanimáció világviszonylatban is jelentős alkotásokat tudhat magáénak. Ez a náluk komoly hagyománnyal bíró műfaj egészen a 19. századig nyúlik vissza, amikor vándorszínházak járták az országot a legkülönbözőbb műfajú bábelőadásaikkal. Aranykora az 1960-as évekre tehető, Csehországban ekkor vált domináns műfajjá a bábanimáció, melyet Jan Švankmajer és Jiří Trnka filmjei emeltek nemzetközi rangra. Aurel Klimt ezt a gazdag hagyományt folytatva rukkolt most elő a Lajkával, melyet Wes Anderson Kutyák szigete című alkotásával rokonítottak az idei CineFesten.

Aurel Klimt Lajka című animációs filmje azt a hús-vér, űrbe kilőtt szovjet kutyát idézi meg, aki csak közönséges keverék volt, mielőtt 1957. november 3-án egy műhold fedélzetén Föld körüli pályára nem állították. Ő lett a világ első űrbe látogató élőlénye. Az igazi Lajka nem élte túl az utazást, mert a Szputnyik-2 visszatérése része sem volt az eredeti tervnek. Klimt Lajkája azonban egy fekete lyukon áthatolva elér egy olyan távoli bolygót, melyet az ember még nem hódított meg. Nem egyedül érkezik ide, mert a szovjetek űrkísérletét megneszelve, más nagyhatalmak is a legkülönfélébb állatokat lövik fel a világűrbe. Az űrverseny e különleges állat bajnokai pedig egy szép új világot teremtenek az általuk felfedezett Qem bolygón, melyen mindenki maximálisan kiélvezi az életet. Egészen addig, míg az első ember, Jurij Vagarin meg nem érkezik a bolygóra.

Aurel Klimt bábfilmje keserédes, felnőtteknek szánt alkotás. Problémafelvetése nagyon is húsba vágó, hiszen az állatfajok egy jelentős része vagy kihalt már, vagy kihalásra van ítélve az ember felelőtlen viselkedése miatt. Így a film akár agitáció is lehetne azért, hogy legyünk tekintettel más élőlényekre is a Föld nevű bolygón  a földi és az űrbéli világ ellenpontozásával mégis inkább az egyszerre keserű, egyszerre mulatságos társadalomkritikát választja a napjainkban fennálló állapotokról.

Bajkonur, 1957 – hideg, éhség, szemét és káosz, teljességgel elhanyagolt állapotok uralkodnak a fosztogatók uralta városban, ahol ember embernek farkasává válik.

Klimt társadalomábrázolása csontba hatolóan kegyetlen, érezni, hogy ember és állat semmi jóra nem számíthat itt.

Ezt a képet árnyalja a vodkát vedelő, állatkísérleteket lelketlenül végrehajtó, szovjet tudósok ábrázolása, akik kezükbe kaparintják az utcáról hálóval begyűjtött Lajkát. A tudomány alkalmazott technikává silányulásának lehetünk tanúi, hazafias szósszal nyakon öntve, mondván: a tudomány oltárán is áldozatot kell hozni a nagy Szovjetunió dicsőségéért.

Ezt a sötét, kilátástalan világot, s annak ellentételeként a Qem bolygón való boldog életet ábrázolván Aurel Klimt bátran szabadjára engedte a képzeletét. Korábban a cseh animációkban minél életszerűbbé tették a figurák mimikáját, ezért rengeteg cserélhető szájat, szemet és szemöldököt készítettek. Jiří Trnka újítása volt, hogy a bábjai arca maszkként működött, így nem kellett fázisonként animálni. Klimt az ő követőjeként tervezte meg ijesztő, maszkarcú emberfiguráit, így ezek a dramaturgiai feszültségnek köszönhetik expresszivitásukat.

Megálmodójuk izgalmas karakterű bábokkal jeleníti meg a szenvedéstől, gonoszságtól és kapzsiságtól eltorzult fejű szovjet embereket éppúgy, mint az alkohollal átitatott, cinikus tudósokat.

S kétséget sem hagy, hogy ez a karikatúraszerű ábrázolásmód már önmagában is politikai üzenetet hordoz. Koszlott játékmacihoz hasonlatos kopott Lajka kutyája pedig egyszerre ébreszt sajnálatot és szeretetet az állat iránt. Ám Klimt különleges vizuális világa a felfedezett Qem bolygón élő egzotikus lények ábrázolásával teljesedik ki igazán. Az idegenség megjelenítésére szolgáló képzeletgazdag állatkái egyszerre káprázatosak és elképesztően mulatságosak.

A film üzenete szerint az állatok szolidárisak és empatikusak egymással, ragaszkodók és kitörő örömmel fedeznek fel egymásban számukra addig ismeretlen extremitásokat. Ám az ember teljességgel javíthatatlannak bizonyul: ahová csak beteszi a lábát, ott az önzésén és uralkodni vágyásán alapuló rombolás és pusztítás veszi kezdetét. Ám minden pesszimizmusa és kegyetlensége ellenére Aurel Klimt filmjét a cseheket oly annyira jellemző sajátos humor és szarkazmus szövi át, amit csak fokoz, hogy képzeletbeli, különös kis állatkái időnként még dalra is fakadnak. Úgy tűnik, egy ember uralta világot az univerzumban bárhol csak fekete humorral lehet elviselni és túlélni.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com