Magazin

Magyar Filmhét 2018: Egy életem, egy halálom – Dokumentumfilmes válogatás

Próbajáték

Döbbenetesen sok, közel hatvan dokumentumfilmet vetítettek a 4. Magyar Filmhéten: a gazdag kínálatból két blokkot (D4 és D19), azaz négy filmet (Emlékmű helyett, Keleti Éva, Tabukról tabuk nélkül – A halál, Próbajáték) választottam ki, amelyek élet és halál kérdéseivel, lehetőségeivel foglalkoznak.

Emlékmű helyett

1984-ben pokolgép robbant Sepsiszentgyörgyön Mihai Viteazul nemrég felavatott lovasszobránál, megölve a 12 éves Vaszi Jánoskát. Hogy ki és miért robbantott, máig nem tisztázott, az viszont tény, hogy a tragédia után megfélemlítő hadjárat indult a civil lakosság (köztük a kisfiú szülei!) és a helyi vezetés ellen. Ezért sokan úgy vélik, a robbantás a Securitate provokációja volt, a cél pedig a magyarság sakkban tartása, egyben a rendőri vezérkar lecserélése. Az ügyben talán az a legmegdöbbentőbb, hogy hivatalos válaszok még ma, a rendszerváltás után sincsenek.

Vörös T. Balázs és Filep Farkas erdélyi dokumentumfilmesek az elkeserítő témát kicentizett információadagolással teszik igazán drámaivá. Ahogyan a sokféle megszólaló hozzáteszi a saját történetmorzsáit, a film egyre mélyebbre ás a körülmények, előzmények és következmények között, míg végül összeáll a kirakós. Így az Emlékmű helyett betölti a szerepét: emléket állít egy ártatlan áldozatnak, rajta keresztül pedig nemcsak az elfeledtetett esetre, hanem a határon túli magyarság kibeszéletlen sérelmeire is felhívja a figyelmet. Mellbevágó körülmény, hogy csak a stáblistáról derül ki: a szereplők egy része, köztük Vaszi Jánoska megtört szülei a film bemutatásakor már nem élnek.

Keleti Éva

Keleti Éva fotóriporter 2016-ban lett 85 éves, az ünnepléshez pedig a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása, illetve a róla (és a kiállítás munkálatairól) készült dokumentumfilm is hozzátett. A Keleti Éva Borsody István munkája, akit a legtöbben valószínűleg a XXI. század című tévéműsor szerkesztőjeként ismernek. Friss portréfilmje magán viseli a műsor jellemzőit is: az érdekes kérdésfelvetésekhez, kuriózumnak ható témákhoz közepesen mély megvalósítás társul.

Így a Keleti Évát inkább a címszereplő személye, illetve a zseniális fotóanyag viszi el a hátán. Keleti Éva jó mesélő, és aki találkozott vele mostanában, tudhatja, hogy abszolút ereje teljében van – meglátásai, kulisszatitkai, anekdotái (főleg a sajtóban dolgozók számára) tanulságosak, szórakoztatóak vagy éppen elgondolkodtatóak. Ritka lehetőség, hogy ő maga kommentálja legendás színészportréit vagy táncfotóit, szerénysége pedig különös ízt ad a filmnek. A Keleti Éva meglepetésektől mentes darab, de kedves portré, és mindenekelőtt jól megérdemelt születésnapi ajándék.

Tabukról tabuk nélkül – A halál

„Születésünkkel egy időben válik biztossá, hogy egyszer meghalunk. Ez a tudás végigkíséri életünket. Miért nem beszélünk mégsem arról, mi történik majd velünk és a testünkkel a halálunk után?” – szól az AMC és a Spektrum közös produkciójának ígéretes szinopszisa. A hatrészes dokumentumsorozat jó érzékkel nyitott pont ezzel az epizóddal – a halált övező jogos félelem valóban olyan tabu, amit érdemes feszegetni.

Mégis támadt némi hiányérzetem: a film szinte csak a testtel foglalkozik, azaz a halál profán oldalát járja körül. Megszólal az orvos, a boncmester, az igazságügyi orvosszakértő, a hamvasztóüzem tulajdonosa és a hullaszállító – de mennyivel teljesebb és provokatívabb lett volna, ha egy egyházi személy vagy egy pszichológus is képviselteti magát! A Tabukról tabuk nélkül – A halál enélkül is informatív, és ha a gyomorforgatóbb részeket is túléljük, olykor lebilincselően érdekesek a „kulisszatitkai”. A nagy tabudöntögetés persze elmarad, de Thuróczy Szabolcs ügyesen vezet végig a folyamatokon, amelyeket a legtöbben csak elszenvedünk, de közelről sohasem láthatunk. Szomorú adalék, hogy a film egyik szereplője, a halálos beteg Burger Barna fotós a forgatás közben elhunyt, így a darabot az ő emlékének ajánlották.

Próbajáték

Néhány éve a tititá című dokumentumfilm feszegette azt a kérdést, hogy mire elég önmagában a tehetség, meddig juthat egy ügyes, de szociális helyzete és tapasztalatlansága miatt óriási lemaradásban lévő roma fiú. A Próbajáték főszereplője zenész helyett reménybeli focista: a 13 éves Szebi élete nagy lehetőségét kapja meg, amikor elutazhat Hollandiába, a PSV-hez próbajátékra. Dobray György dokumentumfilmje azonban jóval többről szól, mint egy pár napos hollandiai kalandról: észrevétlenül egy zavarba ejtően mély családi dráma bontakozik ki benne.

A Próbajáték Jeles András korai dokumentumfilmjeit (A meghallgatás, Így fog leperegni) idézi, aki előszeretettel kutatott fel furcsa figurákat. Célja sosem az ítélkezés volt, ugyanakkor nem is szépítette meg a dolgokat – miközben rátapintott a kimondatlan, háttérben tornyosuló drámákra. Dobray György (aki a Szerelem első vérig mellett például a prostituáltakról szóló K és K2 című dokumentumfilmjeiről ismert) ugyanígy közelít érzékeny témájához, csak határozottan a háttérbe húzódik. Ezért sokkal inkább a nézőre bízza, hogy véleményt fogalmazzon meg az elkapott mondatok és a kialakuló benyomások alapján.

Íme, az én verzióm: az apa a saját vágyálmait valósíttatja meg a fiával, aki becsülettel küzd – de vajon ő mennyire akar világhírű focista lenni? Az edzője még nézőként sem volt akkora stadionban, mint a Philips – vajon ő mennyire lát valós lehetőséget Szebiben? Aki egyébként az úton megspórolt 3000 forintját hazaviszi, hogy főzzenek belőle. A rendkívül okos film alapján áthidalhatatlan a távolság a salgótarjáni panellakás és Eindhoven között, de ki tudja: ahogyan a menet közben is annyiszor elhangzik, „talán lesz valami” mégis Szebiből.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu