Fesztivál Fókuszban

Magyar Filmhét 2018: Mert egy nép azt mondta: „Elég volt” – Utolsó adás, Árulók

A Magyar Filmhét programjából két tévéfilm is a kommunista Magyarországon játszódott: míg az Utolsó adás az ‘56-os eseményeket mutatja be békaperspektívából, az Árulók a rendszer hajnalán, 1948-ban szembesít a hazugságokra épülő új ideológia visszásságaival.

Utolsó adás

Az Utolsó adás az utóbbi évek egyik legrejtélyesebb magyar filmje – a szinopszison és a stáblistán kívül semmit nem lehet tudni sem a készítés körülményeiről, sem az alkotókról. A tévéfilmnek kikiáltott, független és gyakorlatilag nulla forintból megvalósított mű a látványosan amatőr mivolta ellenére is érdemes a figyelemre. Kovács Patrick (máshol: Patrik) filmje ugyanis hihetetlenül kreatív, ezzel pedig – és ez nem csak üres hátbaveregetés – könnyedén feledteti minden kezdetlegességét. Az ‘56-os forradalom előtt, alatt és után játszódó darab megvalósítása talán fapados, de a tartalma aligha, így pedig őszintén élvezhető.

A film főszereplője a rádióamatőr Olivér, akit egy diákcsínynek is beillő akció miatt (az adást meghekkelve Elvist sugárzott a Kossuth) előbb annyira megvernek, hogy tolószékbe kerül, majd büntetésből egy rádiózavaró állomásra osztanak be a nyugati határ mentén. Októberben aztán Olivér a négy fal között lesz hős, amikor rádiójával felveszi a kapcsolatot a bécsi amerikai követséggel és folyamatosan tudósít az eseményekről – igaz, hogy az országot nem sikerül megmentenie, de legalább beleszeret az amerikai telefonos kisasszonyba. Vajon beteljesülhet a szerelmük a vasfüggöny két oldalán?

A csodás, vagy legalábbis magyarázat nélküli eseményekben bővelkedő film a magyar politikai-közéleti humor hagyományait követi: az Egészséges erotika vagy az Idő van groteszk, burleszk elemekkel tarkított stílusának továbbörökítője. Az Utolsó adás könnyedén nevetségessé teszi a hatalmat, miközben az utóbbi évek egyik legszimpatikusabb szerelmes történetét bontakoztatja ki. A remek párbeszédek, a következetes filmstílus, az ötletes részletek (például a „kód”) és a vagány zenék tovább emelik Kovács filmjének fényét – a kóla és Lenin találkozása például fantasztikus geg. Nulla forint ide vagy oda, azért a feliratok korrektúrájához szerezhettek volna egy magyar szakos önkéntest, mert a helyesírási hibák csúnyán belerondítanak a képbe.

Árulók

Az Utolsó adás párdarabjaként (szerencsére utána) vetített Árulók az utóbbi évek míves tévéfilmjeinek egyike. Fazakas Péter a Szabadság – különjárat után ismét Köbli Norbert forgatókönyvíróval dolgozott együtt, aki nélkül elképzelhetetlen lenne a kortárs tévéfilmek felfutása. Ismét huszadik századi történet, a diktatúra bedaráló gépezete elleni küzdelem elevenedik meg az Árulókban, ráadásul (például az említett Szabadság – különjárathoz, A berni követhez vagy a Félvilághoz hasonlóan) egy feledésbe merült, igaz történet adja a kiindulópontot.

Az V. kerületi Sas utca 1951 és 1990 között a Guszev nevet viselte, aki állítólag a 48-as forradalommal szimpatizáló, a cári paranccsal szembeszegülő, emiatt kivégzett orosz kapitány volt. Csakhogy Guszev valójában sohasem létezett: a figura Illés Béla kommunista író kitalációja, aki a mártír alakjával igyekezett közelebb hozni egymáshoz a magyar és a szovjet népet. Az Árulók a bámulatos hazugság legabszurdabb oldalát ragadja meg: egy magyar delegáció ugyanis 1948-ban kiutazott a Szovjetunióba, hogy felkutassa Guszev sírját és esetleges ereklyéit, ám semmit nem találtak – a füllentés lelepleződése ellenére viszont az utca (és több más magyar közintézmény) átnevezése megtörtént.

Köbli és Fazakas egy szerelmi történetbe ágyazza Illés és Guszev történetét, ami általános érvényűvé is teszi a sztorit: az Árulók szerint ugyanis Guszev történetéből Illés lánya, Tatjána rendezett színdarabot a forradalom centenáriumán. A darab főszereplője az egyetemista lány szerelme lett, aki aztán történészként, a delegáció tagjaként rájött a hazugságra. Mivel felemelte a hangját, természetesen a formálódó kommunista rendszer azonnal eltaposta. Ez pedig a kommunizmus áldozatai előtti főhajtássá teszi az Árulókat.

A tévéfilm-reneszánsz többi darabjához hasonlóan az Árulók is élvonalbeli magyar színészeket mozgat: Sztarenki Dóra és Klem Viktor szerelmespárja mellett Hegedűs D. Géza nyújtja a legjobb alakítást. Hegedűs egy éven belül két zseniális antagonistát testesíthetett meg: A hentes, a kurva és a félszemű mellett a hithű kommunista, de gyáva Illés Béla is izgalmas figura, akit nem lehet gyűlölni, inkább csak sajnálni a hibái miatt.

Meddig juthat egy hazugság, mielőtt szembeszállnak vele? Örvendetes, hogy két tévéfilm is ezt a kérdést boncolgatta a Filmhét programjában, az önkény ellen lázadó figurákkal a középpontban. Az Árulók és az Utolsó adás akár egymás folytatásai is lehetnének, miközben további vicces közös vonás, hogy feliratos nyitányuk a „birodalom” és a „lázadók” emlegetésével a Star Wars-ra emlékeztet; a negyvenes-ötvenes évek magyar történelme tehát felfogható kalandjátékként? S bár gyökeresen eltérő gyártási háttérrel érkezett a két film, akár még mindketten a Filmhét nagy nyertesei is lehetnek: az a furcsa helyzet állt ugyanis elő, hogy a programban vetített négy tévéfilm (ezeken kívül a Csandra szekere és az Egy szerelem gasztronómiája) mindegyikét jelölték minden lehetséges tévés Magyar Filmdíjra. Úgy tűnik, ma Magyarországon tévéfilmet rendezni kész főnyeremény.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás. Újságíróként dolgozik több médiumnál. A Papírfény rovatot vezeti. gyongyosililla@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..