Fesztivál Fókuszban

London 2018: Hiúság vására – A kedvenc

A homár és az Egy szent szarvas meggyilkolásának rendezője, Yorgos Lanthimos ezúttal az angol történelemből merített ihletet, s A kedvenccel bebizonyította: képtelen hibázni.

Korunk leghíresebb görög rendezője, Yorgos Lanthimos harmadik angol nyelvű filmjében szakított A homár és az Egy szent szarvas meggyilkolása hagyományaival, azaz: A kedvenc (The Favourite) története nem egy különálló, általa teremtett világban játszódik. Ennek következtében nem Lanthimos és eddigi társa, Efthymis Filippou írták a forgatókönyvet, hanem az eddig sorozatokon dolgozó Tony McNamara és az újonc Deborah Davis. A sztorit pedig Lanthimos szerzői stilizációin kívül – mint például a fel-felbukkanó halszemoptika – teljes mértékben a történelemkönyvek lapjairól szerezték.

A Stuart-ház utolsó uralkodója, Anna királynő élete hihetetlenül érdekes és filmvászonért kiált, így Lanthimos történelem tanárnak állt, hogy elmesélje Anglia múltjának ezt a rendkívül magával ragadó szegletét, ami töri órán bizonyára sokunknak kimaradt. Anne 18 évesen ment hozzá György dán-norvég herceghez, mely házasság 25 évig, a férj haláláig tartott. A királynőnek azonban nem csak ezzel a tragédiával kellett szembenéznie, mivel 17 megfogant gyermeke közül csak egyetlen élte túl a csecsemőkort, 11 évesen azonban ő is elhunyt.

A kedvencben az uralkodónő 17 elvesztett gyermekének hiányát ugyanennyi nyúllal pótolja – már ebben az apróságban megmutatkozik Lanthimos jellegzetes groteszkje, hiszen a nyúl köztudottan a termékenység szimbóluma.

Továbbá a sárgarépa vadon termő rokona a vadmurok angolul a Queen Anne’s lace, azaz Anna királynő csipkéje nevet viseli, ami a termesztett répa mellett kiváló tápanyagforrás a nyuszik számára.

Anne maga is rendkívül beteges volt, ráadásul szerencsétlenségére nem volt túl okos sem, melyet udvartartása előszeretettel ki is használt. Így tett például a királynő legközelebbi barátnője, s egyben tanácsadója, Lady Sarah Churchill, aki 13 éves korában ismerte meg az akkor még 8 éves trónörököst. Kapcsolatukat szorosnak nevezni eufemizmus volna, tekintve, hogy a két nő leszbikus szerelmi viszonyt folytatott, sőt Mrs. Morley-nak és Mrs. Freemannek hívták egymást. Lady Sarah „uralkodása” Mrs. Morley trónra lépésétől 1707-ig tartott, amikor is a királynő másik udvarhölgye, Sarah unokahúga, Abigail vonta befolyása alá Nagy-Britannia uralkodónőjét.

Lanthimos ezt a hatalomátvételt örökíti meg meglepő történelmi hitelességgel. A görög géniusz olyan részleteket sem felejt ki, mint például Abigail és Samuel Masham titokban, a királynő jelenlétében történt házasságkötése, a politikus Robert Harley konspirálásai és egyre növekvő hatalma, de még a politikai helyzetet is szerves részévé teszi A kedvencnek – ez pedig a kosztümös filmeknek köztudottan nem az erősségük. Azonban Yorgos Lanthimos nem lenne Yorgos Lanthimos, ha mindezt nem a rá jellemző kifordított, abszurd és groteszk módján mutatná be. Kifigurázza a rizsporos parókák és a fehérre mázolt arcú férfiak röhejes divatját, az angol főnemesség dekadens semmittevését, akik szórakozásból kajával dobálnak egy szerencsétlen, kövér embert, de még magát a királynőt is.

Olivia Colman pedig tökéletes társa ebben Lanthimosnak, játékával egyszerre teszi Anne-t elképesztően röhejessé és hihetetlenül sajnálnivalóvá.

Az alakításával egyértelműen Oscar-esélyes Colman egy olyan Anna királynő képét festi le, aki uralkodónőként a spanyol örökösödési háború egyik hadvezére, mégis teljességgel ignoráns a hadviseléssel szemben; aki inkább ájulást tettet, mintsem állást kelljen foglalni a parlamentben; és aki kicsinyes játszmákkal fitogtatja a hatalmát. De ez a királynő egyben határtalanul magányos, aki szomjazik a szeretetre, óriási önbizalomhiánnyal küzd, viszont talán kezd rátalálni a saját hangjára, önálló akaratára is.

Colman mellett Emma Stone is élete egyik legjobb alakítását nyújtja A kedvencben. A feltörekvő Abigailről a Hiúság vásárának Becky Sharpja jut eszünkbe, aki barátnőkön, szerelmeken keresztül átgázolva törtet előre a társadalmi ranglétrán, miközben a felszínen elbűvölő, megnyerő és bájos. De William Makepeace Thackeray regényén kívül Lanthimos filmje egy szexuálisan túlfűtött Mindent Évárólként is értelmezhető. Az 1950-es Joseph L. Mankiewicz-klasszikusban azonban két nő verseng a hatalomért és egy harmadik nő kegyeiért, így

A kedvenc legfőbb erényévé a három főszereplő – Olivia Colman és Emma Stone mellett a Lady Saraht alakító Rachel Weisz – közti dinamika válik.

A hármójuk közt kialakuló szerelmi háromszöggel, valamint az ezáltal nyíltan vállalt leszbikus viszonyokkal Lanthimos a kosztümös filmek szemérmességét dekonstruálja, míg az Abigail és udvarlója közti kacérkodás kiparodizálja azt. A rendező a kosztümös filmek műfaját még más egyéb aspektusból is kifordítja és vicc tárgyává teszi – visszatérő poén a zsáner szerves részét képező báli táncok koreográfiájának abszolút nevetségessé tétele – így ezek a jelenetek könnyedén a film leghumorosabb perceit ígérik. A kedvenc egyébként is Yorgos Lanthimos eddigi legviccesebb filmje, és nemcsak a tragikomikum vagy groteszk viszonylatában, hanem a klasszikusan vett humor értelmében. De úgy is mondhatnám, hogy ez az első Lanthimos-film, amin többször is hangosan, szívből felnevettem.

A kedvenc tehát a királydráma és a kosztümös filmek paródiájának, a kimagaslóan tehetséges színésznők és a szerzői rendezés tökéletes elegye, Anna királynő kortársa, Vivaldi zenéjének hibátlan aláfestésével, amelyben Yorgos Lanthimos ismét bebizonyította, hogy nem tud hibázni.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..