Fesztivál Fókuszban

Lengyel Filmtavasz 2016: Sic transit – Egyszer élünk!

102462_s6Maciej Migas az Egyszer élünk!-ben Tadeusz Szymków lengyel színésznek állít emléket. Egy elherdált életű aktor utolsó három hónapját mutatja be hol melodramatikus, hol vígjátéki elemekkel tűzdelve.

Bartek (Tomasz Kot) 45 éves, sodródó színész, akinek haknikkal és könnyed kalandokkal teli életében csak az anonim alkoholisták gyűlései jelentenek állandóságot. A férfi a sikertelenség ellenére is az élet császára – ebbe a látszat idillbe robban a bomba, miszerint rákos. Kénytelen végigtekinteni életén és csak romokat lát.

Hasonló problematikával láttunk idehaza nemrégiben egy filmet: Kern András Gondolj rám! című alkotása egy orvos rákkal való küzdelmét mutatja be hasonló hangvételben. De amíg a hazai hős elidegeníteni készül szeretteit, addig Bartek megpróbálja őket visszaszerezni: megpróbálja elnyerni bocsánatukat – a volt barátnőjét, a volt feleségét és a lányáét. A két férfi egy skála két végéről indul, mégis ugyanazon életigenlésnél kötnek ki mindketten, s furcsamód valahogy ugyanazokkal a szavakkal is beszélnek a nézőhöz – aki kedvelte Kern filmjét, feltehetően Maciej Migas alkotását is szeretni fogja.

Az Egyszer élünk! igazi one man show, valódi jutalomjáték Tomasz Kotnak, aki szépen ábrázolja a színész lelki fejlődését. A film többi szereplője csak asszisztál Bartek belső utazásához, éppen emiatt róluk nem is tudunk meg túl sokat, a film még a tények ismertetésére sem fecsérel energiát – nincs is rá szükség, mert nem az a fontos, mi történt a múltban, hanem hogy képes-e változtatni az emberekkel való kapcsolatán a főhős. E tekintetben pozitív a film végkicsengése, mely didaktikusan a minden jó, ha a vége jó tanulsággal ajándékozza meg a nézőt – ez talán egy kicsit kevés ahhoz, hogy az Egyszer élünk! valóban ütni tudjon.

409afeef2aec88502e69cc69a3cadbc8Bár Kot játéka tényleg megkapó, a jellegzetesen közép-európai érzelgősség nem tesz jót a filmnek. Migas mintha nem tudott volna dönteni, hogy vígjátékot vagy karakterdrámát akar-e forgatni, így lesz a végeredmény kidől-bedől tragikomédia. Cezary Harasimowicz forgatókönyve kapkodósra sikerült, a történetnek nincsenek lekerekítve az élei, Kot precíz játéka nélkül fél úton kifújna a film. A másik, ami menti a menthetőt, a kiváló szupernemzetközi filmzene. A kanadai Chad Van Gaalen Willow Tree-je, az amerikai Allah-Las Catamaranja, az olasz Leitmotive Pecore-je és a Fismoll lengyel vadnyugatról angolul felcsendülő Let’s Play Birds-e adják meg az Egyszer élünk!  szuper alaphangulatát. Mivel a film egy része Budapesten játszódik, a magyaroknak külön öröm lehet meghallani Szikora Robit, ahogy az R-Góval a Szeretlek is + nem ist énekli. Lehet, hogy az Egyszer élünk! nem sokáig marad meg emlékezetemben – de ezeket a zenéket még biztosan sokáig fogom hallgatni.

Scena-z-filmu-Zyc-nie-umierac-6-p32118

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés