Fesztivál

Lengyel Filmtavasz 2016: Amerika kistestvére – Karbala

karbala_1A második világháború óta lezajlott legnagyobb lengyel csatáról évekig senki sem hallott. A Karbala, ez a látványos lengyel háborús film most igazságot szeretne tenni.

A  2003-as iraki invázióban számos hadsereg részt vett az amerikaiak oldalán, köztük a lengyel is. 2004 tavaszán felkelés tört ki a lengyel stabilizációs övezetben, az iraki siíta vallási kisebbség szent városában, Kerbelában: az Asura ünnep alatt az Al-Kaida által is támogatott dzsihádista harcosok megtámadták a koalíciós erőkkel szövetséges iraki csapatokat. Lengyel és bolgár alakulatok parancsba kapták: meg kell védeni a városházát, a lojális igazgatás székhelyét. Az iraki csapatok elmenekültek, a városházát körbezárták a támadók, a 40 fős lengyel-bolgár kontingens pedig alig 24 órára elegendő élelmiszer és lőszer mellett nézett szembe a több száz fős ellenséggel és a várhatóan többnapos ostrommal.

A Karbala két szempontból érdekes: „igaz történet” mivolta okán és háborús zsánerfilmként. Mint „igaz történet” fontos vállalás. A lengyel és bolgár egységek valóban hősies tettet hajtottak végbe és több mint tíz év elteltével megérdemlik az elismerést. A lengyel közvélemény csak 2008-ban értesült az ostromról, amikor a Gazeta Wyborcza cikket közölt róla – a csata, a koalíció politikai érdekei miatt, hivatalosan sosem történt meg. A filmet, a lengyel mozi legnagyobb logisztikai és gyártási kihívását az utóbbi évek során, nagy nehézségek között forgatták: Egyiptomból, Kurdisztánból és Dél-Törökországból végül Jordániába kellett áthelyezni a forgatási helyszínt (bár biztonságosnak az utolsó ország sem bizonyult). Hogy aztán a Karbala valóban a teljes igazságot mutatja-e be, kérdéses – túl sok benne a háborús filmes sablon, túlságosan érződik rajta a játékfilmesítés.

karbala_2

Zsánerfilmként ugyanis a Karbala, bár élvezhető és izgalmas végig, nem mutat eredetit. Az Amerikai mesterlövész és A Sólyom végveszélyben kistestvére: ugyanazok a taktikai helyzetek (magukra maradt, profi nyugati lövészek védenek erőd jellegű helyszínt arctalan, fekete ruhás hordák ellen), ugyanazok a morális dilemmák (lőhetünk-e civilre, ha az ellenség használja fel?), és ugyanaz a poros-fülledt-sárga városi környezet. Ugyanaz a tépelődés az egyik oldalon (humánus háború minél kevesebb áldozattal), ugyanaz a törzsi brutalitás a másik oldalon (éppen ahogy az Amerikai mesterlövész kritikánk is írta: „lehet, hogy a valóságot mutatják be, csak jó lett volna látni legalább egy olyan irakit, aki nem a gonosz megtestesülése”). És ugyanaz a belső csoportdinamika ugyanazokkal a katonai alaptípusokkal.

Míg a film első fele néhány érdekes nüansszal kecsegtet – például a gyávaság következményével, a katonák anyagias motivációival, és néhány igen éleslátó mondattal (bolgár tiszt a lengyelnek: „tíz éve még beszélgethettünk volna oroszul is”) –, a második fele már csak a legalapvetőbb háborúsfilm-kliséket halmozza annak érdekében, hogy a lengyel katonákat minél hősiesebbnek tüntesse fel a hazai (és világ-) közvélemény előtt. Mintha bizony fokozni kellene a valóságot! Csodás filmet lehetett volna varázsolni a bezártság kétségbeeséséből, a fogyatkozó készletek szorításából, emberi próbákból, de ebből semmi sincs a filmben: van viszont iraki-kislányt-kimentünk-a-tűzből jelenet és zenekari aláfestés. A zsáner legjobbjai, például Kathryn Bigelow ezen már rég túlléptek. Már a 2001-es A Sólyom végveszélyben is progresszívebb volt.

karbala_4

Ettől még a Karbala nagyon is élvezhető, izgalmas háborús film marad. A színészek dicséretet érdemelnek (Kalicki kapitány szerepében Bartłomiej Topa különösen), és örvendetes módon mind a rendezés, mind az operatőri és vágói munka kellően világos ahhoz, hogy sejtsük, mi zajlik éppen (ámbár a rángatózó kézikamerás divat nem kerülte el ezt a filmet sem). Küllemre és akciórendezésre nézvést nem látni különbséget a Karbala és az amerikai háborús filmek között, ez pedig kimondottan bók egy közép-európai alkotás számára.

Csak azt nem tudom, miért kell a Karbalának úgy tennie, mintha amerikai tucatfilm lenne. Sok lehetőséget mulaszt el: éppen azokat, amikkel megkülönböztethetné magát másoktól, amikkel kitörhetne a sablonokból. Mintha a lengyel film is amerikai alárendeltje lenne, ahogy a lengyel katonák voltak az amerikaiak alárendeltjei Irakban. Mintha a Pentagon a lengyel forgatókönyveket is átnézné. Nem az szolgálná szebben a nemzeti büszkeséget, ha a lengyel film büszkén túllépne a nagyzenekarral kísért heroizmuson?

[author_bio author=”havasmezoi”]

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Ráadás és a Tárca rovatot vezeti. [email protected]