Fesztivál Fókuszban

London 2018: Bűnözésre született feleségek – Nyughatatlan özvegyek

A 12 év rabszolgaság rendezője, Steven McQueen és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn a Nyughatatlan özvegyekkel elhozták azt a heistfilmet, ami akár az Ocean’s 8: Az évszázad átverése is lehetett volna.

Idén nyáron mutatták be az Ocean’s 8: Az évszázad átverése című női főszereplőkkel elmesélt heist sztorit, amit annak ellenére, hogy nagyon szerettem volna szeretni, nem tudtam igazán komolyan venni. Bár az alapötlet elég kreatív volt – főleg ha nem a szexizmusnak tudom be a csajok célpontját: a MET-gála ékszereit –, és a karaktereket is meglehetősen sokszínűnek írták meg, akik rendelkeztek saját személyiséggel. Viszont az Ocean’s 8 nem volt több egy, már befutott sorozat nemváltó remake-jénél, ami óriási árnyékot vetett az egyébként szórakoztató produkcióra. Így egyre nyilvánvalóbbá vált a filmkínálatban tátongó lyuk, amelyet az önálló, eredeti és nőkre fókuszált, különböző műfajú alkotásokkal lehetne kitölteni. Az első tégla, amely e hézagot kívánja beépíteni, a Nyughatatlan özvegyek (Widows) a 12 év rabszolgaság rendezőjétől és a Holtodiglan írójától.

A műfaj változatlan: továbbra is a maszkulin, 21. századi gengszterfilm női meghódítására tesznek kísérletet. És ellentétben az Ocean’s 8-tel a Nyughatatlan özvegyeknek ez minden erőlködés vagy férfias marketinghátszél nélkül sikerül. Bár ez az összehasonlítás valójában igen igazságtalan, hiszen míg az előbbinek a könnyed szórakoztatás volt a célja – hiszen ennél többet nem is lenne képes felmutatni, ahogy George Clooney-ék sem tudtak anno –, addig utóbbi egy több rétegű, erős társadalomkritikát megfogalmazó alkotás. A Steve McQueen és Gillian Flynn forgatókönyvéből készült Nyughatatlan özvegyek azon felül, hogy a gengszterfilm műfajának számos jellemzőjét, alműfaját jeleníti meg, olyan égető kérdésekről is beszél, mint a rasszizmus, a fegyverviselés vagy a korrupció.

Mindeközben pedig izgalmas, kiszámíthatatlanul fordulatos és rendkívül élvezetes.

A Nyughatatlan özvegyek cselekményének fő szála két rablás: az első egy félresikerült, tragédiába torkolló meló Harry (Liam Neeson) vezetésével, aminek következtében váltak azokká a bizonyos özvegyekké a női főszereplők, akik a második rablásért felelősek. Ez utóbbin van a hangsúly, az események katalizátora azonban a férfiak ügylete, akik egy veszélyes politikust loptak meg. Mikor Jamal Mannings (Brian Tyree Henry) megjelenik Harry feleségénél a pénzét követelve, Veronica (Viola Davis hihetetlenül erőteljes alakításában) kezébe veszi az irányítást, hogy a férje feljegyzéseiből kiindulva Mannings politikai ellenfelét rabolják ki.

Így áll fel tehát a heistet elkövető banda a nőkből, akik házastársukat gyászolják, annak ellenére, hogy egyikük házassága sem volt tökéletes. Veronica és Harry fia meghalt, Alice (Elizabeth Debicki) kezdetben tipikus gengszterfeleségként létezik – ő a trófea, akit gyakran elcsúfít a bűnöző öklének nyoma –, Lindát (Michelle Rodriguez) pedig a férje élősködőként szipolyozta ki saját jogán megszerzett vagyonából. Rajtuk kívül a csapathoz csatlakozik egy keményen, több állásban dolgozó fiatal anyuka is, Belle (Cynthia Erivo), aki hamar a banda leghasznosabb tagjának bizonyul.

A heist mellett egy másik 1950-es években született alműfaj, a szindikátusfilm is szignifikánsan jelen van a Nyughatatlan özvegyekben, mégpedig a politikai szál révén.

A történet ugyanis egy polgármester választási kampány hajrájában játszódik, s miután mindkét képviselő meglehetősen érintett a bűnözés világában, ez az első ítélet, amit a film a társadalomról mond. Robert Duvall és Colin Farrell a jelenlegi és a reményei szerint jövőbeli polgármesterek apa-fia párosaként rendkívül korruptak, az öreg leplezetlen rasszizmusa pedig mindezt csak tetézi. Főleg annak fényében, hogy fia az afroamerikai Mannings ellen indul abban a főleg feketék által lakott szegényes környéken, ahol ő gazdag fehér férfiként basáskodik évek óta. Azonban Manningséket sem kell félteni: Daniel Kaluuya a Tűnj el! után egy merőben más szerepben, a Veronicát zsaroló politikus báty vérszomjas verőembereként csillogtatja meg tehetségét. Ráadásul a közösség tiszteletese is korrumpálódik mindkét polgármesterjelölt által.

A fajgyűlölet kérdése az előbb említett megnyilvánuláson kívül még számos aspektusban megjelenik a filmben. A témával eddig is érzékenyen foglalkozó McQueen a Nyughatatlan özvegyekben beszél a vegyes házasságról Harry és Veronica kapcsolatán keresztül, fiuk halálának körülményeit felfedve pedig ítéletet mond a fiatal feketék elleni rendőri erőszakról, ezzel együtt pedig az amerikai fegyverviselési törvényekről is. Továbbá a film fókuszában lévő vagány nők által a Nyughatatlan özvegyek elkerülhetetlenül állást foglal a feminizmus mellett, főleg annak tekintetében, hogy

az özvegyek egytől egyig tökösebbek az őket körülvevő élő vagy halott férfiaknál.

Gillian Flynn az 1983-as brit sorozatból adaptált, meglepő csavarokkal tűzdelt, összetett karakterekkel dolgozó, okos forgatókönyvét McQueen kimagasló rendezése teszi még élvezetesebbé. Gyakran előfordul például, hogy fontos párbeszédeket, eseményeket képen kívül, csak a hangsávban jelenít meg, úgy mint Colin Farrell karaktere és a Molly Kunz által játszott asszisztense között zajló eszmecsere egy autóút során, mikor a kocsira rögzített kamera az utcakép változásait mutatja a szereplők helyett. A párhuzamos montázs, mikor a központi pár – Harry és Veronica – idillikusnak tűnő mindennapjait és azt a bizonyos szerencsétlenül sikerült heistet illeszti Joe Walker vágó egymás mellé, kiválóan fokozza a feszültséget, illetve hat az érzelmeinkre.

Míg a Sandra Bullock-féle akció során – és általában a heistfilmek esetében – a fő cél a szórakoz(tat)ás, addig a Nyughatatlan özvegyek nem a könnyed nyári blockbusterek táborát erősíti. Az ősz borongósságát és komolyságát testesíti meg a maga megfeszített két órájában, megtartva a műfajra jellemző suspense-elemeket, melyeket jó érzékkel adagolt humorral old fel. És bár Veronicáék elvesztették a férjüket, ezzel az akcióval új barátokat nyertek, mi nézők pedig egy tökéletes moziélményt.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..